Ország-Világ, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

Emlékszám Deák Ferencz századik születésnapjára Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Hold-utcza 7. 5225 Kiadja az Országos Irodalmi Részvénytársaság. IN­SZERKESZTIK : Dr. VÁRADI ANTAL ! Dr. FALK ZSIGMONDI ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 16 korona, félévre 8 korona, negyedévre 4. korona. Egyes szám ára 40 fillér. DÍSZPÉLDÁNY előfizetési ára egész évre 50 korona. XXIV. évfolyam. Budapest, 1903. október 18. _____ ___________42. szám. Deák Ferencz emlékezete.­ eák Ferencz születésének századik évfordu­lóját ünnepli a magyar nemzet. A mai sivár viszonyok közepette jól esik az ő nemesen egyszerű és mégis oly korszakalkotó egyéniségét szemünk elé idézni s elzarándokolni a haza böl­csének a kerepesi temetőben nyugvó poraihoz. Mennyi tanulságot, mily sok követésre méltó intelmet rejt magában­­ennek a puritán jellemű, egyszerű magyar nemes embernek élettörténete! A magyar fajnak minden erénye, a higgadt, körül­tekintő, széles látókörrel bíró politikus tudása és ereje összpontosult benne, karöltve az önzetlen­séggel és a bátor szókimondással, s ezek a nagy tulajdonságok képesítették arra, hogy nagy művét, a kibékülést a nemzet és a király között létrehozza. Hazafi volt ő, de talán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy ennek a szónak az ő idejében nemesebb értelme volt, mint mai napság. Az ő hazafisága akkor ragyogott a legfényesebben, a­mikor valóban érdemszámba ment annak nyílt be­vallása s az ő működése arra az időre esik, mikor a szárnyaszegett nemzet fásultan, a múltat siratva s a jövőtől mit sem remélve, csüggedt lemondással nemzeti jogainak újjászületését már remélni sem tudta. Mig ma bizony kevés azok száma, a kiknek hazafisága a Deák Ferencz hazafiságához mérhető lenne, mert a rohamosan haladó korszellem sok mindennel együtt a hazafiságnak azt az ideális zománczát is letörölte, a­mely a régieket­ oly szé­pen ékesítette. Bizony, kevesen vannak már az ő idejéből, az ő iskolájából. Deák Ferencz neve méltán ragyog történelmünk lapjain kitörölhetetlen fényességgel. Ha Árpád, a honalapító hazát szerzett a magyarnak, úgy Deák Ferencz érdemei nem sokkal kisebbek, mert ő meg az elveszett hazát szerezte vissza, ha nem is kard­dal, mint Árpád, de tollának hatalmával, ékesszóló szavainak nagyerejű érveivel, a történelem tanul­ságainak és el nem vitatható jogainknak feltárásá­val. Biztos alapra vezette Árpád népét, a melyen nemzeti életének feltételeit továbbfejlesztheti s a melyen nyelvében és nemzeti intézményeiben meg­erősödve és számban is megsokasodva, nyugodt lélekkel nézhet az eljövendő századok viharai elé. És mégis, csodálatosképen éppen akkor gyűlnek Deák Ferencz nagy műve, a kiegyezés fölé vészes fellegek, mikor a nagy hazafi születésének századik évfordulóját ünnepeljük. Mintha a legutóbbi idők eseményei meg akarnák c­áfolni a haza bölcse korszakalkotó művének szilárdságába és maradan­­dóságába vetett hitet, mintha a sok fáradsággal és önmegtagadással létrehozott kiegyezés épületének falai recsegni, omladozni kezdenének, s végül, mintha a nemzet és király közötti harmóniát az új idők fuvallata egy kissé megzavarta volna. De ha mélyebben belepillantunk az események indító okaiba, úgy érezzük, hogy az újabb fejle­mények magának Deák Ferencznek művéből foly­nak, a­mely nem végleges mű volt, hanem csak alap, a­melyet továbbfejleszteni lehet és kell is, ha Deák Ferencz hagyományaihoz hűek akarunk ma­radni. Mert Deák Ferencz szelleme arra int bennün­ket, hogy ez a nemzet csak akkor fejlődhet és boldogulhat, ha királyával egyetértve, közös aka­rattal, egyesült erővel törekszik a haza nagyságá­nak és dicsőségének előbbrevitelére. Deák Ferencz nagy elméje fényes bizonysága a magyar nemzet fajbeli kiválóságának és nagy képes­ségeinek, de egyszersmind páratlan becsületességé­nek is, mert Deák Ferenczben nemcsak a nagy­eszű, bölcs államférfiút, de korának egyik leg­becsületesebb, legjellemesebb alakját is tisztelhetjük. Pedig a politikában, mióta csak létezik, ezeknek a a kiváló erényeknek csak alárendelt szerep szokott jutni. A politika czéljainak elérése közben az esz­közökben nem igen válogatós. Deák Ferencz tisz­teletreméltó kivétel volt ebben is, mert ő csak hatalmas agyának tiszta, logikus érveivel küzdött nemzete igazáért. Nem taktikázott, nem alkudozott, hanem erős szikla gyanánt állta meg helyét a ki­egyezést megelőző évek hosszú küzdelmeiben. S éppen ezzel a rendületlen kitartásával s nagy eszének fönséges erejével hódította meg azokat, a­kik az önálló állami léthez való történelmi és örök emberi jogainkat kétségbe vonták. Huszonhét éve nyugszik immár Deák Ferencz a kerepesi temetőben. A nemzet díszes mauzóleumot emelt porló hamvai fölé s Budapest egyik legszebb helyén érczszobor hirdeti örök emlékezetét. A ke­gyelet tehát mindent megadott neki, a­mit csak egy nagy embernek adhat, s mégis úgy érezzük, hogy némileg adósai vagyunk most is, s ezt az adósságot csak akkor róhatjuk le teljesen és méltóan, ha nemzeti tételünk minden rétegében helyet adunk az ő szellemének és hagyományainak. Mély kegyelettel borulunk le Deák Ferencz nagy­sága előtt halálának századik évfordulóján. Nehéz megpróbáltatások közepette is világitó szövetnek gyanánt fénylik előttünk az ő szellemének világos­sága s azzal biztat bennünket, hogy a nemzet az ő emlékében egyesülve nem felejti el azt a nagy intelmet, a melyet az ő élete szolgáltat s mely e szavakba foglalható: önzetlenül szolgálni a hazát! Legyen áldott dicső emlékezete! M. J. Deák Ferencz.

Next