Ország-Világ, 1905 (26. évfolyam, 27-52. szám)
1905-11-26 / 48. szám
070 társaságban vagyok. Az elegáns, szellemes, gazdag udvarlók és parfümös hölgyek között. Akkor boldog vagyok. Elfog a mámor. Szinte kéjelgek abban, hogy én, a szegény, mellőzött, tűzött Nadezsda, én viszem a szót grófok és bárók istt és ők erősen figyelnek minden szavamra. Igaz, néha erőt vesz rajtam egy buta érzés . . . Akkor úgy hiszem, hogy csak úgy lenne igaz életem, ha valami szegénysorsú kérőhöz hozzámegyek, mint a Milica, a Jerta, meg a többiek, még ha hetenként kétszer kaptam volna is verést. Felgyújtom a villanyt, így. Szép a világosság! Na ebből ugyan elég volt, nem négy évre, de örökre . . . Mit törődöm valamivel is ? A jövőm ? Legyen bármilyen, nem bánom . . . Ami meg elmúlt ? Olyan régen történt, hogy már úgy jön nekem elő, mintha nem is velem történt volna meg, hanem mással, egy harmadikkal. És mit érdekel engem egy jobb sorsra érdemes kis parasztlánynak az elhibázott élete ? Rossz így egyedül . . . Már hét óra ... Ma X. vendégszerepel a Vígszínházban, elmegyek, megnézem . . . Általános feltűnést fog kelteni, hogy egyedül leszek a páholyban. — Mari, hozza be a velencei csipkékkel díszített zöld duchessi-ruhámat. mŰVÉSZET. A Grünfeld-Sabathiel-Berkovits-Bürger vonósnégyes társulat nov. 19-én délután eső órakor rendezte második népszerű hangversenyét, amely épp oly fényesen sikerült, mint az első. Dicséretére válik ennek a művészi vállalkozásnak, hogy sűrűn megszólaltatja a hazai erőket és azok közül még egy hangverseny keretében is többeket enged a pódiumra, így a legutóbbi alkalommal három hazai művész fellépése és egy hazai kompozíció tette igazán élvezetessé a műsort. Müller Eugénia zongoraművésznő, Mendelsohn hármasában remekelt és minden dicséret helyett csak annyit mondunk, hogy méltó partnere volt Grünfeld és Bürgernek. Stark Ludovika két német és két magyar dalt énekelt ízlésesen és tudatosan. Többször volt alkalmunk szólni Stark énektanárnő működéséről, amely sok tekintetben jeles eredménynyel jár és csak az a hibája, hogy túlságosan hódol a német nyelvnek a tanításnál. Az is felesleges volt, hogy két dalt németül énekelt a művésznő. A harmadik hazai művész Siklós Albert volt, aki saját szerzeményét, egy gordonka-szonátát kísért a zongorán Bürgernek. A munka fiatalkori műve a jeles szerzőnek, akinek zsenialitása és zenei tudása léptennyomon megnyilatkozik már ebben a szerzeményben is. Különösen a második tétel percekig tartó tapsokat aratott. A pompás hangverseny befejező száma Csajkovszky D-dúr vonósnégyese volt. Ez az örökéletű alkotás ismét nagy élvezetet szerzett a termet zsúfolásig megtöltő és áhitatosan hallgató közönségnek. Dr. F. Eggenberger-féle kiállítás immár a második téli kiállítást rendezi első emeleti műtermében az Eggenbergerféle könyv- és műkereskedés Kecskeméti utca 3. szám alatti helyiségében. A kiállításon mintegy száz kisebb méretű kép látható s érdekes kaleidoszkópszerű képet ad a szorosan egymás mellé aggatott különböző stílusú képekkel teleaggatott szoba. Kedves és finom hangulat Edvi Illés »Ősz«-eés • Tópart-ja, színesek ifj. Vastagh-Fürdő kacsái«, a párhuzamos falon pedig id. Vastagh »Szent Antal« és »Cigányleány«-sorozata, mely utóbbi képekben sok finom tónust észlelhetünk. Ott látjuk még Hegedűs »Krisztus«-át (tanulmány a Műcsarnokban levő nagy Krisztus-képéhez), Pállik mester kitűnő állatképeit, Szenes fekvő aktját, Zemplényi, Baditz,Telepy, Éder, Neogrády, Rubovics képeit, Stettka holdvilágos képét, Háry Ede »Tivoliját, Kézdi-Kovács Paál-féle »Mocsárrészlet«-ét, Innocentnek’jó »Patricius«-át (alig lehet ráismerni benne az édeskés vonalú Innocentre), Tolnay »Directoire«ját (jobb mása a Műcsarnok teremnek elnevezett kis folyosójában van), továbbá Berkes, Zombory, Racz, Spányi, Balló, Udvary, Major (levegős szép képével), Tölgyessy, Markó és Spányik festményeit. A most említettek festményei általában azok, melyek az ensembleból kiemelkednek. Vannak azonkívül szobrok is a tárlaton, végül régi Lotz- és Mészöly-képek. A képek mind eladók, még pedig olcsó áron. A kiállítás anyaga folytonosan változó, mert a képek elég jól kelnek, az eladott festményt pedig azonnal elviszik a teremből s helyébe mást akasztanak. Valóságos »mozgó tárlat«. Immár tehát nálunk is tért hódított külföldi nagyvárosok mintájára a magántárlatok rendezése ; az ily úton elért siker mindenesetre az úttörőket, a Könyves Kálmánt és az Eggenberger-műkereskedést illeti, kik megvetették ennek alapjait. Most már könnyen fejlődhet tovább, mert jó alappal rendelkezik. A kiállított képekből mai számunkban többet bemutatunk olvasóinknak. (bld.) Magyar zongoraművész sikere Berlinben. November 17-én, pénteken fényes sikerrel járó hangversenyt rendezett Berlinben hazánkfia, Nagy F. Géza zongoraművész, aki ez időszerint a kolozsvári állami tanítóképezde zenetanára. Nagy sikere kötelességünkké teszi, hogy olvasóinknak bemutassuk a művészt és róla egyet mást elmondjunk. Nagy F. Géza Kolozsvárit született 1876-ban. Tanulmányait itt Budapesten végezte) érettségit tett a budai főreáliskolában. Zenei főstúdiumát előbb 11. Szente Pál, majd Szendy Árpád vezették; elvégezvén ez utóbbi alatt az Orsz. M. Kir. Zeneakadémiát, állami stipendiummal Berlinbe ment Busámhoz, s a világhírű mesternél 1899-ben és 1900-ban befejezte szorosan vett tanulmányait. Hazatérve, előbb Csáktornyán, majd Kolozsvárit lett képezdei zenetanár. Ezen elfoglaltsága mellett, amely természetesen nem elégítheti ki egy zongoraművész ambícióját, szorgalmasan és alaposan folytatta művészetének tökéletesítését, és sokáig visszavonulva a szerepléstől, nem játszott nyilvánosan. Most Berlinben a következő műsort adta elő : Bach-Busoni: preludium és fuga fisz dur. Beethoven: Szonáta op. 2 C dur (3. sz.). Schumann: Novellette E dur. Románc Fisz dur. Brahms: Skerzo Esz moll. Chopin : Ballada op. 47. Ász dur. Etude Gesz dur. Liszt: Etude / moll. Rubinstein : Grande etude de concerte dur. Nagy F. Géza berlini sikere után bizonyára rövidesen nálunk is bemutatja művészetét, amelyet eddig bizony kár volt rejtegetnie. A művészet és a nyilvánosság elválaszthatatlan tényezők. Az egyik a másik nélkül el sem képzelhető: Molnár Gyula. Ehhez a névhez ismét egy színházi siker fűződik. Molnár Gyula szerzője a »Bayard lovag« című társadalmi színműnek, melyet diadalmas sikerrel ad a Nemzeti Színház. Molnárnak ez már harmadik darabja az ország legelső színpadán és a »Bayard lovag« rohamos emelkedést mutat szerzőnek irodalmi pályáján. Molnár különben igen élénk irodalmi tevékenységet fejt ki. Vidéken igen sok darabjával aratott sikert és legutóbb a szabadkai színmű-pályázaton is neki ítélték meg a pályadíjat. Molnár Gyula, a ..Bayard lovag“ című színmű szerzője. 0R5ZR6-U1LR5 IRODALOm. „Az Ember.*' Az a nagyszabású s irodalmi viszonyaink közt bizonyára rendkívüli arányú vállalat, mely a »Műveltség Könyvtára« címen tavaly indult meg az Athenaeum kiadásában, kiadványai sorozatában a második kötetig jutott már. E második kötet címe : »Az Ember« s kiállításában nemcsak a magyar szellemi élet, a magyar kultúra diadalát jelenti, hanem egyúttal a magyar technikáét is, ha arra a sokféle minuciózitásra gondolunk, melylyel egy ily gazdagon illusztrált mű tökéletes reprodukciói, szín- és fénynyomatai, statisztikai táblázatai és szövegképei a nyomdai ipar szempontjából járnak. Sőt szinte azt lehet mondani, habozunk, hogy az alkotó munka melyik ágának nyújtsuk a pálmát, annyira egybeolvad az ily fajta kiadványoknál a szerkesztés szellemi gondja a szemléltető magyarázat technikai nehézségeivel, hogy egyik a másikat támogatja, s mindkettő tökéletlen és hiányos maradna a másik nélkül. Az élő és élettelen, a szerves és a szer Hagy F. Géza zongoraművész. 1905 vetlen világ közötti nagy űr áthidalásához vezet bennünket el ez a kötet. De megtanít bennünket arra is, hogy ez az űr csak látszólagos, s hogyha e jelenségek eredetére megyünk vissza, akkor a fejlődés láncszemei mind összébb-összébb forrnak, mindaddig, míg egyáltalában lehetetlen lesz megmondani, hol kezdődik az egyik s hol végződik a másik. Lépésről-lépésre visz bennünket e hatalmas és értékes munka, míg odaérünk, hogy: íme az ember előállása a természetben, a legelsőbbrendű élet jelenségeiből levezetve. A geológia adatai szintén kétségtelenül tanúsítják úgy a növényi, mint az állatvilágban a fokozatos fejlődést az egyszerű és semleges organizmusokból a magasabb és differenciáltabb formákra. Tehát történetileg is megerősítik a tudományos kutatások eredményeit, melyeket íme most rendszeres összefüggésükben tár a magyar olvasóközönség elé a »Műveltség Könyvtára« újabb kötete s a szaktudományok leszűrt igazságai kereteiben, melyeknek központja az »Ember« problémája. Az emberé, mint a teremtés uráé és koronájáé a maga keletkezésében, faji és egyéni sajátságaiban, szervezetében, testi és lelki életében, sőt magasabb céljaiban és rendeltetésében is. A feladat és a végzett munka egész nagyságát csak az ítélheti meg, aki számot ad magának az emberre vonatkozó ismeretek rengeteg terrénumáról, mely ismeretkörök mind megannyi külön csoportjait ölelik fel bár a tudományos vizsgálódásoknak, saját módszerekkel, tárgyuk mégis egy: az ember, a maga sokféle vonatkozásaiban, mint eszköze a megismerésnek és egyúttal mint tárgya is ennek. Nagyon természetes, hogy ekkora anyag kimerítő feldolgozása a folyton haladó tudomány fejlődő igényeihez képest nem tartozik az egy ember által megoldható feladatok közé. S a munka csak gyűjteményes egybefoglalása lehet többek szellemi közreműködésének. Ezeknek a követelményeknek sikeresen felel meg a »Műveltség Könyvtára » leg-