Ország-Világ, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-25 / 4. szám

D ._ gadobeli kiállításának képei között felidéződött bennem az a délután, amikor először jártam műtermében. 1980 szep­tembere volt, nagy me­leg. Beszélgetésünk aka­dozott; inkább csak né­zegettem képeinek külö­nös, rovarlábú lényeit s furcsa, hunyt pillák alatt is elevenszeműnek tet­sző figuráit. Mintha va­lamelyik kapucinus kata­kombából kerültek volna elő: a holtak tárában vártak pókszőtte ruháik­ban, hogy a festő ceru­­zahegyű varázspálcájá­nak (plextoll) érintésére az egyszer volt, hol nem voltból itt teremjenek köztünk, a huszadik szá­zadban. Finom árnyból szőtt lelkek... Velük va­ló ismerkedésem máig felejthetetlen. Akkor ké­szült a pécsi könyvtár Pannájának a terve. Nem pontosan leírható formák, növényi, állati lények, kopottak, törede­zettek, úsztak valami tompa gyöngyházfény­ben: jelek a múltból. A pannó azóta a pécsi Várkonyi Nándor Könyv­tárba került, de a kiállí­tás mintegy hetven, ki­­sebb-nagyobb méretű táblája között sok isme­rőssel találkoztam. Két termet töltöttek meg Die­nes Gábornak a hetve­nes évek derekán és a nyolcvanas évek elején készült művei. A harma­dik teremben a legújab­bakat láttam. Ezek színe­sebbek, rajzosabbak, ke­ményebbek, fájdalmasab­bak. Egyikük címe is ez: Nagyon fáj. A Judit-sorozattal Die­nes, úgy tetszik, kilépett álomvilágából. Megszűnt a festés önfeledt harmó­niája. Ámbár figuráiban mindig is ezernyi ellent­mondás feszült, tehát él­tek; kompozícióiból mégis valamiféle végte­len nyugalom áradt. A legújabbak, az 1988-ban festett képei zaklatottab­­bak, indulatosabb gesz­tus nyomát viselik, s en­nek megfelelően kifejezé­sük is változott némileg. A plextollhoz, krétához, szénhez hű maradt, vir­tuóz rajztudása még in­kább kitűnik, csak oda a parttalan nyugalma. Nem, nem divatozik. Autentikus művész. Ké­pein szinte leolvasható személyes sorsának ala­kulása. Sohasem mesélt könnyen megfejthető tör­téneteket, csak kicsit megbillent az egyensúly, s történetei leegyszerű­södtek, indulatosabbak, közvetlenebbül vallomá­­sosabbak lettek. Dienes Gábor még csak negyvenéves, de már egyik nagymestere festészetünknek. CSAPÓ GYÖRGY Ménes Gábor kéwi

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék