Ország-Világ, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-09 / 19. szám
Az amerikai könyvpiac szenzációja John Marksnak, a CIA egykori ügynökének, a titkosszolgálat tevékenységét leleplező dokumentum szerzőjének új műve, amely a CIA kísérleti nyulainak félelmetes történetét mutatja be, évekig tartó szorgos kutatómunka alapján. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a CIA egy különleges részlege legfelső áldással éveken át LSD-vel, ezzel a félelmetes hatású hallucinogén szerrel etette a mit sem sejtő áldozatok százait, hogy ily módon jusson az emberi tudat manipulálása kulcsának birtokába. Az LSD-akciónak egy ismert halálos áldozata van, de mit sem tudunk az ismeretlenekről, valamint azokról, akiknek agy- és idegműködését tartós károsodás érte. Az alábbiakban a nyugatnémet „Der Spiegel" alapján ismertetjük a könyvet. A CIA KÍSÉRLETI NYULAI AVAGY AZ LSI~AKCIÓ Nem véletlen, hogy a CIA szakértői éppen 1949-ben, a NATO megalakítása évében kezdtek a hallucinogénekkel foglalkozni. Ekkor még virágkorát élte az amerikai atommonopólium álma, a szocialista világ felgöngyölítésének reménye, és sokan csodafegyvereket láttak a pusztító hatású kábítószerekben: ha sikerül az LSD segítségével manipulálni az emberi tudatot, akkor Washingtonnak nyert ügye van, hisz beláthat az emberek lelkébe, el tudja különíteni a fekete bárányokat a fehérektől, sőt végső soron, az LSD tömeges bevetésével ki tudja ölni ellenfeleiből az ellenállás, a szembeszegülés akaratát is! Mindez papíron igen szép volt, de az elképzeléseket át kellett ültetni a gyakorlatba — tömeggyártásra csak a nullszéria sikere után kerülhet sor. Marks megírja, hogy e felismerés jegyében szigorúan titkos csoport alakult a CIA vegyi és biológiai fegyverekkel foglalkozó részlege, a TSS (Technical Services Staff — Műszaki Szolgálatok Törzskara) keretében. A csoport irányítását a mindenfajta lelkiismereti aggálytól mentes Sidney Gottlieb vegyészre bízták. Gottliebet Richard Helms, a CIA „piszkos ügyek osztályának” vezetője, a titkosszolgálat későbbi főnöke patronálta. Olson kiugrik az ablakon Helms kellő előkészületek után 1935. április 3-án kereste fel Allen Dullest, a CIA főnökét, hogy engedélyeztesse „a biológiai és vegyi anyagok titkos bevetését.” Dulles tíz nappal később áldását adta a programra, amely a MK ULTRA kódnevet kapta , valamint kezdőtőkeként 300 000 dollárt, amivel senkinek, még a CIA pénzügyi osztályának sem kellett elszámolni. A MKULTRA embereit megrészegítette a kapott lehetőség, hisz parányi adag LSD is elegendő, hogy akár a legerősebb akaratú ember tudatvilágát is a feje tetejére állítsa: megszűnik tér és idő megszokott öszszefüggése, más megvilágításba kerül a jó és a rossz stb. Távolról sem véletlen, hogy a társadalomnak hátat fordító, mindenből kiábrándult fiatalok ezrei évekkel később éppen az LSD segítségével indultak olykor halálos „utazásokra” — a hivatalos körök legnagyobb megdöbbenésére és leghevesebb tiltakozására. Most azonban éppen a hivatalos körök adtak szabad kezet a MKULTRA-nak a lélekmérgezésre! Marksnak sikerült beszélnie az akció egyik volt munkatársával, aki — nevét természetesen továbbra is titokban tartva — így nyilatkozott az első tervekről : „A legizgalmasabb az volt, hogy már parányi mennyiséggel is ilyen fantasztikus hatást lehet elérni. Arra is gondoltunk, hogy egy város ivóvizébe LSD-t keverünk, s így a lakosokat olyan többé-kevésbé eufórikus állapotba hozzuk, amelyben édeskeveset törődnek tulajdonbiztonságukkal...” Mivel azonban a nagyarányú kísérletezés az LSD-vel ugyancsak kísérletező hadsereg vegyiháború-részlegének hatáskörébe tartozott, a MKULTRA kénytelen volt lemondani a „sorozatgyártásról”, s csak egyénekkel foglalkozhatott. A munkatársak először saját magukon próbálták ki az LSD hatását, de már 1953 őszén úgy döntöttek, hogy ez nem megoldás — csak gyanútlan személyek „beetetése” járhat eredménnyel. Ilyen előzmények után baráti vacsorát rendeztek a marylandi Fort Detrick támaszponton dolgozó tudósok számára, s az italukba LSD-t csempésztek. A kísérlet balul ütött ki, mert a jelek szerint nagyon is eltérő az egyes emberek LSD-tűrő képessége. Frank Olson, az egyik kísérleti alany megőrült, s néhány nappal később kiugrott szállodai szobájának ablakán! Jellemző, hogy az Olson család csak 22 évvel később értesült a halál tényleges okáról — a lapok ekkor tették közzé a Rockefeller-bizottság jelentését a CIA illegális akcióiról... Gottlieb, a MKULTRA-program irányítója és Helms, a „piszkos ügyek osztályának” vezetője, a CIA későbbi főnöke A CIA bordélya Az ember józan ésszel azt hihetné, hogy Olson halála véget vetett a MKULTRA működésének. Szó sincs róla. Richard Helms akarata érvényesült: egyetlen, bármilyen sajnálatos szakmai baleset nem vezethet a sikerrel kecsegtető program leállításához. Továbbra is gyanútlan emberekkel kell kísérletezni, de olyanokkal, akiket senki sem hozhat összefüggésbe a CIA-vel. Tehát az alvilágban kell kísérleti nyulakat találni: prostituáltakkal, kábítószeresekkel, kisstílű bűnözőkkel kell dolgozni — olyanokkal, akiknek esetleges halála nem kelt föltűnést, akik ha rá is jönnek, hogy a CIA áldozatai, nem állhatnak bosszút a félelmetes szervezeten. A CIA San Franciscó-i bordélyháza