Orvosi Hetilap, 1859. július (3. évfolyam, 27-31. szám)

1859-07-03 / 27. szám

435 436­ latt hasonlóan szű­k csatornák képződnek, melyekbe a más csontsejtekkel összenyiló csontsejt-nyúlványok nyúlnak be. (Folyt. köv.) ............. TINCTURA THUJAE OCCIDENTALIS KONOK fügöly­ök ellen Varga Zsigmond , orvos-sebész tudor és szülész orvostól Pesten. 1857-dik év nov. hava utolsó napjaiban egy fiatal hiva­talnok jött hozzám A—n, ki fertőző közösülés után a-ról, hol július havában mint diszlovag működött, takárral jött haza. Állítólag soha se volt bujakóros baja, ez új szerzemény is daczára annak, hogy mintegy tizenkét mérföldet csaknem folytonosan lovagolt, minden nagyobb baj nélkül fejlett ki, sőt a nagyon gyér kifolyás , néhány napi alkalmazása után a copaiva balzsam s cubeba pornak elmúlt. Ebbéli öröme azon­ban kevés ideig tarthatott, mert ötöd napra a kifolyás elmúlta után az egész makkot viszketegség foga elő, a­mely egy átlát­szó víz tiszta folyadék használata után megszűnt ugyan , de helyt adott egy más gonoszabb vendég a néhány nap múlva mutatkozott fügölyöknek. A bujakóros bajok e­lemét még csak névleg se ismerő, csak akkor lett új bajára figyelmesebb, mi­dőn az eddig tű gömbnyi, csak itt-ott látható fölemelkedések egyre sűrűbben kezdtek ki­búvni, e napról napra növekedve, az előbbi gyógykezelés alatt kimaradt vízbetegség újra beálltá­val, vékony zöldes sárga bűzös izzadmányt elválasztani. Újra gyógybánás alá adá tehát magát s orvosától — mint állitá — a Czondi-féle módszeren vitetett keresztül, e mellett helyileg egy vereses-barna vizet kapott mosószerül. Daczára azonban ezen kétszeres szerelésnek sü­gölyei napról napra nőttek és ter­jedtek, a nagyobbak ollóval levágatván, vérző helyek úgy szinte az apróbbak is légsavas ezüstéteggel érintettek , de minden eredmény nélkül , mert egy levágott helyébe — mint a mesei sárkányf­ő — öt hat új nőtt. November 27-kén midőn baja már négy hónapos volt, jött hozzám a beteg azon kérdéssel: lehet- e ezen bajától hat hét alatt menekednie? — mert ez idő elteltével órájával egy­be kell kelnie. A tett vizsga után eddigi tapasztalataim nyomán igennel válaszolva, kezelésem alá adta magát. A tárgy mit szemlém kapott következő : A fitymai lakhártya fölső középrésze egy, a makk-koszorú alatti rész köröskörül három , egymásba csaknem átmenő, két és fél vonalnyi széles, sűrűn egymás mellé simult apró, he­gyes fügöly telepekkel való beültetve. Egyes nagyobb csipesz­szel is fölemelhető mutató csak a hegyes nemet, a többi oly apró volt, hogy fölületes vizsga könnyen lapos fügölynek néz­­hetendő. Az elválasztatni szokott ronda, bűzös, zöldes-sárga izzadmány gyéren , fájdalom csak a merevedésnél; viszketeg­ség itt alig volt jelen. A végbélnyíláson, a külhámnak fakhár­­tyábai átmenetén két, kissebb mogyoró nagyságú , aranyeres gümőt ászó bőven leverő széles sügöly; itt nagy fokú viszke­tegség , huzamos­ járásnál s kemény ürülésnél pedig fájdalom volt jelen. A végbélbe vitt kutató ujj, a lakhártya redőzetet simának találá. Csontfájdalomról , szaggatásokról, az egyén nem panaszkodott, s a leggondosabb vizsga által se lehetett torok vagy orrfekélyt, vagy a következményi bujakór valamely jelét észrevenni. Az egyén 25 éves, erős, izmos, szőke finom fehér bőrű volt. Mindamellett, hogy a szondi gyógymód szerint egyé­nünk a vett 240 lapdacscsal, tizenkét szemet híghalyagot — corrosivum — emészte föl, nyálfolyás nála nem állott be, szá­ja bűztelen , ínye erős maradt. Ily állapot mellett, s a baj ko­­noksága miatt indokolva láttam továbbra is ama szer adago­lását annyival is inkább, mert Dzondi adagját Kluge kicsiny­nek találá a buja korcsvegy megsemmisítésére. Folytatom te­hát következő vény szerént: Rp. Muriat. hydrarg. corros. grana duo Pulveris et Extracti Acori aa. qu. s. f. p. Nro 64. Ezen lapdúcsokból beteg az első napon hatot, minden harmadik napon kettővel emelkedve húszig, s ismét le tizen­hatig , összesen 274 szemet vett be , mi a föntebbi vény sze­rint nyolcz és fél szemernek felel meg, összesen tehát húsz és félszemer híghalyagot vett­ be. Ezen belső szerelés mellett, a fölemelhető nagyobb kinö­véseket Cooper féle ollóval lemetszvén, vérző helyüket, vala­mint a telepeket is, légsavas ezüstéleggel érintem. Az egész eredmény, mit ez eljárásommal elérhettem, az eves izzadmány s viszketegség megszűnése, de nem a fügölyök javulása volt. A bekövetkezendő nyálfolyás tünetei a huszadik napon szagosodó száj és lazuló foghússal mutatkozván, a higany ada­golását félre kelle tennem, de még azért is, mert aráját gyak­ran látogató beteg szólíta föl arra, tartván, hogy annak gya­núja vagy ellenszenve fölébred, inkább erélyesebb, bármi fáj­dalmas helyi kezelésre ajánlván magát, csakhogy valahára ko­nok bajától — mely már kétszer kényszerité az egybekelési ha­tárnapot elhalasztani — szabaduljon. Magam is azon vélekedésben lévén, hogy a buja korcs­vegy már megsemmisíttetett, következő helyi bánásmódhoz fogtam: edző haméleg — kali­causticum — darabbal etettem mind a két helyem­ fügöly csomagot, a nyálkássá vált, feke­­tés-barna új képleteket ollóval eltávolítoni , miután kevéssé vérző, de itt-ott szabad szemmel is kivehető, szemcsés fölület maradt fenn. Ezt tovább edzenem azonban a haméleg korlát­lan szétfolyásától félve, de még a nagy fájdalom miatt is nem lehetett, a szemcsés fölület miatt azonban gyógyulást nem re­mélve , a nagyobb fájdalom eltűntével a Plenk féle oldatot vettem elő. E kegyetlen bánásmód csak a végbéli fügölyöknél veze­tett óhajtott sikerhez, melyeknek edzett helye a hatodik napon barna piszkos foltot hagyván hátra begyógyult. A fitymán és menykoszorún levők újra elő­bújtak , miért következő szer alkalmaztatott reájok. Rp. Collodii drachm, unam. Mur. hydrarg. corros. gran, decem. M. D. Az uj képletek föllágyultak s duzzadtak, de fülszivódá­­suk nem történt, és néhányszori érintés után ily kiterjedt fe­­lületen oly nagy fájdalom állott be, hogy a beteg kérelmét mi­szerint e szerelést hagyjam el , teljesitnem kellett. Ekkor Sigmund tanár által ajánlt következő szert vet­tem elő : Ap. Pulv. frond Sabinae subtil drachm, unam. Alu­minis usti Sulphat ferri aa. dr. s e m i s M. exactissime. Elkülönittetvén lépéssel az éprészek, a száraz telepek meg­­nedvesíttettek, hogy annál nagyobb mennyiséget vegyenek ma­gukra a föntebbi porból, a behintett rész fölé szinte lépés ra­katott , hogy a fitymai nagyrészt ép lakhártya megóvassék, miután az a makkra ráhúzatott. De még e bánásmóddal se juthattam az annyira óhajtott sikerhez, mert a mellett hogy e szer négyszeri ismétlés alatt igen nagy fájdalmat okozott, minthogy az ép képleteket a kó­rosoktól tökéletesen elkülönítenem nem lehetett, amazok is megtámadtatván a szétfolyó szer által, makkgyuladás — bala­nitis — állott be, mi nyugalom mellett öt napi lábellenes ke­zelés s jeges borogatásoknak engedett. Ez idő alatt napról napra közeledett a kitűzött határnap — miről hasztalan kívántam lebeszélni , élénk színekkel fest­vén e lépésének, baja ragályossága miatti veszélyes következ­ményeit , ő fogadta, hogy Vesta szűzként fogja magát viselni s egybekelésük megtörtént. Néhány napra ez esemény után a beteg újra meglátogatott, s minthogy a gyors gyógyulást már most nem tartá oly lénye­gesnek, megkisértem a b­uja használatát; oly szeret melynek gyógyerejében semmi bizalmam se volt; de tapasztalatom se, sikere vagy sikertelenségéről, miről pedig a sok ajánlott kín­zó gyógyeljárás mellett, nagyon óhajtottam volna meggyőződ­ni. Naponkint háromszor e szer festvényébe mártott tépés csomagot rakattam tehát az új képletekre, mi kis fokú, alig néhány perczig tartó csípős fájdalmat okozo­tt csak.

Next