Ország-Világ, 1938 (59. évfolyam, 1-39. szám)

1938-02-23 / 6-7. szám

­ A Nemzeti Hitelintézet a Hám­oki Bedő Sándor-éra után. A Nemzeti Hitelintézet most tette köz­zé a legutóbbi üzleti évről szóló jelentését, illetve mérleget. Bankkörökben bizonyos ér­deklődés előzte meg az intézet mostani je­lentését, mert hiszen ép a közelmúltban vált befejezetté az i­s terv, hogy ez a bank fogja érdekkörébe vonná a múst években oly rosz­­szul vezetett Magyar Hollandi Bankot. Még mielőtt a Nemzeti Hitelintézet legújabb státusáról bármit mondanánk, nem árt, sőt igen hasznos dolog lesz, ha ennek az intézetnek elég viharos múltjából valamit elmondunk. Még élénk emlékezet­ben van, hogy a háború, illetve a forradal­mak után az első nekibuzdulásban olyan „kimondottan keresztény és nemzeti­’ hitel­intézetet próbáltak­ létrehozni amely „gon­doskodni fog a megszorult keresztény la­­teinerekről, önálló kisiparosokról és más, ha­sonló keresztény elemekről­s. Ez a jelszó abban az időben rendkívüli lendületet adott arra, hogy a Nemzeti Hitelintézetet nagy­­ává tegyék. Mindenek­előtt a kormány igen hathatósan támogatta, továbbá beolvasztot­ták az Országos Községi Bankot, amely tulajdonképen az ország több ezer jegyzőjé­nek volt a bankszervezete és a beolvasztás­sal azt akarták elérni, hogy az ország jegy­zői anblokk támogassák a Nemzeti Hitel­­intézetet, illetve ennek legyenek az ügyfe­lei, sőt propagandát csináljanak a saját­­községeik polgárságánál. További igen hat­­hatós erősítés volt, hogy érdekközösségbe hozták a Katholikus Vallás és Tanulmányi A­lappal, ami önmagában véve igen sokat lendített a Nemzeti Hitelintézet sorsán. De a Pénzintézeti Központ, a Futura, sőt az akkori Magyar Föld­hitelintézet is mind hathatós erővel állottak a Nemzeti Hitelin­tézet mellé, átvették ennek részvénypapír­­jainak jelentős mennyiségét. Az 1920-ban alakult banknak 2 millió P alaptőke mellett 1929-ben már külön 2 millió 600 ezer P sa­ját „össztőkéje” is volt, ugyanekkor 25 mil­lió P idegen tőkével rendelkezett. A jelzett időpontban több mint 326 ezer­­ tiszta hasznot mutatott ki, megfelelő tartalékolás mellett. Sajnos, a Nemzeti Hitelintézetnél is megtették azt, amit egyébként lépten-nyo­­mon tapasztalhattunk abban az időben az ilyen és hasonlóan támogatott intézmények­nél, hogy nem szakembereket állítottak az élre. Talán politikai, talán személyes érde­kek, de a legtöbbször — mindkettő köz­ben jöttével — alapos félreismerések és túl­becsülési hajlamok is közrejátszottak. Nagy kár, hogy­­még senki közgazdasági és pénz­ügyi szakí­ró nem dolgozta fel az ilyen vál­lalati és egyéb veszteségeket, amelyek bekö­vetkeztek a hozzá nem értő vezetés folytán. A Nemzeti Hitelintézet élére és akkor került Kálnoki Bedő Sándor dr., amikor az intézet fejlődése adva volt, amikor a tőzs­dejátékok túlzott tobzódása (amelyből még a bankvezetők sem vonták ki magukat), ontotta a milliókat a bankok pénztárába, tehát amikor a közgazdasági viszonyok ezt a bankot különösen fejlődési periódusba hozhatták volna. Kálnoki Bedő lett az in­tézet ügyvezető alelnöke és nem értettük, de ma sem tudjuk megérteni, hogy említett urat, aki ügyvéd volt, miért állították egy banknak az élére? A Nemzeti Hitelintézet Kálnoki Bedő-korszakát ha így a távolból idézzük, akkor csak az marad meg, mint Liebes-motívum, hogy a Nemzeti Hitelinté­zetnek ezek voltak a súlyos évei, Kálnoki­ Bedővel, Sebesztha Kolossal, majd Sztamo­­rai Jánossal egyetemben. Szegény Sebesztia Kolos kellemetlen harcok során bukott el és kicsi hija, hogy maga a Nemzeti Hitelin­tézet is bele nem került még további és még nehezebb időkbe és sorsba. Kálnoki-Bedő Sándor ép a legjobb órában távozott a Nem­zeti Hitelintézetben viselt előkelő pozíció­jából. Kálnoki­ Bedőt előbb Preszly Elemér, majd utána Gévay Wolff Nándor dr. nyug. államtitkár váltotta fel az intézet élén, majd 1934. végén Sztamorai János vezérigazga­tót is követte az új és mostani, Molnár And­rás. A nyolc „leépített­’ vidéki fiók után a még megmaradtakat lassan erősíteni tudtál, s amíg 1932-ben csak nagy keservesen bír­tak egy kis nyereséget kihozni és amíg ak­kor lecsökkent idegentőkét kezelt az intézet, folytonos munkával elérte tavaly, hogy már közel 20 millió­s betétállományról beszélhe­tett és a legutóbbi üzletévi tiszta nyeresége fölé emelkedett a 200 ezer pengő összegnek. Lassan gyógyulnak tehát azok a sebek, amelyeket ennek az intézetnek­ annak idején el kellett szenvednie és most már minden remény megvan a teljes gyógyulásra. Az Ország Világ közbelépésének eredménye, hogy az új autóbusz-garázst nem építik a gyönyörű Városmajorban A born­t bizittsu­l tank tiltalazisinak míg vált az arim­ail­ta Akkor, amikor a Beszkárt elhibázottan a Városmajorban akarta elhelyezni az új autóbusz garázst, lapunk hasábjain , felhív­tuk a budai törvényhatósági bizottsági ta­gok figyelmét a készülő tervre. A budai bi­zottsági tagok munkálkodásának köszönhe­tő, hogy a polgármester felfigyelt az álta­lános kívánságra, nem járult hozzá a város­majori megoldáshoz és helyette a Lenke útit terjesztette a közgyűlés elé, melyet az egy­hangúlag elfogadott. Szendy Károlyt külön elismerés illeti­­meg közbelépéséért. Hi­rt­in kap a Gellérthagy kiszlakedist Hol vám a városi villamaos magyskorű alapul megoldási terve A Városi Villamos már a kilencszázas évek elején foglalkozott a Gellérthegy köz­lekedésének megoldásával. Több terv me­rült fel. Volt szó felvonóról, volt szó kötél­­pályáról, de az illetékesek félvállról vették a kérdést és a Gellérthegy közlekedés nél­kül maradt. Legéletrevalóbb volt a Városi vasút egyik kiváló mű­szaki vezetőjének terve, mely az E­rzsébet híd folytatásaképpen alagútba vezette a körúti vasúti kocsikat és onnan kibújva, bevágásban haladt volna, tovább a Gellérthegy felső részéig. Az alag­­útban való vezetés kérdése annál könnyeb­ben volt elképzelhető, mert laikus megjegy­zésekkel szemben szakszerűleg megállapí­tást nyert, hogy a Gellérthegynek forrásai­dk kimondottan ezen a részen olyan mélyen fekvőek, amelyek nem felfelé törekvők, oly­annyira, hogy p. u. a Szent Imre, volt Rác­­fürdő forrásvizét fel kell szivattyúzni. Legfőbb ideje, hogy a Gellérthegynek ORSZAG-VILAG alagútban vezetett villamos vasútja meg­szülessék, mert az egyre fejlődő gyönyörű­­ terület közönsége joggal kívánhat kapcso­latot az onnan 3 percnyire fekvő Belváros­sal. A Leszámítolóbank mérlege A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank legutóbbi évi mérlege mintegy másfél­­ millió pengős nyereséget mutat fel. Ennek folytán a február 22-én megtartandó köz­gyűlésnek azt fogja javasolni az igazgató­ság, hogy 2 pengős osztalékot fizessen a bank. Bizonyos, hogy a közgyűlés teljes el­ismeréssel teszi magáévá ezt az indítványt, annál is inkább, mert a Leszámítoló Bank talán egész Európában a leg­szolidabban vezetett mintaintézet, igazi úri gesztus és felfogás jellemzi, minden cselekedetét és mi tagadás, a bank legfőbb vezetése büszke is erre a nemes szellemre. Hogy a Leszámítold Bank mérlege iskolapéldája a banktechn­iának, ez mindenek előtt Madarassy Beck Marcell báró elnöknek, valamint főmunka­­társainak, Bán József vezérigazgatónak és Kádár Gusztáv ügyvezető-igazgatónak kö­szönhető. A Leszámítoló és Pénzváltó Bank beté­tesei összesen 129,5 millió pengőt bíztak az intézetre, ami önmagában fényes bizonyíté­ka a joggal bemutatkozó és teljes bizalom­nak. Érdekes, hogy a bank tevékenysége az egész vonalon lassú, de szakadatlan emelke­dést és erősödést igazol már évek óta s amíg egyrészről a betételhelyező közönség bizalma állandóan gyarapodik, ezzel párhu­zamosan a bank­ fokozott mértékben állott kihelyezésekkel a gazdasági élet rendelkezé­sére. Így válik tehát lehetővé, hogy az idén magasabb osztalékot fizessen az intézet a részvényeseinek, mint tette még tavaly. Rendet kell teremteni a Ferencziek terén Sehol olyan életveszedelemben nem fo­rognak a gyalogjárók, mint a Ferencziek­­ terének azon a részén, ahol a királyi bér­palota sarkától át akarnak menni, vagy a villamos járdaszigetre, vagy a Petőfi Sándor és Kossuth Lajos utca sarkán a templomhoz. Ugyanis az Egyetem tér felől jövet, balol­dalon minden jármű behajthat az Apponyi térre, mint ahogyan minden jármű behajt­hat a Kossuth Lajos utcába a Petőfi Sándor utcából. Az úttesten átkelni akarók egyik átkelési helyén sem látják a hirtelen kifor­duló, illetve gyorsan befordulni akaró jár­műveket és állandóan halálos veszedelmek­nek vannak kitéve. Ezeken a helyeken el kellene a rendőrségnek rendelnie, hogy az autóbusznak és más­­ járműnek úgy a Petőfi Sándor utcából a Kossuth Lajos utcába, mint a Ferenciek teréről az Apponyi térre, csak akkor fordulhassanak ki, ha a zöld jel­zés megjelenik. Még sok ilyen pontja van a fővárosnak, ahol célszerű volna ilyen ren­det teremteni és inkább fel kellene oldani azt a tilalmat, mely szerint nem szabad me­netirányban egyáltalában egyes főútvona­lakról a keresztező útvonalakra behajtani. A (eUUMjétédóU ludaUuauk A becsületes budakesziek talán az egye­­düliek az országban, akik üldözik az egykét és az egyiét. A budakeszi legény nemcsak vágyakozik a gyerek után, hanem előre ga­ranciát akar látni arra nézve, hogy lesznek gyermekei leendő feleségétől. Vagyis addig nem veszi el menyasszonyát feleségül, amíg legalább egy egészséges gyermekkel ne­ki nyújtott neki garanciát a továbbiakra nézve.

Next