Ország-Világ, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

824 Kilobbant lángja égi végtelennek Oltárt­űzet gyújt földi sziveken, S mint égi tűznek glóriás szülötte: Örök szabadság vágya megjelen. Szivet-lelkét felhők felé emelve Ez eszme gyújtva szórja szét tüzét, Boriivá izzó lángviharba mindent, Fény gyűl halmon, síkságon szerteszét. Születnek hősök, csere szikrái, Lelkök hevével vívnak száz csatát. Égig hangzik győzelmük hirharangja, Szemök villámmal telt viharba lát. De jaj, hiába omlik hősi verők : S hirök hiába száll túl életen . . . Kioltották keblük villámtüzét is, — Csak a szabadság vágya végtelen !­­. DEÁK FERENCZ ELADJA ŐSI BIRTOKÁT. Országszerte tudja mindenki, hogy Deák Ferencz ősi birtoka Kehidán feküdt Zala vármegyében, a Zala folyó jobb partján Szent-Gróttól nem nagy távolságra. A birtok eredetileg nem a Deák-nemzetség birtoka volt. A hírneves Hertelendy-család birtoka volt ez már közel kétszáz év óta. Deák öreganyja Hertelendy Anna volt. Ő kapta osztályrészben, s ő utána szállt unokáira, Deák Ferenczre s ennek testvéreire. Szép birtok volt. Az ország legszebb birtokainak egyike. Közel kétezer magyar hold. Mintegy nyolczszáz hold erdő és erdei legelő. Jókarban levő s nem elpusztított. Ugyanakkora szántóföld. Több mint kétszáz hold jó kaszáló, melyet a Zala vizéből tetszés szerint lehetett öntözni. Szőlő, gyümölcsös és belsőség közel nyolczvan hold. Ezen állt a régi kellemes úri kastély. Két patak­malom a Zala vizén s kegyúri jog az egyház fölött, ebből állott az uradalom. A négy Deák-testvér örökségéhez tartozott még a söj­­töri birtok is. Ez már ősi Deák-örökség volt. Mikor a testvérek az apai-anyai birtokon megosztoztak , Kehida Deák Antalnak és Deák Ferencznek jutott, de jutott még ezenkívül néhány apróbb más birtokrészlet is. Némi osztályigazítási igények terhel­ték a két fitestvér osztályrészét. De terhelték adósságok is. A kétféle teher összege megközelítette a hetvenezer forintot. Deák Ferencz, míg Antal bátyja élt, maga közvetlenül nem gazdálkodott. A gazdaságot addig Antal bátyja ve­zette. Nem osztották meg maguk közt Kehidát. Agglegény volt mind a kettő. Közvetlen leszármazó örökösre egyik se számíthatott. Asszony és gyerek érdeke nem követelte az osztályt. Deák Antal jobban értett a gazdasághoz. Bölcs ember volt az is, s volt kedve a gazdasághoz. Egykorúak, kik mind a két testvért jól ismerték, úgy véle­kedtek a múlt század harminczas és negyvenes éveiben, hogy Deák Antal még bölcsebb s vármegyéjében még nagyobb tekintélyű férfiú, mint Fe­rencz öcscse. Édes jó testvéri viszony­ban élt együtt a két agglegény. Fe­rencz a világért se avatkozott volna bele bátyja gazdasági ügyeibe. Ő a közdolgokat vezette, megyegyülésekre és országgyűlésekre járt s olvasott, gondolkodott, elmélkedett. Antal halála után sok minden meg­változott. Deák Ferencznek nyakába szakadt az egész birtok s a gazdálkodás min­den gondja. 1845-től 1855-ig, ti­z éven keresztül volt Deák Ferencz falusi gazda. Közbeesett 1848 is. A jobbá­gyok felszabadultak, a tized és a ro­bot elveszett s ezentúl adót kellett már fizetni. Több cseléddel, nagyobb költ­séggel kellett a gazdaságot vezetni. A jövedelem megcsökkent, a terhek és gondok meg­szaporodtak s az adósság növekedett. Jó gazda volt-e Deák Ferencz ? Bizony lehetett volna ő jó gazda is. Több esze volt, mint száz tiszttartónak. Takarékos, józan, egyszerű volt háztartása. S ámbár a kastély soha se volt vendég nél­kül, abból a birtokból tisztességesen meg lehetett volna élni. Hanem hát Deákot a nemzet bölcsének nevezték akkor is. De bizony nem azért, hogy jó gazda volt, hanem azért, mert egész nagy lelkét s istenadta egész tehetségét a haza ügyeinek szentelte. " Senki se születik a nemzet bölcsévé. Az elmének nagy ereje, s a léleknek minden értelmi és erkölcsi tökéletes­sége mellett sok tűnődés, sok tanultság, sok komoly elmélkedés s a nemzet múltjával s jelenével való teljes együttérzés szükséges ahhoz, hogy a nemzet bölcsévé lehessen, a kit a gondviselés arra szánt. Lehet-e jó gazda a nemzet vezére ? A ki elmerül a múlt századok vizsgálatába, a ki nem­zetünk balsorsának igazi okait meg akarja ismerni, a ki korának gyöngeségeit gonddal és szeretettel fölismerni törekszik, a ki a közélet ezer baját orvosolni siet, s a ki a messze jövőbe is el tud látni, hogy nemzetének visszaszerezze az elmúlt dicsőséget, a nagyságot s a virágzó jólétet, a ki egész életét a hazának szenteli: várjon lehet-e az jó mezei gazda ? Fölkelhet-e az kora hajnalban, hogy cselédnek, nap­számosnak, marhák etetésének utána nézzen ? Kint tölt­heti-e a nappalt szántás, vetés, aratás, kaszálás, gyűjtés, takarodás, cséplés mezején napkeltétől napnyugtáig ? Évődhetik-e örökké a munkással és iparossal, Így dol­gozzál, ne amúgy, kerüld a fölösleges kiadást, kíméld az igavonót és a szerszámot, ne alágyál, ne lopj, ne csalj, ne károsítsd a gazdát ? Járhat-e az vásárokra, hogy olcsóbban és jobban vegye meg, a mire szüksége van s jobb áron adja el, a mit el kell adnia? Azután a kert, a szőlő, a hizlalás, növendék állatok nevelése, háztartás s mindenféle számadások vezetése! Egész ember kell akkora gazdasághoz. De ha az egész ember a hazáé, mi marad akkor belőle a gazdaság szá­mára, a mindennapi kenyér gondjaira? Egyszer csak azt vette észre Deák Ferencz, hogy jobb lesz neki az ősi birtokot eladni. Élni élhet ugyan a gazda­sággal is, de a gazdálkodásban ki is merül az egész élet. Pénze és nyugalma még­se lehet, mert az adó és a kamat és a mellőzhetlen költség fölemészt mindent. Egykor Pestre hívták barátai valami országos köz­érdekű tanácskozásra. Kehida Pesthez, úgy hiszem, közel kétszáz kilométer távolság. Vasút még akkor nem volt. Saját kocsiján, lovain és kocsijával kellett utazni. Jó időben is három napi út oda is, vissza is. Ha csak egy hetet tölt Pesten, ime két hétig kell úton költekeznie kocsissal és lovakkal korcsmákban, vendéglőkben. Bizony ehhez pénz kellett, még a legnagyobb takarékosság mellett is négy vagy öt­száz korona. S az alatt otthon gazda nélkül marad a gazdaság. A meghívásra levélben felelt egye­lőre. Egyik országos hírű benső barát­jához, nem jut eszembe : Wesselényi­hez vagy Kossuthhoz intézte-e a leve­let. Levelét ilyes valamivel kezdi: Könnyű a regényírónak. Akkor küldi s oda küldi hőseit, a mikor s a hová akarja. Hipp-hopp , ott legyek, a hova akarok, a mint a mesében mondják. A regényíró sohase számít­­gatja , milyen hosszú az út s mennyibe kerül az utazás s a regényhős hol veszi hozzá a költséget. De a kehidai uraságnak bizony számot kell vetni ezekkel a kérdésekkel. Igaz az! Egészséges elme, még Deákénál kisebb elme is észrevette volna, hogy a nemzet vezére s kehidai gazda egyszerre egy ember nem lehet. Jó volna eladni a kehidai uradalmat. De hát kinek ? Ki veszi meg ? Némi nehézségek is támadtak. Deáknak sok kisebb vagyonú roko­nai is voltak. Volt egy-kettő már olyan is, a kiről azt szokás mondani: el­szegényedett. Egyik nénjét, Nemeskéri Kiss Józsefnét sok fiúval és unokával áldotta meg az Isten s egyiknek­­másiknak bizony jól esett volna valami örökség. Apjának testvérjétől, Deák Józseftől, szintén nagyszámú rokonság származott. Ez volt a Deák-nemzetség tárnoki ága. A leszármazók közt sok fiú, sok lány, Eötvös Károly Deák Ferenczről. **­ OSSZEG-VllÍtÁG ‘Deák /2/2/l­r^' Letűnt, kihunyt a sugár óczeánja, Menny boltozatja rémes, és sötét, Borong az égen ködvihar homálya : Árpád gyászolja ott fenn nemzetét! Meghalt a láng, a szent, az olthatatlan, Úgy hittük, bár­­ örökmécsként lobog. A szolgaság pokolsötétje győzött : Hazánk egén nem voltak csillagok ! S midőn a Kárpát gyászoló határán Sóhajtás sem mer visszhangozni még, S borús lelkek ködétől zord a máskor Sugárözönnel öntözött vidék: Mikor nem zeng szabad pacsirta sem fenn, S mezők harmatján nincs — csak vérvirág — Ránk villan újra égi fény sugár­a: Támad vezérlő csillagunk: Deák ! S a lángelmének éltető hatalmát, Minek fényére milliók keble vár: Magával hozza csillagok honából, Hol a világűr égő szive jár. Ki volt Deák ? Visszhangja honfiszivnek, Lelkünk lelkéből lobbant villanás — Ki volt Deák ? megmondja ezt ez egy Szentséges szó : Nemzet feltámadás ! S a­mit nem ért el annyi honfilélek : Miért hiába ömlött vérözön — Megihleté a bölcseség szavával S a szent szabadság újra létrejön. Magyar hazát feltámadásra hívja Mint tűzisten kebléből jött sugár; S az őserény bizalmát kelti létre: Mit évszázak nehéz bilincse zár. Deák Ferencz levele Falk Miksához.­ ­ 1903 Irta Mauks Ernő. Igazságot tündöklő lelke szárnyán Felkent király szívéhez nyert utat: S az­t bízva lankadatlan eserényben Most ime újra napsugárt mutat. Deák a hős, övé, övé az érdem Lant húrja dallal zengje szerteszét ! Beírva minden égő honfiszivbe Magyar szabadság fényével nevét ! Szabadság lángja ! Éltető, dicső láng, Fényed lobogjon csillagok felé, Sohsem tű­nték le tündöklő világod, Örökre — ó maradj a nemzeté! S kinek lelkén sugára újra támadt: Hazánknak bölcse, halhatlan Deák : Fakadjon most is hervadatlanul Nyugvó porod felett — piros virág !

Next