Ország-Világ, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-13 / 24. szám
„A császárné titkárnője voltam../' mmix A rAuriMr Minou Reeves az iráni sah feleségének, Farah Dibának utolsó titkárnője volt. Hosszú esztendőkön át közvetlen közelről figyelhette meg a császári udvar hermetikusan elzárt életét. Szuperbizalmas munkakörében korán megtanulta a hallgatás művészetét, amiről hamar meg kellett értenie, hogy az ő számára ez egyenlő az életben maradás művészetével is. Még a Pávatrón bukása, sőt, a sah halála óta is több esztendőnek kellett eltelnie, amíg barátai — no meg persze nem utolsósorban a kiadók — nagy nehezen rávették arra, hogy írja meg naplóját. Most végre megtette, de mint mondja, még mindig nem biztos abban, hogy ez a vállalkozás nem bizonyul-e 1984-ben is életveszélyesnek, hogy „bizonyos hosszú kezek” nem érik-e utól ilyen sok idővel a történtek után is. Az alábbiakban részleteket közlünk , nem akármilyen memoárokból. Aki arcul ütötte a sabbant Az én történetem egy nagy rajongás és egy nagy kiábrándulás története. Ebben a történetben jómagam csak a statiszta és ami ennél fontosabb, a megfigyelő szerepét játszhattam. Életem tizenkét éven át kötődött egy óriási hatalmú házaspárhoz és főleg egy aszszonyhoz, kit sokáig szinte istenítettem. Bár gyakran voltam vele, nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy közel állottam ehhez az asszonyhoz, akit „Császári Felségednek” kellett szólítanom és csak magamban neveztem — akkor sem mindig — igazi nevén, vagyis Farah Dibának. A császárné „külföldi titkárságának” voltam a vezetője. Minden levél, amit úrnőm külföldről kapott, az én íróasztalomra került. Felbontottam a borítékokat, lefordítottam a leveleket és eldöntöttem, melyek azok, amelyeket a császárné tudomására hozok. Milyen élmények változtatták egyértelmű csodálatomat fura szorongássá? Elmondok egy példát. . .. 1974 nyara. A színhely a Teherántól északra fekvő Semiran-palota. Itt tartotta lánya esküvőjét az ország egyik leggazdagabb embere, az iráni autóipar cézárja, Khayami úr. A nábob ezerötszáz gondosan kiválogatott vendéget hívott meg, természetesen a császári családdal az élen. A menyasszony édesapjától — akkor tele volt ezzel az iráni és a nyugati sajtó — a következő nászajándékokat kapta: egy villapalotát Los Angeles legelegánsabb negyedében, a Beverly Hulsen, egy Maserati luxus-sportkoapit (ez a földkerekség egyik legdrágább autója), valamint egy ékszer-kollekciót, amelyről szakemberek azt állították, hogy „értéke egyszerűen felbecsülhetetlen”. A milliárdos papa még a válás esetleges megrázkódtatásától is jóelőre meg akarta óvni leánykáját. A Palota bennfentesei számára nyílt titok volt, hogy a házassági szerződés kötelezte a vőlegény családját: a frigy felbomlása esetén mintegy hárommillió dollárt kell fizetnie a Khayami-familiának. A kastély az Ezeregyéj meséinek ragyogását idézte. A büfé különgépekkel a párizsi Maximtól érkezett, a csodás parkban fáklyák lobogtak és szökőkutak permetje hűsítette a levegőt. A szökőkutak gombnyomásra változtatták a színüket és a házigazda ötleteként minden színváltozás új pezsgőfajta felszolgálását is jelezte ... A zenekar tust húzott, megérkezett — szokás szerint későn — a császári család: Fatimák hercegnő, a sah féltestvére, férjével, Khatami tábornokkal; Asraf hercegnő, a sah ikertestvére, ideges, filigrán, törékeny aszszony, akinek szinte korlátlan befolyása volt az udvarban, fia, Saram herceg. Maga a sah nem jött el, felesége, Farah Diba viszont magával hozta édesanyját. Hajnali két óra felé történt. Úrnőm, a császárné éppen Khatami tábornokkal táncolt, a jelek szerint élvezték az estét, sokat nevettek. Asraf hercegnő egyre ingerültebben nézte őket, aztán nem bírta tovább, céklavörös arccal odalépett hozzájuk és mondott valamit. A báli zsivajban természetesen nem hallottam ezt sem, úrnőm válaszát sem. Ez a válasz azonban nagyon nem tetszhetett a hercegnőnek, mert ezután esett meg a csaknem hihetetlen: a törékeny kis Asraf lábujjhegyre állt és teljes erejével pofon vágta Irán császárnéját. Farah Diba dermedten hallgatott, de édesanyja — méltóságteljes, tartózkodó idős hölgy — odaszólt a hercegnőnek: — De kérem! Mit enged meg magának ... ? Tovább nem jutott. Ő is megkapta a maga jókora pofonját a dühöngő hercegnőtől. A vendégek nem hittek a szemüknek. A császárné édesanyjával együtt elhagyta a termet, a lehiggadt Asraf pedig összeverte tenyerét és így kiáltott: — Mindenki táncoljon tovább! Kíváncsian vártuk, mi történik majd ezután. Semmi sem történt. Azazhogy mégis. Néhány hónap múlva az újságokban rövid hír jelent meg, amely szerint „Khatami tábornok, a légierő főparancsnoka kötelessége teljesítése közben repülőszerencsétlenség áldozata lett.” A követségi Rolls-Royce, amivel az udvari ügyeket intézték Farah Diba helikopteren érkezik a síterepre B ország.vtlap „Tábornok nagybátyám ajánlására..." Nekem akkor még nagyon fájt az a pofon. Elcsattanása idején egy esztendeje álltam a császárné, de már hat éve az udvar szolgálatában. Hogyan kerültem oda? Apám a teheráni egyetem professzora volt, középiskolai tanulmányaimat előkelő svájci intézetben végeztem. Az érettségi után a fárszin (perzsán) kívül szinte hibátlanul beszéltem németül, franciául és angolul. Egyetemre is Zürichben jártam, germanisztikát tanultam. 1968-ban az udvarhoz közel álló tábornok nagybátyám ajánlására kerültem első munkahelyemre, az Iráni Császárság berni nagykövetségére. A nagykövet személyi titkárnője lettem, ami igen komoly állás egy mindössze huszonegy esztendős lány számára, de — mint hamarosan kiderült — igen komoly tehertétel is, mind fizikai, mind idegi és lelki vonatkozásban. Mivel a követségen csak én beszéltem nyelveket (!), nem ritkán napi tizennyolc órán át dolgoztam. Munkám zömmel az udvari klikk különleges kívánságainak kielégítéséből állott. Ginseng csődöröknek és udvaroncoknak E kívánságok jelentős része felháborított és elkeserített. Jó példa erre a ginseng ügy. Amikor az udvari istállók főnöke elhíresztelte, hogy az ázsiai ginseng gyökere „jót tesz a csődörök munkakedvének’’, az udvar urai egymás után jelezték a svájci külképviseletnek azt a kívánságukat, hogy szerezzünk nekik ilyen csodapreparátumot és juttassuk el Teheránba — szigorúan diplomáciai (!) csomagban ...