Orvosi Hetilap, 1860. március (4. évfolyam, 10-13. szám)

1860-03-04 / 10. szám

marább eltávolítani, nem tanácsos e szerek hatásának végeredményét várni el, s igy azon időt vesztegetni el, mely már a biztos különszer alkalmazására felhasznál­tathatott volna. Ha az orvost néha gazdálkodási vagy egyéb tekintetek kényszerítik e gyógyszerek ered­ményét bevárni, ez többnyire a beteg kárával történik, ki az által veszélynek tétetik ki még egy rohamot állani ki, melyet már el lehetett volna mellőzni. A roham alatt, vagy annak kezdetén nem kell hánytatót adni, mert csak a bajokat haszontalanul nö­veszti, sőt a hashajtót is csak a roham hevességének megszűnte után. A kínal rögtöni alkalmazását, egyes esetekben a következő kórtünemények eltávolításáig szükséges halasztani: 1) Legnagyobb fokú csorvás jeleket előbb hány­­tató, hashajtó vagy olvasztó szerek által kell mérsék­­leni; nagy félénkség e tekintetben nem jó. Csak a csorvás tisztátlanságok legnagyobb foka tiltja a kínal azonnali használását azon okból, mert ily mértékben megzavart emésztési tehetség nem képes a kínait meg­emészteni, ez tehát sikeretlen marad. A csorvás tisztát­lanságok kisebb fokai nem akadályozzák a kínal tüs­­ténti használatát a megelőző hánytató vagy hashajtó után. Miután minden roham a csorvás állapotot nö­veszti, azonkívül is pedig sok hátránynyal össze van kötve, egészen czélellenes és valódi Sisyphus munka volna, a rohamok elnyomására alkalmas külön szerek használata előtt, olvasztó szerek által az első utakat tökéletes tisztára hozni akarni. Elég e czélra majd mindig az előkészítésül ajánlott egy hánytató vagy hashajtó. 2. A gyomornak valóban lobos állapotját (ha elő­fordul) előbb lobellenes szerek által kell eltávolítani. 3. Nem csorvás eredetű, magas­ fokú hasmenést előbb hasmenésellenes szerek (antidiarrhoica) által mérsékeljük. A mérsékelt hasmenés nem tekintendő akadálynak. 4. Alig észrevehető, tökéletlen és rövid félben­­hagyás, kivált gyermekeknél. Itt gyakran halványos víz vagy sósavval (acid. oxym. et mur.) jó sikerrel eszkö­zöljük előbb a láz félbeihhagyását vagy alábbhagyását. A láz félbenhagyásának hiánya magában nem­­ képez ellenjavalatot, gyakran ily körülmények közt is sikerrel s minden hátrány nélkül nyújtottam a kínait. 5. Végre vannak némely esetek, hol az orvos épen nem képes a láz szabványát (typus) kitalálni, s kénytelen a második rohamot bevárni; különösen tör­ténhetik ez szegényeknél, hol a kinal magas ára miatt, az orvosnak néha törekednie kell, hogy e drága szer­nek egy adagját se vesztegesse haszontalanul. A kinal készítményei között, úgy látszik, egyik sem érdemel elsőséget a másik fölött hatá­lyosságára s ízére nézve. Némely alakok nagyobb ol­­dékonysága is csak viszonylagos előnyt ad nekik bizo­nyos módokra nézve, és nincs ok, mert tennék a leg­­szokottabb gyógyszertári kén­savas kínai­nak egy másik készítményt eléje. Elméleti okokból magam is sok ideig, épen na­gyobb oldékonysága miatt az úgynevezett ketted-kén­savas kínait (chinium bisulfuricum), mely ex tempore a közömbös kínai felolvasztása által föleresztett kén­savban kiállítható, hatályosabbnak tartottam, mint a közömbös kénsavas kínait (Sullus Chinini, Chinium sul­­furicum), de tapasztalásom az előbbinek nagyobb hathatóságát be nem bizonyítá. Az alkalmazás ideje, a várandó leg­közelebbi roham előtti utolsó 10 — 12 óra, minden ezen időn kívül eső adag el van vesztegetve. (?). Miután a kínal legnagyobb hatá­lyossága csak igen rövid ideig tart, a beérkezni akaró rohamnak pedig a kínait működésének tetőpontján szükséges találnia, a korábban nyújtott adagok si­kertelenekké válnak, de a kínal működésének kifej­lődésére is idő kell, ennélfogva 12 —10 óránál későb­ben nem szabad kezdeni a kínai beadását. Az időválasztás hibái miatt néha a legjobban megkezdett gyógykísérletek hajótörést szenvednek, nem is említvén, hogy e körülmény gyakran az oka miért nem gyógyulnak a váltólázak egyátaljában a szokott úton, egy adagra. E mozzanat legnagyobb fontosságú, s azért kö­rülményesebben kiemelendő hogy és mi­kép lehet a legközelebbi roham idejét sejdíteni, még akkor is, ha eddig még csak egy roham jelentkezett volna. Legtöbb esetben a láz igen jó rendet tart, bár gyakran nagy fáradságba kerül azt a beteg előadásá­ból kiaknázni, ha magunk az eddigi rohamok szemta­núi nem lehettünk; rend­szerint a legközelebbi roha­mot az eddigi beállási időre lehet várni, azért az elöbbözést és utóbbizást a számolásból ki nem hagyván. Ha eddig csak egy roham volt jelen, új lázaknál harmadnapos szabványra számolhatni, a mindennapos ritkább­­ előkészülés szükséges lévén, többnyire úgy is hiányzik az idő már e második roham elnyomására, a negyednapos pedig ilykor csak kivételkép fordul elő oly egyéneknél, kik már korábbi évszakokban sokat szenvedtek váltólázban. Hibázik tehát az orvos, ha új láznál az első roham utáni napon kínait ad és a másodikon nem, mert az első napi adagnak a máso­dikra semmi befolyása nincs, a roham pedig ily ese­tekben többnyire e napon szokott beköszönteni. Visszaeséseknél az utolsó rohamok szabványa után kell magát alkalmaztatni. Azonban tekintetbe kell venni a következőket: 1. ) Ha azelőtt mindennapos s harmadnapos szab­vány mutatkozott, és okok vannak még gyógyulást nem reményleni, hanem inkább a vérfertőztetés — ezt tekintem a váltóláz alapjául — nettétől tartani, akkor negyednapos szabványra kell készülni. Ily okok pedig a többszöri kórismétlődés, sok rohamok egy­másutáni következése az utolsó alkalomkor, a láznak rövid idő múlva való visszatérte, tehát már a 14-dik, vagy épen már a 8-dik napon; a betegnek rész a réz­­színe és a mellett a járvány mindig növekedő kiterje­dése a környéken. Ily körülmények között igen le­hetséges, hogy az úgynevezett visszaesés alkalmával a láz negyednapos szabványt ölt. 2. Ha azelőtt negyednapos szabvány volt, és okok vannak a vérfertőztetés javulását reménylenn, minden­

Next