Ország-Világ, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-06 / 1. szám

NAGYÜZEMI DISZNÓTOR A hajnali kakasszó után nem sokkal éles disz­­nósivítás veri fel a falu csöndjét. — Valahol tor lesz estére — dörmögik a fázósan munkába sietők és fejüket a sűrű hóesésnek szegve szaporázzák léptüket a tá­volsági busz megállója felé. Akinek híze gömbölyödik az óljában, az ilyen hajnali sivalkodások hallatán gyorsan utánaszámol, hány nap múlva koccinthat majd ő is a böllérrel a sikeres vágásra. És már előre mosolyog az ezerszer hallott anekdotá­kon, amiket azért mesélnek évről évre a kora □eszmsn reggeli szélben, hogy vidámsággal fűszerez­zék a nagy munka előtti hangulatot. Kifogy­hatatlanok ezek a történetek: a szomszéd hí­zójáról, amelyik évekkel ezelőtt késsel a nya­kában ugrott meg, és faluhosszat futott utá­na a gazda meg a böllér, s csak a határban sikerült elfogniuk. Vagy a másik eset az „el­ső-toros” ifjú házasokról, akiket azzal tréfál­tak meg, hogy eldugták a leölt disznót a bará­tok, amíg a háziak a kamrában készítették nagy gondosan a borsot, sót, paprikát... Ha utánanéznének a néprajzkutatók, bizo­nyára kiderülne, hogy ezek a hajnali történe­tek, vidám tréfálkozások, meg a disznóölés már-már rituális mozzanatai országszerte egy­formák. Íratlan forgatókönyv szabályai sze­rint történnek a dolgok Szolnok megyében éppúgy, mint Baranyában, Szabolcsban, Zalá­ban. De ez csak a disznóvágás körüli szokásokra igaz. Az ízek, a zamatok vidékenként változ­nak. És sokszor igen nehéz fölfedezni, mi okozza a különbséget, hiszen itt is, ott is a bors, a paprika, a fokhagyma és a többi fű- P­alóc ízek Győri Sándor már fél évszázada csaknem minden disznótorba hivatalos a faluban Percenként érkeznek a pörzsölésre váró hízók Balra fent: hurkakígyók tekeregnek az üzem feldolgozó részlegében A Karancshús laboratóriumában reggelenként „zsűrizik” a készítményeket, s ha kell, változtatnak az ízesítésen Finom csécsi szalonna — akár a hazai...

Next