Ország-Világ, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-12 / 50. szám

( JMhaDmanmDg ~ __________________________________________________________________________________________________________________________________________________ | Sasi Vera tanárnőnek készült. Mielőtt, mint megművelendő anyagra, a bőrre rátalált, gyer­mekeket tanított, de mindig vágyat érzett ah­hoz, hogy gondolatait tárgyakba, formákba öntse. Édesanyja szűcsmester volt. Kezemun­­káját Erdélyben ma is meseszép bundák, szőrmék őrzik. Tőle örökölte az ősi anyag, a bőr szeretetét.­­ A gyermekkori benyomások még ma is elkísérik, meghatározzák munkáját? - Bár anyámtól megtanultam az ősi bőr­művességet, sok időm telt el kísérletezéssel. A bőr a legtitokzatosabb anyagok egyike. Amikor kézbe veszem, úgy érzem, mintha él­ne, hozzám simulna, de amíg használati tárggyá alakítom, meg kell vele küzdenem. Nagyon próbára teszi azt, aki hatalmába kí­vánja venni. A titkait kiismerőnek viszont ke­zessé szelídül még a legkeményebb marha­bőr is. A kis budai lakás valóságos házi tárlat. Csodálatos szépségű faliszőnyegek, tálak val­lanak az alkotó ember gazdag képzeletéről. A szekrényből rusztikus bőr ékszeres dobozt és különlegesen szép antik királyi koronát vesz ki.­­ Ezek itt egy korszakomat jelentik. Sokat tanulmányoztam az elődök munkáját. A bőr megmunkálásának ugyanis jeles magyar mes­terei voltak. Nevüket ugyan nem jegyezték fel a krónikások, de a bőr bevonatú utazóládák, ékszeresdobozok, kulacsok külföldön is kelen­dőnek bizonyultak. A kemény marhabőrből nyers erő sugárzik. Bámulatosan szép tárgya­kat lehet belőle alkotni. Lassan eljutottam a történelmi hangulatú tárgyak megformálásá­ig, például a veretes ékszeresdobozig és II. Béla fejedelem koronájának elkészítéséig. Ezt a koronát Kozák András viseli a Thália Színház Tigris és hiéna előadásán. Bőrből többféle színházi kelléket is készítek. A mis­kolci Nemzeti Színház Hamlet-előadásához például Claudius és Gertrudis koronájától a statisztéria kosztümjeinek díszítő és kiegé­szítő kellékeiig mindent, amihez bőr szükséges. Csak érdekességként említem meg, hogy eh­hez a munkához 1100 állati bőrt használtam fel. Sasi Verát a bőr minden fajtája foglalkoz­tatja. A kemény marhabőr ugyanis csak díszí­tőelemek, lakásszépítő tárgyak megfogalma­zására alkalmas. A lágy, puha, simulékony vékony bőrök viszont a ma használatos ruhá­zati cikkekre is. Szerepük öltözködésünkben kimeríthetetlen. Díszítő nyakékek, brossok, ér­dekes övek, mellények, szoknyák, ruhák ké­szülnek belőle. A mellénykét csipkés szege­­zés díszíti. A lyukacsos mintázást ruhákon is alkalmazza. Lelkesen magyarázza, milyen egyszerű az egész, csak jól kell forgatni hoz­zá az ollót. „Tulajdonképpen úgy kell tenni, mint a gyerekek, amikor papírkivágást ját­szanak." 1. Meggypiros alkalmi összeállítást készített egy külföldi divatbemu­tatóra. A háromrészes öltözet nép­művészeti ihletésű 2. Cakkos szélű mellényke 3. Divatos folthatású mellény 4. Modern csatos öv (Bohanek Miklós felvételei) Az utazóládától a csipkés mellényig 2 4 3 30

Next