Orvosi Hetilap, 1859. július (3. évfolyam, 27-31. szám)
1859-07-03 / 27. szám
— _L — 433 — — 434 hártyában többé kevésbbé rendes ütközökben hoszszas kötszövetsejtek (az úgy nevezett sejtmagvak) vannak elszórva; a legfinomabb hajszáledényeknél a kötszövetsejtek egyedül ezeknek egyterű hártyájuk bel oldalán helyezvék el. Gyakran e hártya a körülfekvő kötszövettel annyira összeolvad , hogy a hajszáledények , csak mint élesen határzódó űrjáratok veszik ki magukat a kötszövetben. Ezen vérvezető hajszáledények egyesülések által hajszáledényi hálókat képeznek, melyek az elválasztó és felszívó szervekben, különösen a tüdőben, a májban és vesékben, általán azon szervekben, melyek erős anyagcserében állanak, a tömöttség-és szám által tűnnek ki, oly körülmények melyek a tápfolyadék átmenetét szaporítják és könnyítik. Ezen vérvezető hajszáledények minő módon függnek össze és közlekednek a közszövetsejtekkel és különösen ezek nyúlványaival, azon üres nyúlványokkal, melyek mint látandjuk, épen arra vannak rendeltetve, hogy a tápfolyadékot a vérnedvet (plasma) fölvegyék s sávos edényekként (vasa serosa) ezt tova szállítsák, az eddig még épen nincs egészen tisztába hozva. Kölliker szerint (585. 1.) a szaruhártya szélén lévő hajszáledények véghurkokat (Endschlingen) képeznek, melyekből Kölliker még finom és legfinomabb szálakat látott befelé vonulni , melyek hálószerűen függnek egymással össze, s egyesülési helyeiken többnyire kissé tágultabbak voltak, melyeket ő savós edényeknek nevez. Virchow észleleteivel egyezőleg a szaruhártya térimbeles (paranchymates) lobjánál nekem igen valószínűnek látszik , hogy ezen szálak csupán kötszövetsejt-nyúlványok, melyek a tápfolyadékot egész a szaruhártya közepéig vezetik, valamint azon tágultabb helyek, a szálak egyesülési pontjain, eczetsavvali kezelés után kötszövetsejteknek bizonyultak be. Ha a kötszövetsejt nyúlványainak ezen származási módja, a szaruhártya vérvezető hajszáledényeiből a további szoros észleletek útján is valósulna, úgy ezt más hajszáledényeknél is a legnagyobb valószínűséggel föl lehetne tenni , miáltal az eddig érvényes vélemény, hogy a tápfolyadék a hajszáledények likacsain (pórus) szabadon ömlik ki a kötszövetbe hasonlag mintegy szivacsba, elvesztené érvényét, és a tápfolyadék szabályos keringésének eszméje a kötszövetsejtek s ezek nyúlványai által nyerne természetes alapot. De a nyirkedények kezdetei is csak ezen szövetbe jönek elő. Leydig szerint (403.1.) más nyirkedénykezdet nem is létezik, mint ugyan az a kötszövetsejtből eredő. Az általa mellékelt schema a nyirkedények kezdetei felöl azonban kevésbbé tanulságos annál , melyet Kölliker (586. 1.) a békányok lárvái (Batrachierlarven) farkaiban kimutata, hol a nyirkedények kezdeteit világosan a kötszövetsejtekből és ezek nyúlványaiból származni látjuk, a nyirkhajszáledények űire (Lumen) épen ez által lesz erősebbé, hogy több kötszövetsejtnyúlvány nyílik bele. b) A szilárd, alakult kötszövet (festes, geformtes), határozott alakba összekötött elemekkel. Ide tartoznak az inak , szalagok, rostos és savós hártyák, az irha (corium), a takhártyák, az úgy nevezett érhártyák, (tunicae vasculosae , pia mater, choroidea, iris) a visszerek, nyirkedények , ürerek hártyái és a szív belhártyája. A szilárd kötszövet különbözik sejtnyúlványai összefonásának alakja által, a hozzá vegyült úgy nevezett magrost (Kernfaser) száma, a benne résztvevő laza sejtszövet mennyisége által. Sajátszerv továbbá zen szilárd kötszövetből képződött hártyákon, hogy külső vagy szabad felületekön ezek hámmal vannak ellátva. A krilber hámsejtjének legalsóbb rétege például az irha azon legkülsőbb hasonnemű határrétegre talál , mely némely szerzők szerint „basement membrane“ neve alatt ismeretes. A nyák- és savós hártyák, az edények belső hártyája, úgy az üregekbe vonuló része a központi (central) idegrendszernek hasonlóan bélhámmal vannak fölruházva. 2) Porczszövet (Knorpelgewebe). A porczsejtek többnyire gömbölyű, vagy hoszszas gömbölyded, sokkal ritkábban orsóidomúak. Ezek sejthártyája elején gyöngéd, azonban későbben egy második réteggel vétetik körül, mely porcztasaknak (Knorpelkapsel) neveztetik, amely folytontartó kiválasztás által a sejtből képeztetik, amiért is megkeményedett sejtközi állománynak tekintendő. A sejtközi állomány különféle porczoknál különböző mennyiségben van jelen , és vagy hasonnemű, vagy finom szemcséjű, vagy rostos. Igen gyakran található mint Kölliker (61. 1.) mondja, a porczsejteknél rendes állapotban sejt szaporodás, mely folyamat az által jö létre, hogy a sejt a porcztasakban megoszlik; az ilyen fióksejtek (Tochterzellen) körül új porcztasak képződik , míg az anyatest tasakja lassan a sejtközi állománynyal egybeolvad. Ezen folyamat, valamint a legtöbbnyire gömbölyű alakja a sejteknek arra mutatnak, hogy a porczszövet a felnőttekben is a fejlődés ébrényi állapotában marad. 3) Csontsejtszövet (Knochenzellengewebe). A csontsejtek (csonttestecsek, csont-ürök) csillag vagy elágazó idommal bírnak. A fogakban ezek mint hosszú elágazó csatornácskák veszik ki magokat. Ezen csontsejtek és nyúlványaik világos színű tápfolyadékot vezetnek; magok a sejtek sejtszemcsét tartalmaznak. A mészsók által telített enyvadó alap — sejtközi állomány — hasonnemű, rostos, vagy lemezes lehet, s a csatornaszerűen egymással összekötött sejtnyúlványok által áthatoltatik, melyek úgy mint maguk a sejtek átlátszó folyadékot vezetnek (1. Förster 135. 1.); a hajszáledények hasonlóan a csont alapanyagán keresztül futnak csatorna alakjában, melyeket teljesen kitöltik, s amelyekbe a sejtnyúlványok csatornácskái nyítnak. A csont képződése a porcz átalakulása által történik úgy szinte a közönséges kötszövet elváltozása által. A porcz átalakulásánál a gömbölyű sugártalan porczsejtek az átmeszesedés közben sugárszerüen futnak ki , s szétágazó csontsejtekké lesznek. A mészelemek lerakodása a porcztasak belfelületén történik és pedig körkörös irányban (1. Budge spec. Physiol, d. Mensch Weimar 1857. 1981.) belülről kifelé, mia-27*