Orvosi Hetilap, 1860. június (4. évfolyam, 23-26. szám)
1860-06-03 / 23. szám
egyénre esik két pokolvar-gyógyító bánya, mégis egy évtized alatt száznál több pokolvar-eset volt szerelésem alatt. Megjegyzendő, hogy a közelebbi 3 év alatt, mióta tavainkban sem árvíz sem esővíz nem volt, sőt a nagy szárazság következtében kútainkból is kiapadt a víz, mind a váltólázi, mind a pokolvári esetek száma kevésre apadt. Hogy hozzám miért jött a nép a bányák mellőzésével is, annak egyik megfogható oka az, hogy ezen nép közt születtem és nőttem fel, ösmertek mint gyermeket, ösmertek mint diákot, mint hitszónokot, akartak ösmerni mint orvost is. Midőn mint orvos haza jöttem, barátim rokonim s ösmerősim közé, nem akartam feltűnni mint sokat jelentő , homlokáról terjedelmes sugárokat lövellő üstökös, mely megfejthetlen titkaival rettenti a föld együgyű népét. Tudni kell bánni a magyarral, különösen a köznéppel. Egy bizonyos fokig való leereszkedés a titok (Arcanum sed non duplicatum, imo triplicatum) az, mit nem tanít az iskola. Szóval, a bizalmasan hozzám folyamodó nép alkalmat nyújtott a kísérletre. Mint újoncz azon kezdtem mit tanultam : keresztbevágás, kiégetés, lábellenes gyógymód sat, későőbb „sine auctoritate“ belső szerekhez folyamodtam, keresvén specificumot. Mindamellett hogy a higany-iblanykészítmények, alteransok, hódítók seregeiből a hősöket állítom ki, láttam hogy minden törekvésem hasonlít egy ismeretlen vár ostromához, rombolunk, éheztetünk 6 hétre, de volt esetem hol 3 hóra anélkül, hogy a csont meg lett volna támadva, nagy pusztítás után feladta magát az ellen. Mert kérem alázatosan igen tisztelt ügytársaimat, kik onnan a magasról, hegyes erdős vidékről írnak a ragály által származott pokolváras körfolyamatról, —mit nemcsak lépfenében elesett marháktól, hanem rohadt emberhulla bonczolásánál, vagy gyermekágyas hashártya-méhlábnák (metroperitonellis puerperalis) belső vizsgálatnál (?) ragály útján elkaphatunk, — nem olyan pokolvar ez az alföldi önkénytes, hogy ha a kék, fekete hólyagot vagy fekete sömörként támadt pörköt kivágjuk vagy leégetjük, megszűnnék a pokolvar-kór. Volt sok esetem, hol tovább terjedt a fenésedés minden vágás és égetés mellett is. De még a tallérnagyságú, többnyire az arczon székelő, kemény feketepörkü, s már az izmokban is fészkelő, a feszes, vérpirosra dagadt környékben besüppedt pokolvart talán nem is volna czélszerű késsel kilékelni. Sőt vannak esetek, hol nem is lehet vágni, például tudok esetet, hol az orrlyukban a lakhártyán fészkelt a pokolvar (saját nővéremnél), tudok más esetet, hol a hereborékon, másikat hol a makkon támadt. No de elvégre az ártatlan kinal mindezeken csodálatos módon segít, még talán biztosabban mint váltólázakon. Most már lássunk számos összevágó eseteim közöl néhányat, melyekből következtetve bátor voltam azon véleményemet kimondani , hogy a pokolvar embereken önkényt is támadhat , némi rokonsággal lévén a váltólázhoz; egyszersmind hogy mind az önkénytes, mind a fertődzés vagy ragály által beoltott pokolvar ellen hatályos a kinal. — 1854-ben, September hóban B. M. juhászhoz hívattam, kinek a berék-varrányon támadt fekete hólyag következtében 36 óra alatt nemző szervei, lágyék tájai, a comb belső felülete megfeketedve, fenésedve voltak, s a már elkésett orvosi segély mit sem használhatva 48 óra alatt a beteg kimúlt. Kérdezve a halott nejét, mi betegségben szenvedett leggyakrabban az elhunyt, az felelé: „12 éve már, hogy minden nyáron 3 hónapig negyednapos hideg lelte a meghaltat, sohasem vett orvosságot.“ Megvizsgálva a lépet, azzal a hasnak nagyobb részét telve találtam. Ekkor jutott először eszembe, hogy a pokolvar (lépfene) a váltólázzal s a lépdaggal bizonyos viszonyban lehet. — Nehány nap múlva egy paraszt nő jött hozzám Cs. S., kinek hüvelykén pokolvar volt. Kikérdezem, miféle betegsége szokott lenni, azt felelé: gyakran leli a hideg, — most 2 vagy 3 hete, hogy elmaradt a hideg orvosi szer nélkül. Rendeltem neki kínait labdacsokban s hosszas kérésemre, biztosítván hogy sem az orvosságért, sem az orvosnak nem fizet, beszedte a labdacsokat. Harmadnap eljön a nő hozzám mosolyogva: „no uram egy csepp baj sincs — az ujjam és a karom is megapadt, a fekete hólyag pedig elvált, hanem nem a pirula használt, mert se nem hánytatott, se nem hajtott , hanem más; — a sótalan köleskása, a mivel borogattam. Ezen eset óta a sótalan kásának mit sem tulajdonítva, minden pokolvart belsőleg kinallal gyógyítok. — Arra nézve, hogy önkényt minden ragály közbe jötte nélkül támadhat emberen a pokolvar (erre különösen csak 3 év óta figyelvén) csak néhány esetet, hol magam is tökélyesen meggyőződtem, említek meg. 1856. julius hóban F. E. delnő 8-ik hónapos terhével kap közép- és nevetlen útján pokolvart. Két nap pokolvar gyógyító hires banya kezeié, de a dag, fájdalom s az átalános rosszullét súlyosabbá válván, én hívattam a beteghez: kínait rendeltem aloe és rhabarbarával összekötve. 24 szemer elfogyásával 48 óra múlva láz, láb, fájdalom megszűntek, s a pokolvar elvesztő sajátságát. A fenés rész leválva 3 szemet pokolkövet obon zsírra rendeltem az elpusztult részek szemcsésedése elősegítésére. 8-adnapra csekély hegyegy — jelenleg már nem is látszékony maradt hátra. Ugyanezen nő 1858-ban julius hóban váltólázban szenvedett — de különös ellenszenve lévén az orvosi szerhez, orvosi segélyt nem vett igénybe, s 3, 4. paroxismus után a láz elmaradt. Körülbelül két hétre a jobb kéz névtelen útján lencsényi kékes hólyag nagy fájdalommal, lázzal támadt. Délután 5 órakor hivatva, rendeltem 16 szemet kínait. Egész éjjel szedve az orvosi szert — másnap reggeli 9 órakor jó kedvvel fogadott. Hogy a kinal jelen esetben abortive működött a pokolvarra abból láthattam, mivel amellett, hogy a láz megszűnt, a karban és hónaljmirigyekben szúró fájdalmak elmúltak, a hólyagot környező piros dag s a hólyag maga elhalványodott. A másnapi felfakadás után alig lehetett az irhában is a fenésedés nyomát látni. Hogy pedig ez, a csak az orvosi szerelés előtt 16 órával támadt kékes hólyag pokolvar volt, azt legjobban bizonyítja ugyanaz, ki azelőtt két évvel szenvedett nagyobb pusztítást okozó pokolvarban. Hogy semmiféle döggel érintkezésbe nem jött, annyival hihetőbb, mivel csirkét sem bont, bízván azt szakácsnéjára. — 1858. martius hóban, B. K. ur szabolcsmegyei