Ország-Világ, 1886 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1886-12-18 / 51. szám

844 Az érdem jutalmául sokakat felemelt alacsony­­sorsból. Mint jellemző­ adomát beszélik a királyról, hogy midőn egy iskolában a gyerekek vizsgáját hallgatta, egy szegény kézműves fiút, a­ki a többi közül kivált, így dicsérte meg: _ Disce puer — faciam te mosci pánié! (Tanulj, fiam — úrrá teszlek!) Báthory királysága korszakot alkotó a lengyel történelemben. Egészen újjá teremté az országot. Nem ok nélkül nevezik uralkodását Lengyel­­ország «arany-korá»-nak. Méltán sóhajt vissza hálás nemzete most is királysága dicső­ korára, ama 300 év után, mely annyi gyászt hozott a balsors csapásai által sújtott szerencsétlen or­szágra. A mi legfőbb vágya volt, hogy jó feje­delem emlékét hagyja az utókorra — elétte. Két nemzet őrzi kegyelettel s áldja emlé­kezetét. NÉGY ÚJ FŐISPÁN. Sokáig volt elv Magyarországon: a megye repre­­zentálása az arisztokráczia, adminisztrálása a gentry hivatása. A régi Magyarországon alig vétettek ez ellen a szokás ellen és az új Magyarország is szívósan ra­gaszkodott ahhoz, sőt csak nem régen történt, hogy egy mágnást, a­ki megyei restaurácziónál alispán­jelöltül föllépett, épen azzal buktattak meg, hogy hi­vatkozva a régi tradiczióra, a középnemesség számára követelték az alispáni széket. A közigazgatási reform azonban, a­mely oly nagy mozgalmat keltett az egész megyei életben, rést ütött ezen a tradiczión is, és a legutóbb rövid idő alatt kinevezett négy főispán közül csak egy tartozik a főnemességhez. Az is igaz, hogy a főispánság természete gyökeresen megváltozott, meg­szűnt dignitás lenni a régi értelemben, mikor elég volt, ha a főispán fejedelmi pompával megtartotta installá­­czióját, azután egész esztendő alatt egy két napig a megye székhelyén tartózkodott s adott néhány főispáni ebédet, — ma már a főispán a megye kormányzatának feje és a politikai szereplés puszta passziója nem elég qualifikáczió többé ennek az állásnak a betöltéséhez, így nyomul mindjobban előtérbe a középosztály és a főispánság is megszűnik az arisztokráczia «szakmája» lenni. A négy új főispán, kiknek arczképeit jelen szá­munkban mutatjuk be olvasóinknak: Keglevics Béla gr., Tablián Béla, Fábián László és Svastich Benő. Mind a négy java korabeli férfiú, kiknek ügybuzgalmáról, tehetségeiről a múltjuk alapján kedvező véleményt mond mindenki. Politikai ember csak egy van közöt­tük és ez Keglevich Béla gróf, Heves megye új fő­ispánja. Ő a hatvanas években egyike volt a legelső sorban állóknak azok közül, kik a nehéz harczot vív­ták az új Magyarországért. Kitűnő szónoki képesség, mély képzettség, európai műveltség, élénk politikai érzék : ezek képezik kiváló tulajdonságait, melyekhez nagy mértékű szeretetreméltóság és az igazi nagy­úri előkelőség csatlakoznak, hogy predesztinálttá tegyék őt arra a rendkívüli politikai karrierre, melyet annak idején mindenki jósolt neki. Ez a pályafutás fényesen kezdődött, azután megszakadt — — Keglevich Béla gróf neve hosszú idő után akkor merült föl újból, mi­kor a nagy tranzakczió létrejött a magyar állam és az osztrák államvasuttársaság között. Ő ebben az operá­­czióban jelentékeny szerepet játszott mint bizalmi köz­vetítő a magyar kormány és a társaság között, s bizo­nyosan nem utolsó sorban az ő érdeme, hogy azok a tárgyalások oly kedvező eredményre vezettek. A gróf akkor még Párisban lakott; magyarországi szereplése a heves megyei főispáni székben nyeri folytatását. Váj­jon itt is igaznak fog-e bizonyulni a matematikai tör­vény, mely szerint a pálya megtörése a haladás inten­­zivitását csökkenti ? A közérdek az ellenkezőt kívánná, mert szükségünk van minden tehetségre. O é . Tallián Béla Somogy megye főispánja. Családja somogyi, de ő maga Torontálban jen a közélet emberévé. Politikai szereplése eddig nem volt, de a megyei köz­­igazgatásban a legnehezebb körülmények között is helyén levőnek bizonyult. Typikus alakja a magyar gentrynek, mind jellemre, mind megjelenésre nézve. Magas, erőteljes, gentleman-kinézésű alak­ energiája és rettenthetlensége példamondásszerűvé vált egész To­­rontál megyében. Hivatalos ügyekben buzgó és szigorú, társaságban szeretetreméltó gavallér, — méltó arra, hogy főispánja legyen Somogynak, ennek az elite­ me­­gyének. Carriereje a közigazgatási pálya lépcsőfokain haladott: a szegedi árvíz idejében főszolgabiró és víz­­biztos volt és sikerrel védelmezte a saját töltéseit, majd Torontál megye alispánjává lön, most pedig a király Somogy megye főispánjává nevezte ki, az érde­mekben megőszült Jankovich László gróf helyére. * Svastics Benő Zala megye új főispánja, ez a negy­venes férfiú, a­ki szőke arczával kellemes benyomást gyakorol mindenkire, épen úgy, mint Tallián, a köz­­igazgatás iskolájában nőtt főispánná. Csakhogy ő saját megyéjében lépett az alispáni székből a megye leg­magasabb polc­ára. De egyebekben meglehetősen elüt­nek egymástól. Mert a­míg Talliának energiája impo­nál, addig Svastics tapintatával és diplomácziával igyekezik eredményeket elérni. Nála, az ő kormány­zata alatt aligha lesz oka bárkinek is a­­főispáni vasmarok» szorítása ellen panaszkodni. Hogy mily népszerűségnek és közszeretetnek örvend az új főispán megyéjében, azt semmi sem mutathatja jobban, mint REGINA KISASSZONY. Víg elbeszélés. Irta GAAL MÓZES. Enni csak kell — gondoltam magamban, mikor az első nap az ország viruló fővárosát részleteiben meg­bámultam — és elmentem «abemnálni». Ezt az életre való gondolatot is egyik veterán ba­rátom sugallta. Feldiktált nekem tizenöt étkező­helyet. Ezek között az «Angol királyné és társai» hiányoztak, de annál vastagabb betűkkel tüntettek az apró keszthelyiségek. Áldott intézmény ez. Négy tál étel, kenyér tetszés szerint — utólagos fizetés. Megvallom, kissé ideális voltam akkor. A nevek­ben is kerestem a h­angzatosságot: Gulyás, Béres, Da­gadó igen visszatetszettek, ellenben Homályi Ármin, Rózsaillatfi Salamon, Sugár Náthán : fülembe másztak. Homályi Ármint választottam. Csakugyan homályos volt a «restaurácziója», a sarkantyú-utcza egyik pinczehelyiségében. Egytől egyig vörös teríték. Az első asztalnál három veres sapkás sarki hordár emésztette a bab­főzeléket, a szomszédban két suttogó, gyanús arczú pantallós legény méregette a palac­k fenekét. A többi asztaloknál is vegyes volt a társaság. Első körülpillantásra észrevettem, hogy az összes helyiségben én vagyok a legintelligensebb. Hozták a levest, és a­ki a levest hozta, az a meg­győződésemet elvitte. Leány volt. Ennyit mondanom legyen elég. Nem vágyom érzéki leírásokra, sem poétikus hamis színezésre. Én Reginát olyannak láttam, a­minő volt. Fekete volt a haja, de bátran lehetett volna feke­tébb is valamicskével, szürkéseknek láttam a szemeit, csillogtak is mérsékletesen; épen elég volt ez nekem, hogy idealizmusom felülkerekedjék. Az idealizmus rak­táron tartja az optimizmust. A leveshozó leány egyetlen pillantása ha nem is tündérpalotává, de mindenesetre elsőrangú «restaurá­­czió»-vá varázsolta a Homályi Ármin úr pirczekorcs­­máját. A koczczintó vörös-sapkás hordárokat generálisokká tettem meg. Idősebb mesterembereket csupa miniszteri tanácsosnak néztem, a czimbalmos vak csehet Lisztté KEGLEVICH BÉLA GRÓF. FÁBIÁN LÁSZLÓ. TALLIÁN BÉLA. SVASTICS BENŐ. ORSZÁG-VILÁG. 1886. az az osztatlan, és valóban szokatlan mértékben nyil­vánuló lelkesedés, a­melylyel egész Zala megye fogadta Svastics Benő kinevezését.* Fábián László az aradi törvényszék elnökségéből lépett Arad megye főispáni székébe. Bíróból lett főis­pán abban a megyében, a­hol a nemzetiségi párttu­­sákkal és viszálykodásokkal szemben annak, a­ki a haza javát akarja, legnagyobb mértékben szüksége van a pártatlan igazságosságra. A­kik ismerik Fábián Lászlót, azok mondják, hogy ez meg lesz benne egyéb jó főispáni tulajdonságai mellett is. Őszintén kívánjuk, hogy a köz hasznára megállja helyét, mert sehol fonto­sabb misszió főispánokra nem vár, sehol nagyobb föl­adatokkal megküzdeniük nem kell, mint azokban a megyékben, a­melyekben még a magyarságért is har­­czolni kell. Legyen méltó utódja Tabajdynak, kinek elveszítéséért csak kitűnő férfiú kárpótolhat. Sz. K.

Next