Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1938-1939 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1939-06-15 / 10. szám
516 ban ne álljunk meg a német stációnál, hanem tanuljunk az angolok és olaszok nemzeti érzéséből. «Nekünk is olyan betűformák kellenek, amelyeket a mi kultúránk képviselői csiszoltak ki a gyakorlati használatra». (Ady, Arany, Petőfi, Kossuth, Zrínyi, Mikes.) A magyar nemzeti (racionizált és nacionalizált) betűk nemzeti jellegűek legyenek, nem szépírást akar, hanem köznapi használatra szánt gondolatrögzítő segédeszközt, amelyet azonban ne csak jól lehessen írni, hanem olvasni is könnyű legyen. Végül a magyar kultúremberek kézírásából javasolható alapformákat (iránybetűket, betűvázakat) mutat be, s kiemeli, hogy legalább 18 olyan nagybetű van, amely csaknem teljesen azonos a kisbetűvel, s nagyban tehermentesíti a tanítást és a tanulást. Erdélyi Iskola (Kolozsvár): 1939. évi kettős számát Márton Áron püspök életének és nevelői munkájának szenteli. A folyóirat többi részében a kisebbségi élet legfontosabb kérdései vetődnek fel. Dr. Dávid László «A nevelő szerepe ifjúságunk élethivatásának irányításában» című cikke az erdélyi magyar ifjúság különleges feladatainak keresztmetszetét rajzolja meg a kolozsvári főiskolákon végzett 668 tanuló statisztikai adatainak felhasználásával. Megállapítja azt a sajnálatos tényt, hogy a népi réteg %-os képviselete alig észlelhető, tehát az értelmiségi szülők selejtes gyermekanyaga elárasztja az iskolafajokat. A nevelők kényes, de elengedhetetlen feladata ezeket visszautasítani, s a népi réteg tehetségeinek érvényesüléséhez megadni az alkalmat. Dicsén a polgári iskolát, amely a múltban levezette a hibás nagyravágyásból eredő tévedéseket. A kisebbségi élet ezer nehézségei között csak a tehetségesek kerüljenek szellemi pályára, akik a túltömött életpályákon is kivívják az érvényesülést, s szilárd tartóoszlopai lesznek a magyarságnak. Az okosan szerkesztett füzet az erdélyi magyarság körében nemzetnevelő feladatot teljesít. A Jövő Útjain. 1939. évf. 3. sz. Biróné Gruber Emma foglalkozik dr. Németh László iskolaorvosnak az Iskola és Egészség 1937. évi októberi számában a Medve utcai polgári fiúiskola tanulói szociális helyzetéről írt cikkével. Erről a cikkről mi is megemlékeztünk annak idejében. Idézzük Birónénak ezeket az elismerő szavait : «... mint minden igaz szándékból fakadó írásban, benne van az egész ember, a művész, a társadalomjavító és az orvostudomány hivatott művelője». Szebben nem is lehetne méltatni dr. Németh László munkásságát! Magyar Külpolitika, 1939. évf. 4. sz. A bevezető cikket gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter írta : «Magyarország és a béke» címen. A honvédségünk legtökéletesebb további kiépítését kívánja. Óhegyi Vilma kispesti polgári iskolai tanár «A magyarság szerepe a Duna-medencében» című cikkét így fejezi be : «Ma jórészben gazdasági érdekek szabják meg a népek egymáshoz való viszonyát. Ebben a keretben minden kárpáti nép békében élhet és boldogulhat, mert nemcsak a gazdasági okok, hanem a katonai, földrajzi s nem utolsó sorban a történelmi tényezők is a magyarság mellé állítják a kárpátalji lakókat». Katolikus Szemle, 1939. évf. 5. sz. A tartalmas folyóiratnak talán a legidőszerűbb cikke a «Hazajöttek a rutének», amelyet Bonkáló Sándor, a kérdés alapos ismerője írt. Érdekesek és nagyon megfigyelendők a megjegyzései : A rutén nép sorsát «csak olyan emberek irányítsák, akik ismerik lelkét és tökéletesen beszélik nyelvét». Ma sok pszeudorutén szabad vadászterületnek tekinti Kárpátalját, hogy kielégítse személyes ambícióit, és sok olyan rutén is hangoskodik, aki azelőtt pontosan végrehajtotta a cseh programmot». «Ruténjeink műveltsége és nyelve nemcsak szókincsében, hanem