Ország-Világ, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-28 / 4. szám

1­ 1 fie 0­5­ 01 as O Bajcsy-Zsilinszky intése 1941. augusztus 5-én, nem egészen másfél hónappal az­után, hogy Bárdossy miniszter­­elnök bejelentette a hadiálla­pot beálltát — a Szovjetunió­val —, és amikor a náci Wehr­macht, a csatlós országok had­seregei hathatós támogatásával az Északi-tengertől a Fekete­tengerig, több mint 2000 kilo­méteres fronton folytatta szinte feltartóztathatatlannak tűnő of­­fenzíváját. Bajcsy-Zsilinszky Endre, az ellenzék egyik legte­kintélyesebb vezéralakja, a Független Kisgazdapárt egyik vezetője írásban fordult a kor­mány fejéhez. A 38 oldal terje­delmű memorandum és a kísé­rőlevél célja: rábírni Bárdossyt, mondja ki a magyarmentő „nem”-et más szóval: Magyaror­szág idejében vonja ki magát a német imperializmus „kétszer­kettő törvényszerűségével kö­vetkező összeomlásból.” Bajcsy-Zsilinszky kísérőleve­lében — memorandumáról — így írt: „Igyekeztem tárgyila­gos lenni. S éppen e tárgyila­gosság érdekében, gondolatme­netem lehető hibátlansága és következtetéseim szilárdsága kedvéért s azért, hogy más gon­dolkodásúak számára is elfo­gadhatóvá tegyem konzekven­ciámat, mondom valószínűnek a Harmadik Birodalom hábo­rúvesztését. Valójában azt biz­tosra veszem." Azután, a háborúból való ki­lépés lehetőségéről és szüksé­gességéről: „A szó szoros értel­mében nem vagyunk szövetség­ben a tengellyel, nem lehetünk sem jogilag, sem erkölcsileg többre kötelezve, mint Japán, viszont már eddig is sokkal többet tettünk, sőt elmentünk a végletekig, egészen az öngyil­kosság szakadékjának legszélé­ig a tengellyel való szolidari­tásban. Nem ugrott utánunk sem Bulgária, sem Spanyolor­szág, sem Japán.” A végső következtetés: „A szerbiai, a norvégiai, a hollan­diai események előrevetik a közelgő német végzet árnyékát. Nem fog sor kerülni arra, hogy a németek megpróbálhassák Európa megszervezését. Ezért EJ minden nap elveszett, sőt vet­em­­entő veszedelmeket nyújt szá­ M­munkra, amelyben nincs valam­mi minő lépés belső ellenállásunk fejl megszilárdítása és az orosz há­­­á­­borúból való kivonulásunk te­tt­­é." pl Bajcsy-Zsilinszky látnoki sog U­rait, a memorandumot és a kí­sérőlevelet látták és kézjelük­kel ellátták a Külügyminiszté­rium illetékes referensei, a po­litikai osztály vezetője — és maga Bárdossy is. Azután a két okmányt 1941. november 19-én „a. a.” (ad acta) jelzéssel lát­ták el, azaz minden intézkedés nélkül irattárba helyezték. Amikor a népbírósági tár­gyaláson Major elnök Bajcsy- Zsilinszky memorandumának sorsa felől kérdezte Bárdossy vádlottat, ő egyszerűen így ke­rülte meg a kellemetlen témát, hogy kijelentette: sem a me­morandumra, sem a levélre nem emlékszik... Mi történt az 1941. december 11-i Minisztertanácson? Az előzményekről: 1941. de­cember 7-én, vasárnap délelőtt a japán tengeri és légierő had­üzenet nélkül megtámadta a Hawaii-szigeteken levő Pearl­ Harbor támaszpontot, a várat­lan támadás súlyos veszteséget okozott az amerikai flottának. A Magyar Távirati Iroda de­cember 8-án hajnalban, a Né­met Távirati Irodára hivatkoz­va jelentette: „A japán főha­diszállás közölte, hogy hétfő reggel 6 órától kezdve hadiál­lapot áll fenn Japán és a csen­des-óceáni angol és észak-ame­rikai katonai erők között.” 1941. december 11-én Hitler, a Harmadik Birodalom vezére és kancellárja rádióbeszédében adta tudtára a német népnek és a világnak, hogy Németország hadiállapotban levőnek tekinti magát az Egyesült Államokkal, s még ugyanazon a napon ha­sonló nyilatkozatot tett a fa­siszta Olaszország kormánya is. Sztójay berlini követ távirat­ban jelentette december 11-én a késő délutáni órákban: Weiz­säcker külügyminisztériumi ál­lamtitkár a japán—amerikai háborúval kapcsolatos beszél­getés során célzott arra, hogy kormánya reméli: „a magyar kormány a Háromhatalmi Egyezmény szellemében levon­ja a német birodalmi kormány állásfoglalásának konzekven­ciáit.” Bárdossy ennek utána az esti órákban rendkívüli miniszter­­tanácsi ülést hívott össze, ahol a következőképpen vázolta a helyzetet: „Magyarország szá­mára két lehetőség áll fenn: az egyik az, hogy a diplomáciai kapcsolatokat megszakítjuk az Egyesült Államokkal, a másik az, hogy elmegyünk a maxi­mumig és kijelentjük, hogy be­állott a hadiállapot Magyaror­szág és az Egyesült Államok között.” Bárdossy kifejtette: szeret­né, ha a kormány mielőbb, le­hetőleg még ma elhatározásra jutna. Kívánatosnak tartaná, ha nem várnál meg azt, amíg er­re a birodalmi kormány óhaj­tását nyilvánítja azon túl is, amit Weizsäcker máris mon­dott Sztójaynak, ezért azt ajánlja, deklaráljuk szolidari­tásunkat a tengelyhatalmakkal. Ez mindenesetre fedi azt, ami­re nézve a Háromhatalmi Egyezményben kötelezettséget vállaltunk.” (Részlet a népbírósági vád­iratból.) A kormány tagjai, mint pél­dául Keresztes-Fischer belügy­miniszter, nem tudták gyorsan elszánni magukat valami visz­­szavonhatatlan lépésre, annál kevésbé, mert a keleti fronton a nyári német győzelmeket 1941 késő őszén már nem követték újabbak, a Wehrmacht nem tudta elfoglalni Leningrádot és a német hadijelentésekből is kitűnt, hogy Moszkva előtt megakadt a német offenzíva. Nem voltak biztatóak az időjá­rásjelentések sem: a középső frontszakaszon mélyen a fagy­pont alá süllyedt a hőmérő hi­ganyszála, magas hótakaró bo­rította a nagy orosz síkságot, a téli hadjárat nehézségeire pe­dig nem készült fel a német hadsereg. Ekkor már napok óta folyt a Vörös Hadsereg ellentámadása Moszkva alatt , és illetékes magyar katonai és politikai kö­rök legalábbis a moszkvai és londoni rádió adásaiból érte­sülhettek a szovjet offenzíva si­keréről, de mint a folytatásból kitűnik, képtelenek voltak hi­telt adni e jelentéseknek. El­képzelhetetlennek tartották, hogy az a Wehrmacht, mely 1939 szeptembere, a második világháború kitörése óta az egyik villámháborús győzelmet a másik után aratta, most ve­reséget szenvedhet, és éppen az oly kevésre becsült szovjet erőktől... így érthető, hogy Bartha hon­védelmi miniszter, aki az em­lékezetes 1941. június 23-i Mi­nisztertanácson úgy hitte, hogy „Németország 6 hét alatt meg­veri az oroszokat és 6 hét alatt a német hadsereg elfoglalja Moszkvát”, most arra az állás­pontra helyezkedett, hogy „a diplomáciai viszony megsza­kításának vagy a hadiállapot beálltának kimondása a ma­gyar kormány részéről attól függ, hogy mi jobb a németek­nek. Ha többet ér a hadiálla­pot, úgy mondjuk ki annak be­álltát.” A Minisztertanács határoza­ta : Magyarország szolidaritást vállal a tengelyhatalmakkal az Amerikai Egyesült Államokkal kitört háború kérdésében. Bárdossy a határozathozatal után megjegyezte: e határozat „rugalmas és fejleszthető.” Még aznap éjjel magához ké­rette Mr. Pell budapesti ameri­kai követet és közölte vele, hogy Magyarország megszakít­ja a diplomáciai kapcsolatot az Egyesült Államokkal. Semmi többet. A földrajzi helyzet és a katonai De ezzel az ügy nem zárult le. Bárdossy még december 11- én az éjszakai órákban távira­ti utasításban tájékoztatta a tokiói magyar követet a Mi­nisztertanács határozatáról, majd magyarázatul — talán a „továbbfejlesztésre” gondolva — hozzáfűzte: „Szolidaritásunk deklarálásával megadtuk Ma­gyarország teljes politikai tá­mogatását. Gazdaságilag a ten­gelyhatalmakat a háború kez­dete óta erőnk végső megfeszí­tésével állandóan támogatjuk. Katonai együttműködésre az Egyesült Államokkal szemben földrajzi helyzetünk nem ad lehetőséget.” Ma, majd három és fél évti­zed távolságából meglehetősen nehéz vállalkozás volna nyo­mon követni Bárdossy — és ha voltak ilyenek: politikai és ka­tonai tanácsadói — gondolat­­menetét. A tengelyhatalmak- KARSAI ELEK: ÍTÉL A NÉP 4. Hadiállapot az Amerikai Egyesült államokkal Bárdossy László a Népbíróság előtt Micsy-zauNszky endue _ Maroa kértek, m naáá tilsa rwaku Mt­u Irtot, tel Mrttea nan­a «(lit • nyaukkor a káprlanl6 ki rite joginak is 1—átánik Min. agyattea aagnyilatkoaáal aéája ás tebatöaága a aj liaaatl Tlaaoa/ok ksmott. las lgaa tetetitek sorsa tarrisjzkoor BOkOd • raatkimi aagaaUkklása statt Jogsa ^terakáaytot a korteni»«*, 4 la aag kall áUayl­aaoak. nagy 1«r aaa. (a a halasat aaataa a ssari Ukh­atoa tarja éateasségét. , így a kastaa tárgyilagos laaal. S apsa a tárgyi­lagoaaég á*j *a«, gotoolataaoatoa lakaté hibéd­usága és kosatkasteté asla tallér ka éréért a álért, hegy néi|nal­lli Huaj| mimén, la slfagaéhstérá kaaaakraaolilaat: aoaéaa rslesslatbwk a&taraMlk­oh­oéoloa háborúra •ét. Valijába* ast kutasra raaaaa. asUtképaz Urnák la Így goatolkodnie, nerm­us Így állna gootolkotel* a arr aratteémrra kalians Jutnia a magyar hadr.aatXtegnak la. kbbfil a aala aaarfcattfi tsrréayaia rtttegáral kOratkaaé OsasavalásMl Hajéban ki­­­rolaa például 1917 récén. aa oraan Oaaaanaésnték. Hlaaaa a aU a irtaitokba tea ráfinak ssorataághaa­a.MMlié aaa tetetitek ara lac. aaa artaivalteg tübben kotateara, alat Japán, rlaaant tor sédé, sokkal 15bbat tettünk, a­t alaantoak a régi*tarig, ajéiun an­­afirl aá« asakacákjénak lagssáláig a taagally.1 rate aaalléark­ánbta­­lan rótt «tinitek aaa Adlgirl«. aaa Synayolorsséfi aaa Japán, lg*»en aa« a aupraaa lax-ltek, arkSloal és politikai jogunk arra. bofir nest tol b*. ' . a aagunk naaaatl és állási léte poaata aagaaa téséral tartottlak a aat aaaranaia^hagy aég bacsotetitekst aaa értett károxoéáate léaatkh­odi aal «alá háború. «or OttsakMásnak amfi la teá-kea tolysat­ás *0-4» ayara kányáéi ! »olt, aaa pádig a aakat aalagalatt tartom tea neráki még. Csak a kaasa ateaéayahírt én a taljaaaa »an »shaa gall kese.­érét ért Télé élat­telál harokaa, ill .l» cask­aa aaaéáaltobaa. »114x80 tlaata fliráánlaa során jlshatan érts tea ás antes igi • »á*a6 áléoasUM nxnoa.ii SOM frigatir«1 (a P9-ia KW* gtoUáratjtek * X nánodik aarsoraatotepa bare re tét« kést rlaasatárik a allsay** • to*lott Jotoaslárla altea kitolt tábornak kérdi tora.­­||g­áratanak Intetett, aa aír biacnypnaág aaáapara, abban aaljr alrétették a foltot. San ka­­tett rotetoi^irut forte ját o aígi aanrtSááa alatt a­l teásnál kapcsolatban aaasatkotl pr tlsanak rátotes áriakéban. Háaotosor aaárt, mart nlírnláth. m*, hogy a Jaganalárok osa kénbatik, a tetei atrotégl.­ óta asm latot.tt alig kaaoly. Vlaacet ipán a csatalkak gartoéá:­ááaa Jolán thstatt volna étote éa véreltetatlan irrat agy­o: aafirar akolá telim­, sasly tteanlérla naaannaláaa ,yenén kát a tarulatakor a ások aafirar ás­­­ina agyar laka aa ágát a i "O“ tortátotel 1 ne olaaa ryutoa­ rt 1 jUssí il kp. ■Hanti aa aaamhtitel. Ja fatelt rolaa aa« aa artolasonyi la­ tort hlaaaa kaaoly katonai alias állás aaa volt to a« I hatott mit ráaarfil. Da saarlntaa a a*gyar áráaknak 1«, te •st a aafittarttot aa fim tllig kottálatonya alfogtota reg­antetola aaarlataa aaaréuyabhaa, ia balosabban oltott*­aag­a káriést. Ba­lgaa klaaaaa arlatstt aok Jé aafirar lak art annak hí­ja, hogy Bácska áa Dálbsrauya aagatellátoval tapcsol­atban­­ sokak a vagt óriásban tol­­ánták réten a Jogpanág. kot árán a­­ lagaa kagjgt 1 wt art ii la tortáat Ifilaa. Bankot a hirteaiT'W '■ily nagMahatrtaak tatjai fontokéi la kaytite. kit, la aa ég a pontjáböl alteaerlaal aaa taijtec. Da te tortoatak rőten Ily talkajápok. aat atorlataa kteétetlaa kánnal teltet* lában aagtordlai. jfi aaa aagaétet itte aag aigtokr aaaálasaaának 1aratet. Monton, abban a raaatt tapogat Masak a aaárt ráglapaa­­­tálát -Uaate paodálksate­k rajta. ‘

Next