Ország-Világ, 1980. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-16 / 16. szám

DOKUMENTUM RIPORT PW B H orváth Mária százados a sértett mellett maradt, hogy megpróbálja megtudni a részleteket: pontosan hogyan is történt a bűncselekmény. Mi útnak indultunk, hogy még újév estéjén megnézzük: akad-e építőipari munkásszálláson hasonló nevű fiatalember. Közben még arról is gondoskodtunk, hogy a megkapott — meglehetősen gyér — személyleírás alapján kiadják a körözést az ismeretlen tettes ellen, s a tárgykörözést is egy órán belül kézhez kaphatta minden illetékes rendőri szerv. Ez utóbbi volt a viszonylag legmegnyugtatóbb, mivel ünnep lévén, az volt a legvalószínűtlenebb, hogy ezen a napon igyekezzen túladni a rablott holmin Dér Dezső támadója. Másnap reggel pedig már a nyitás után minden BÁV-felvevőhely, minden bejelentett ócskás, s minden — általunk ismert — szokásos orgazda figyelni fogja már, ki az, aki arany Doxával kereskedik. No, de ez a holnap programja! Ma — újév estéjén — munkásszállásról munkásszállásra mentünk. S az egyik építőipari szállás gondnoka — nem mondom hogy nagyon örült újévi megjelenésünknek — előkotort a nyilvántartásból egy nevet: Ágas Jenő. Az életkor is stimmelt: 28 éves volt. Elmondta róla, hogy Budapesten szilveszterezett, de kora hajnalban elutazott..., nyilván hazament boldog új évet köszönteni a szüleinek. — Hol lakik? — Itt a szomszédban — borzolta az idegeinket a gondnok —, Nyékládházán. Már száguldottunk is a kórházba, s újra rákérdeztünk a betegre: lehet-e Ágas a neve? Határozott igennel felelt. Egy teljes nap veszteséget jelentett a titkolódzása, de ezért nem szidtuk ..., az ilyen emberektől nagyon is megszoktuk már ezt a viselkedést. A főkapitányságról azonnal táviratot küldtünk Nyékládházára: számoltassák el a szilveszter éjszakával Ágas Jenőt, s azonnal távbeszélőn jelentsék, hol tartózkodott, a leellenőrzésig pedig tartsák bent. Egy óra sem telt el és megkaptuk a jelentést. Ágas egyszerűen nem tudta mire vélni az előállítását, s elég pontosan elmondta, hol tartózkodott: megadta két ismerős fiú és három lány nevét. Egyikük — az ő partnere — taxival kísérte haza, s ott várta meg, amíg becsomagolt, együtt is mentek ki az állomásra. Hatosban egy budai kisvendéglőben töltötték a szilvesztert. Mindezt a tájékoztatást éjjel fél 1-kor kaptuk — s hajnali három órára tiszta volt a kép: Ágas Jenőnek tökéletes az alibije. Kérjenek tőle elnézést és engedjék haza — szóltunk le Nyékládházára, s reggelig azon tépelődtünk: a sértett „vert-e” át bennünket még egyszer, vagy talán több Ágas is akad a szállásokon. Reggel Csákék újra útnak indultak: valamennyi szállást és építőipari vállalatot felkerestek. Én pedig közben tanulmányoztam a befutott jelentéseket. Először is Horváth Mária százados részletes panaszfelvételi jegyzőkönyvét olvastam végig. Dér — miután kénytelen volt elismerni, hogy homoszexuális — már szinte folyékonyan mondta el a bűnügy részleteit. — Szilveszter délután véletlenül találkoztam Ágas Jenővel — kezdte volna, de a nyomozónő megkísérelte a teljes részletességű kihallgatást, ezért az elejére terelte a szót. — Mikor is ismerkedtek meg? — 1969 júliusában. A Diófában. Egy sánta férfi társaságában volt. Amikor egyszer kimentem a vécére, utánam jött és ajánlatot tett, hogy létesítsünk homoszexuális kapcsolatot Azt is elmondta, hogy az a személy, akivel egy asztalnál ült, 200 forintot ígért neki ezért. Én mondtam, hogy nincs pénzem, de határozott választ nem adtam. Elhagytam az éttermet is, ő utánam futott az utcára, s ismét felvette velem a kapcsolatot. Hazáig kísért és közben megbeszéltük, hogy feljön hozzám, hiszen a másik üzletét már elrontottuk, azaz elrontottam ... Így kerültünk a lakásomra ... Ott tudtam meg, hogy Jenőnek hívják... és a létesített kapcsolatért 100 forintot fizettem. — Mikor találkoztak legközelebb? — November lehetett. Szintén a Diófában találkoztunk, véletlenül. Felajánlotta, hogy eladná a fémszálas zakóját 300 forintért. Tetszett is nekem, de mondtam, nincs annyi pénzem. Azért elmentünk haza, s megint létesítettünk homoszexuális kapcsolatot — egy százasért. A nevét és címét is akkor írtam föl, de később eldobtam, nehogy feltűnjön a barátaimnak, mert szégyelltem ezt a kapcsolatot. — Máskor is volt már ilyen kapcsolata? — Igen, de mindig sikerült kellően titokban tartanom ... — És ezt a novemberi együttlétet követően, mikor jöttek össze újra? — Én már nem akartam többet találkozni vele, még a kabát vásárlásáról is lemondtam. Azt a benyomást keltette bennem, hogy nem megbízható személy. IIVégre elérkeztek a támadás IV idejéhez. IV — Szilveszterkor hogyan találkoztak? ■ — Véletlenül. Délután moziba akartam menni, de egy ismerősömmel találkoztam, aki felhívott a lakására. Ennél a családnál köszöntöttük az új esztendőt, közben a televíziót néztük. Éjfél után elindultam hazafelé, s arra gondoltam, belépek a Diófába, biztos akadnak ott ismerőseim, akiknek B. ú. é. k.-ot köszönthetek. A zongora melletti asztalnál ott láttam Ágas Jenőt. Odaköszöntem, de nem ültem hozzá. Egy üres asztalt találtam, egy kávét, meg egy deci ürmöst kértem. Szilveszter éjjel mégsem akartam egyetlen kávé mellett üldögélni. Kisvártatva odajött Jenő, kérdezte, miért nem kerestem. Mondtam neki: elvesztettem a papírt... Erre azt mondta, szeretne B. ú. é. k.-ot köszönteni. Mondtam: itt az alkalom, igya meg az ürmöst az egészségemre. Azt felelte: úgy gondolja, hogy otthon, nálam. Ezt el akartam kerülni, mert tudtam, hogy majd jönnek hozzám Görögék és féltem, hogy esetleg sokáig marad, s találkoznak. Szabadkoztam hát, hogy ne jöjjön, mire ő sértődötten visszaült a társaságához. De amikor felöltöztem és elindultam, utánam jött. Taxival mentünk együtt haza — arra gondoltam gyorsan végzünk, s elküldöm, mert láttam, már nem rázhatom le. — Mi történt a lakásban? — Hajnali három után értünk haza, Jenő kérte, mutassam meg neki a karácsonyfát én meg is gyújtottam az égőket. Azután leültünk a rekamiéra. Jenő javasolta: vetkőzzünk le, én is mondtam: igyekezzünk, mert még a délelőtt el kell mennie, vendégeket várok. Jenő kérte, mielőtt bármit is csinálnánk, igyunk valamit. Elővettem a szekrényből a pálinkát, adtam neki egy pohárkával, én nem ittam. Enni is kért, azt is vittem neki, azután megint inni akart. És amikor odamentem a szekrényhez, hirtelen a hátam mögé lépett és leütött. — Mivel ütötte? — Az elsőt ököllel, azt hiszem. Megfordultam, kérdezni akartam, hogy mi ez, mire teljes erővel az arcomba vágott. Éreztem, hogy elönt a vér. És akkor felkapott valami tárgyat..., az üveget vagy szobrot-e, nem tudom, de azzal fejbe vert. Elvesztettem az eszméletemet. Arra ébredtem, hogy Jenő kutat a lakásban. „Miért bántasz?” — kérdeztem. „Mert pénz kell nekem.” „De nekem nincs!” „Ha nem adod ide, agyon is csaplak...” — jött megint felém és én nagyon megijedtem. „A nadrágomban van a pénzem” — mondtam, erre átment a szoba másik felébe, és kivette a nadrágból a tárcámat, magával vitte. A szekrényről pedig felkapta az órámat és a gyűrűmet, s ahogy öltözött, a zsebébe tette. Elvitte a rádiómat is. — Egy kicsit már jobban éreztem magam, s mondtam, nem fél, hogy feljelentem?! Azt felelte: az ő apja rendőr, ővele úgysem történik semmi, különben is én egy rohadt buzi vagyok, aki bűnöző, akinek úgysem hisznek. Különben pedig agyoncsap, ha valami bajt csinálnék neki. — Ezért hallgatott eleinte? — Igen. — Nem tudta, hogy a rablást a törvény szigorúan bünteti? És öntől raboltak. — De azért nagyon féltem ... és még félek is. — Nincs oka rá! Ha megtaláljuk — és megtaláljuk — azt az Ágast, a bíróság ítélkezik majd felette. — És engem mindig kihallgatnak? — Természetesen ..., de ne tartson tőle. — Nem is attól félek, hanem, hogy kitudódik ... — A jegyzőkönyv végére írhatunk egy ezzel kapcsolatos passzust... Így került oda a szöveg: „Azzal a kéréssel fordulok az eljáró hatóságokhoz, hogy ügyemet az eljárás alkalmával, illetve a bírói szakban zárt tárgyalás formájában tárgyalják.” Szóval, ezt a jegyzőkönyvet tanulmányoztam, minden részletre kiterjedően, s felkészülve a következő lépésekre is — január 2-án délelőtt. Megérkezett közben a laboratóriumi jelentés és az orvosszakértők véleménye is. A bűnügyi laboratóriumból megkaptuk a vezető főorvos leletét és véleményét. E szerint a bűnjelként lefoglalt félliteres cseresznyepálinkás üvegen elkent jellegű emberi vértől eredő szennyeződést mutattak ki. A vér megfelel Dér Dezső vércsoportjának. A Traumatológiai Intézettől beérkezett jelentés szerint 9 különböző sérülést szenvedett Dér Dezső. Nyugodtan mondhatjuk — fogalmaztam meg magamban a több oldalnyi szakszerű leírás alapján —, hogy Dérnek végső fokon szerencséje volt. Akár meg is halhatott volna, különösen, hogy el akarta titkolni, mi ÁDÁM ZSIGMOND ny. rendőr alezredes dokumentumsorozata EGYÜTT A RENDÉRT Csak a villamosról estem le.