Ország-Világ, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-09 / 19. szám

Az amerikai könyvpiac szenzációja John Marksnak, a CIA egykori ügynökének, a titkosszolgálat tevékenységét leleplező dokumentum szerzőjének új műve, amely a CIA kísérleti nyulainak félelmetes törté­netét mutatja be, évekig tartó szorgos kutatómunka alapján. Nem keve­sebbről van szó, mint arról, hogy a CIA egy különleges részlege legfelső áldással éveken át LSD-vel, ezzel a félelmetes hatású hallucinogén szerrel etette a mit sem sejtő áldozatok százait, hogy ily módon jus­son az emberi tudat manipulálása kulcsának birtokába. Az LSD-akció­­nak egy ismert halálos áldozata van, de mit sem tudunk az ismeretle­nekről, valamint azokról, akiknek agy- és idegműködését tartós károso­dás érte. Az alábbiakban a nyugatnémet „Der Spiegel" alapján ismer­tetjük a könyvet. A CIA KÍSÉRLETI NYULAI AVAGY AZ LSI­~AKCIÓ Nem véletlen, hogy a CIA szakértői éppen 1949-ben, a NATO megalakítása évében kezdtek a hallucinogénekkel foglalkozni. Ekkor még virág­korát élte az amerikai atom­monopólium álma, a szocialista világ felgöngyölítésének remé­nye, és sokan csodafegyvereket láttak a pusztító hatású kábí­tószerekben: ha sikerül az LSD segítségével manipulálni az emberi tudatot, akkor Wa­shingtonnak nyert ügye van, hisz beláthat az emberek lel­kébe, el tudja különíteni a fe­kete bárányokat a fehérektől, sőt végső soron, az LSD töme­ges bevetésével ki tudja ölni ellenfeleiből az ellenállás, a szembeszegülés akaratát is! Mindez papíron igen szép volt, de az elképzeléseket át kellett ültetni a gyakorlatba — tömeggyártásra csak a nullszé­ria sikere után kerülhet sor. Marks megírja, hogy e fel­ismerés jegyében szigorúan tit­kos csoport alakult a CIA ve­gyi és biológiai fegyverekkel foglalkozó részlege, a TSS (Technical Services Staff — Műszaki Szolgálatok Törzska­ra) keretében. A csoport irá­nyítását a mindenfajta lelkiis­mereti aggálytól mentes Sidney Gottlieb vegyészre bízták. Gott­­liebet Richard Helms, a CIA „piszkos ügyek osztályának” vezetője, a titkosszolgálat ké­sőbbi főnöke patronálta. Olson kiugrik az ablakon Helms kellő előkészületek után 1935. április 3-án kereste fel Allen Dullest, a CIA főnö­két, hogy engedélyeztesse „a biológiai és vegyi anyagok tit­kos bevetését.” Dulles tíz nappal később ál­dását adta a programra, amely a MK ULTRA kódnevet kapta , valamint kezdőtőkeként 300 000 dollárt, amivel senki­nek, még a CIA pénzügyi osz­tályának sem kellett elszámol­ni. A MKULTRA embereit meg­részegítette a kapott lehetőség, hisz parányi adag LSD is ele­gendő, hogy akár a legerősebb akaratú ember tudatvilágát is a feje tetejére állítsa: megszű­nik tér és idő megszokott ösz­­szefüggése, más megvilágításba kerül a jó és a rossz stb. Tá­volról sem véletlen, hogy a társadalomnak hátat fordító, mindenből kiábrándult fiatalok ezrei évekkel később éppen az LSD segítségével indultak oly­kor halálos „utazásokra” — a hivatalos körök legnagyobb megdöbbenésére és legheve­sebb tiltakozására. Most azon­ban éppen a hivatalos körök adtak szabad kezet a MKULT­­R­A-nak a lélekmérgezésre! Marksnak sikerült beszélnie az akció egyik volt munkatársá­val, aki — nevét természetesen továbbra is titokban tartva — így nyilatkozott az első tervek­ről : „A legizgalmasabb az volt, hogy már parányi mennyiséggel is ilyen fantasztikus hatást le­het elérni. Arra is gondoltunk, hogy egy város ivóvizébe LSD-t keverünk, s így a lakosokat olyan többé-kevésbé eufórikus állapotba hozzuk, amelyben édeskeveset törődnek tulajdon­biztonságukkal...” Mivel azonban a nagyarányú kísérletezés az LSD-vel ugyan­csak kísérletező hadsereg vegyi­­háború-részlegének hatáskörébe tartozott, a MKULTRA kényte­len volt lemondani a „sorozat­­­­gyártásról”, s csak egyénekkel foglalkozhatott. A munkatársak először saját magukon próbálták ki az LSD hatását, de már 1953 őszén úgy döntöttek, hogy ez nem megol­dás — csak gyanútlan szemé­lyek „beetetése” járhat ered­ménnyel. Ilyen előzmények után baráti vacsorát rendeztek a marylandi Fort Detrick támaszponton dol­gozó tudósok számára, s az ita­lukba LSD-t csempésztek. A kísérlet balul ütött ki, mert a jelek szerint nagyon is eltérő az egyes emberek LSD-tűrő ké­pessége. Frank Olson, az egyik kísérleti alany megőrült, s né­hány nappal később kiugrott szállodai szobájának ablakán! Jellemző, hogy az Olson csa­lád csak 22 évvel később érte­sült a halál tényleges okáról — a lapok ekkor tették közzé a Rockefeller-bizottság jelentését a CIA illegális akcióiról... Gottlieb, a MKULTRA-program irányítója és Helms, a „piszkos ügyek osztályának” vezetője, a CIA későbbi főnöke A CIA bordélya Az ember józan ésszel azt hi­­hetné, hogy Olson halála véget vetett a MKULTRA működésé­nek. Szó sincs róla. Richard Helms akarata érvényesült: egyetlen, bármilyen sajnálatos szakmai baleset nem vezethet a sikerrel kecsegtető program le­állításához. Továbbra is gyanút­lan emberekkel kell kísérletez­ni, de olyanokkal, akiket senki sem hozhat összefüggésbe a CIA-vel. Tehát az alvilágban kell kísérleti nyulakat találni: prostituáltakkal, kábítószere­sekkel, kisstílű bűnözőkkel kell dolgozni — olyanokkal, akik­nek esetleges halála nem kelt föltűnést, akik ha rá is jönnek, hogy a CIA áldozatai, nem áll­hatnak bosszút a félelmetes szervezeten. A CIA San Franciscó-i bordélyháza

Next