Ország-Világ, 1883 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1883-04-28 / 18. szám
Előfizetési ár bérmentes postai szétküldéssel. Negyedévre............................. . . . . . 2 frt 50 kr. Félévre........................................................................... . „ — „ Egész évre......................................................................10 . — „ Felelős szerkesztő | Kiadó-tulajdonos Ifj. Ábrányi Kornél | Wilckens és Waidl BUDAPEST, Koronaherceg utca 3. szám, I. emelet. Egy szám ára 20 kr., megrendeléseket s előfizetéseket elfogad minden hazai és külföldi könyvkereskedés. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Koronaherceg utca) címzendők. Kéziratok nem adatnak vissza. 1883. Április 28. Megjelenik minden szombaton, két ívnyi terjedelemben. IV. Évfolyam. . Csillag Teréz, magyar színi képezde alig 20 évi fenállása óta fényesen igazolta a hozzá kötött várakozásokat. Nemcsak a vidéki színészetnek nevelt egy életképes generációt, hanem a nemzeti színpadot is elsőrangú művészekkel és művésznőkkel ajándékozta meg. Onnan került ki Nagy Imre, aki már bevált első rangúnak. Onnan az egész ifjúság, Gyenes, Benedek Lajos, Földényi, Kőrösmezey, akik mind a pattontásukban hordják a tábornoki bojtot. De még több szerencséje volt a színi képezdének a művésznőkkel. Mindjárt az első években produkálta Rákosi Szidit és Helvey Laurát. Később Vizvárynét, Sánthánét, s legutóbb Fáy Szerénát, Márkus Emiliát, és Csillag Terézt. A kedves, a bájos Terézt, aki annyit nélkülözött, oly sokat szenvedett, míg a sűrű felhők szétfoszlottak előtte, s fényét egész tisztaságában vizsgálhatták a színházi látcsövek asztronómusai. Aki oly sokat tört és oly sokat eltűrt, hogy meg ne haragítsa a kegyes patrónusokat, a kik oly sokan vannak, s oly könnyen megharagusznak, s a kik nélkül még a legfényesebb tehetségeknek is oly nehéz kiemelkedni az ismeretlenség ködéből. S a kinek oly sok megpróbáltatást kellett kiállania, míg oda jutott, hogy karierje nem függött többé senkitől, csakis önmagától. S hogy onnan épp oly büszkén tekinthessen vissza múltjába, mint amily büszkén tekinthet jövőjébe. Mert a színésznői karier nemcsak csábító, hanem körül is van véve minden csábítással. Nemcsak a szép tehetségeket vonja, hanem a tehetségtelen szépségeket is. Nemcsak az álló csillagokat szüli, hanem a hulló csillagokat is. A hulló csillagokat, melyek nagy fénynyel és nagy sebességgel keresztül rohannak a láthatáron. Sok szem tapad rájuk, és sok ajak suttogja a régi babonát: „most valaki meghalt.“ — És minálunk nincs ugyan divatban az, mint az angoloknál hogy miniszterek, pártvezérek és államférfiak nem röstellik a fáradtságot ellátogatni az angol egyetemek államtudományi vitatkozásaira, hogy e vitatkozások alatt már az ifjú nemzedékből kiszemeljék a jövő férfiak , ámde annál inkább divatban van az, hogy a nemzeti kaszinó hangadó urai és úrfiai már a színi képezdében szemre vegyék a művészet leendő papnőit, s hogy próbára tegyék : van-e bennük igazi tehetség, mely érdemes a pártfogásra ? S a kaszinói mágnásokkal, ugyanerre a nemes és objektív célra szoktak versenyezni a hatodik nagy hatalom fiatal kadétjei is. A kezdő zsurnaliszták, akik rendszerint épp oly szenvedélyes, mint szakértő színházi reporterek. Mert a nagy lapok leginkább csak az első előadásokra szerződtetnek kompetens és tekintélyes kritikusokat. Míg a színházi és művészi kérdések minden egyebekben csak a napi újdonságok kategóriájába esnek. A tekintélyes kritikusok elverik a port az új darabon , érdemesítik néhány sornyi megemlítésre az első rangú szereplőket, és ezeken kívül a kezdő színésznők próbafellépéseit, vizsgálatait, vagy kisegítő szerepléseit, minden báli vagy kirándulási mulatságokkal egyetemben, az újdonságok hővérű képviselőinek engedik át. Ezek pedig grasszálnak a maguk hatalmi körében minden ellenőrzés és minden felelősség nélkül. Mert CSILLAG TEREL. 35