Orvosi Hetilap, 1860. augusztus (4. évfolyam, 32-35. szám)
1860-08-05 / 32. szám
s z. Pest, 1860. Augustus 5. 4£Ikezetfél ár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 14 újkrért. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. 3STesgyedella: Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. Tartalom : Adalék a hálulék és azalomadag kórrajzához, dr. Károlyi S. N.-Kőrösön. — Skoda tanár korodájáról Bécsben. Idült hashártyalob mellhártyalobbal. Közli Fürst Lajos.— Lapszemle. Vesevíz mellrák mellett. —Félbenhagyó arcz—zsába. — A férfimag fertőzési képességéről, sat. Tárcza: A Deskentare, azaz az oláh nép gyógybűvölete. Dr. Patrubány Antaltól,— Szerkesztői nyilatkozat. —Vegyesek. Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a sapkesztőnél új tér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyául«»» 12-dik szám. ADALÉK A HÁJULÉK (lipoma) és SZALONNA-DAG (steatoma) kórrajzához. Dr. Károlyi S. Nagy-Kőrösön, A fentirt nevek alatt előjövő kórok mind külalakváltozataikra nézve rokonok, mind összeállásuk s górcsői alkatrészeik tekintetbe vétele mellett egymással szorosan atyafiasok. A puhább szerkezetű újképletet, mely tapintatra Chelius szerint a pamuttal tömött zsákhoz hasonló, az alább következő leirat szerint nevezzük hájúék- vagy zsírdagnak, — a keményebb, több és durvább rostos szövettel bíró szerkezetűt szalonna-dagnak, mely eszme értelme már az elnevezésben ki van fejezve. Az eddigi karbúvárok e két új képletet egymástól szorosan elkülönithetni s ez által a tudományra új fényt deríteni gondoltak, a kóralakokat egymástól lehetőleg szűk korlátok által választván el; de voltak ellenben, mint Müller, Ginge, Vogel, kik a szalonnadag (steatom) alatt a háluléknak azon alakját értik, hol a kötszövet a zsírszövet mennyiségét túlhaladja; midőn széles fehéreskék, inféle csíkok vonulnak át a zsírszöveten, s azok a zsírgömbök, magvak tartalmát kisebb térre szorítják, a dagot érdesebbé, keményebbé változtatják. A háruléknak ezen átváltozásai arra is szolgáltattak okot, hogy ezzel a sejtrákot (Epitheliaskrebs) és rostálékokat (Fibroidea) is egynek vették, ami ugyan jól combinálva nem alap- , talán vélemény, fölvéve a dolgoknak fejlődését. Míg ■ ezzel tisztába nem jöttek, számos fajnevet állítottak fel a kóros és rokon új képletek külön változataira illőket; — például vannak szétterült hátulékok (lipomata diffusa), hol a sejtszövetkerék csaknem észrevehetlenül látszik elválni a körülfekvő részektől, és ezek egy válfaja ismét a jobban kifejlett s jobban elkülönzött hájulék (lipoma circumscriptum). A hely szerint, hol ezek támadhatnak, miután a testnek bármelyik pontján kifejlődhetnek — számtalan elnevezés jöhetne elő, s e dagok talán csak a tenyéren és talpon nem képződhetnek — legalább eddig példa nem volt reá. Jöhetnek ezek elő a hasfalakon, a nyak minden oldalán, a farizmok felett, Delpedis mások szerint a nagy szeméremajkakon, gáton stb. Ide számítják a hasban, a csepleszen és a hashártya kütszövetén fejlődött hájulékokat is (zsírsérv, liparokele, hermes graisseuses). — Vidal ismert egy öreget, kinek teste mindenütt különféle nagyságú hájulékokkal volt benőve, egy borsónyitói gyermekfej-nagyságig. — Ezen tény megcáfolni látszik azon állítást, mintha a zsírdag csupán kulinger u. m. ütés, nyomás stb. által jőne elő, hanem bizonyos hajlamot is fölvehetni a diathesis lipomatosa; már az aetiologiában csak segitsünk is magunkon a hogy tudunk! — Egyébiránt számos tapasztalatok bizonyítják, hogy a zsírdagok kifejtésének minden vérkorcsvegyek közt — melyek azon föntirt hajlamra vonatkoznak — leggyakrabban indokául a görvély szolgál. — Virchow (Archiv, 1857.) egy nevezetes esetet közöl, hol az idegrendszer különböző részein sok fajú hálulékok fészkeltek az idegborokon (Nevrilemma). — A helyre s összeállásra nézve jönnek még más elnevezések is elő, ilyen a Chelius csontszalonn adagja (osteosteatoma), csonthasuléka (osteosarkoma) — melyek az ifj kórboncztanárok szerint a csontrákok közé soroztatnak, és hogy ez helyes — már maga Chelius is sejdítette, mint kitetszik e szavaiból: ,,a jóslat mindig kétséges marad, mert a kór legtöbb esetben a hegen vagy másutt ismét előtűnik“, — ez a rákos képletekre leginkább illik. — Cluge szerint a hálulék colloid-szerű átváltozáson is szokott keresztülmenni. A számosan kifejlett hajszáledények színtelen folyadékot izzadnak ki, mely bizonyos fokig szervessé, képlékenynyé válik; a zsírdag sárgává, puhává, rezgővé, egészen kocsonyássá lesz, a zsírtartalmú kötszövettokok föloldatnak s csak egyes zsírgolyócskákat és sokmagvú gömbölyeg sejteket (a kocsonyadagéhoz — colloid — hasonlókat) különböztethetünk meg; a kötszövet rostjai pedig annyira meglágyulnak, hogy legkisebb nyomásra is szétfolynak. (Lipoma colloides, Cluge). Váljon ezen válfaj alatt szerző nem az úgymondott mézdagot (melliceris) vagy a kásulékot (atheroma*) *) et&tistoxa, tuberculum in capite nasci solitum, cui subes aliquid purticulae simile ut scribit Celsus lib. 7 cap 6. — Joh. Scapulae lexicon. Basileae 1665. 32