Orvosi Hetilap, 1860. április (4. évfolyam, 14-18. szám)

1860-04-08 / 15. szám

Pest, 1800. M .u. sz. Aprilis 8. Előfizetési ár: Myben 4 frt.­­­kr., eg 1. év 9 frt. Meiyelen­ik minden vasárnap. Éideken félév 5 frt. egesz év 10 frt uj pénzben. A lapot Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a ster­illelő közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Ve­ztenel újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyánnéi» Hirdetések közöltetnek soronként 14 újkrért. 12-dik szám ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tartalom : Kétes beszámítási képesség gyújtogatási vádnál. Orvostörvényszéki eset. Dr. Rupp N. J. tanártól. — Másodfokú ágyéki oldalgör­­nye. Közli dr. B­a­t­i­z­f­a­l­v­i S. — Méhvérzések szülőknél. Dr. Popper Józseftől. — Lapszemle. Adatok a másod bujakór ra­gályosságához. — Csecsemők természetes és mesterséges táplálása. — Apróbb szemelvények. Tárcza: A gyógyszerek árszabása körül. (Folyt.) Müller B. gyógyszerésztől. — A pesti orvosi egyetem jogai érdekében. — Budapesti or­vosegylet. G r­oux H. — F a y e tr. felszólítása a gyakorló orvosokhoz. — Vegyesek. y »"lot. tfii-wfol ysmw - Szerkesztik : dr. Markusovszky Lajos és dr. Poor Imre. Kiadja Müller Emil. KÉTES BESZÁMÍTÁSI KÉPESSÉG gyújtogatási vádnál. Orvosi törvényszéki eset. Közli dr. Rupp N. János egyetemi tanár. K. István 34 éves, L. m.-i lakosnál béres, kö­rülbelül két év előtt P. Juliánnát vette nőül. Felesége ezelőtt férje egy ismerősénél E. János­nál szolgált, most azonban maga lakik egy házban s férjétől a szükséges élelmiszerrel láttatik el. E. János gyakran meglátogatta K. Juliánnát, miáltal férjében azon gyanú támadt, hogy felesége E. J.-al titkos szerelmi viszonyban áll, annál inkább mivel már észrevette volt, hogy a nejének adott élel­miszerek nagyon hamar elfogynak. E gyanúban meg­­erősítteték azon körülmény által, hogy neje őt múlt évi ősz idején épen akkor, midőn neki keresetét át­­adá, magától elutasítá azon szavakkal: „se lelkemnek se testemnek nem kellesz, itt a ruhád elmehetsz.“ Ezen felesége hűtlenségéről szerzett meggyőző­dés K. István kedélyére olyannyira lenyomó hatással volt, hogy búskomorrá lett s életének véget vetni magában eltökélette, minél fogva magát gazdája is­tállójában kötéllel fel is akasztotta. De minthogy gaz­dája nem sokára azután az istállóban megjelent, K. István még idejekorán megszabadíttatott a kötéltől s élete megmentetett. Szomorú kedélyállapota azonban ez idő óta még egyre nőtt, gyakran sírva találtatott, keveset evett, teste fogyott s gazdája nyilatkozata szerint oly színben volt, mintha a sírból kelt volna ki. Midőn két héttel ezután K. István egy estre a szőlőből haza tért, azt vette észre, hogy E. János is­mét feleségéhez megy. K. azonban útját hazafelé foly­tatva, ott megvacsorált, s azután a felesége által la­kott házhoz elindulva, az ablaknál leskelődött, s E. János szava hangjára ismert. Midőn nem sokára az­után az éji őrök arra elmentek, K. felfedezését velők közté, s E. felkeresésére társaságukban a házba ment. Ezt a szobában ugyan többé nem találák, s K. Julián­ná tagadta is hogy E. nála lett volna, de midőn a fér­fiak tovább kutatnák a házat, a padláson csakugyan felfedezték E.-t, ki ott levetkőzve s csizmáit hóna alatt tartva, a kémény mellett ült. Az örök E.-t rögtön a városházához vitték, hol viselete miatt megfeddez­­vén, szabadon bocsáttatott. De E. nem javult, sőt K. Juliánnának azon ajánlatot tette, hogy hozzá költöz­ködjék. K. István erre méginkább elkeseredett, és saját vallomása szerint soká tűnődött azon, mint állhatna bosszút E.-n, miglen azon gondolatra jutott, hogy annak házát felgyújtsa. Evégett m. év nov. 20 és 21- ik közti éjjel egy darab égő tőzeget szalmába takar­ván, azt E. házereszébe dugta, azután haza ment és lefeküdt. A ház csakugyan meggyuladt, de a tűz azon­nal el is oltatott úgy, hogy az egész kár csak valami egy forintra mehetett. A tűzlármára K. István gazdája is fölébredt s az istállóba sietett, hogy béresét felköltse. Szinte ugyan­­akkor K. János is ott termett vasvillával felfegyver­kezve , s vádolta K. Istvánt hogy házát felgyújtotta De L. azon állítására, hogy az lehetetlen, miután ő szolgáját az istállóban fekve találta, csakhamar lecsi­­lapult és eltávozott. K. István ez alkalommal nem vallotta be a gyúj­togatást, de egy héttel később, midőn a gyújtogatás gyanúja miatt befogatott, m­itsem tagadott s a fölebb mondottakat a törvényszék előtt önkényt vallotta be, mikor is annak említésénél, hogy neje vele élni nem akar, zokogó sírásra fakadt. Továbbá bevallotta a vizsgálat alatt, hogy 14 éves korában gyújtogatással vádoltatott, de bizonyítékok elégtelensége miatt föl­mentetett,­­ hogy gazdájától­­ köböl búzát, egy kötényt, egy inget és két imakönyvet ellopott, s azt feleségének adta, hogy továbbá E. János segítségé­vel egy bárányt is ellopott. A vádlott múltját illetőleg gazdája azt bizonyít­ja, hogy szolgálata ideje alatt "magát mindenkor be­csületesen viselte; a hatóság ellenben azt állítja, hogy K. erkölcsileg rosz és bosszúvágyó ember volt. Midőn a szakértők S. és H. urak K. István lelki állapotára nézve tett tapasztalataik előadására felszó­­líttattak, egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy „habár vádlotton bezáratása ideje óta elmeháborodást nem tar 15

Next