Orvosi Hetilap, 1861. február (5. évfolyam, 5-8. szám)

1861-02-03 / 5. szám

85 86 függ és a láz végképi elmaradása vagy visszatérte va­­lószínűséggel előre megjövendölhető. Ha több roham egymásután következik, azok az elsőtől kezdve egy bizonyos számig erősségekben nö­vekszenek, hol azután hevességükben alábbszállnak, gyakran egy ideig elmaradnak és ismét visszatérnek. De ugyanazon mértékben száll alább a gyógyulás re­ménysége is, — mert ezen fokig ért lázak vagy épen nem gyógyulnak meg — a test előbb az ez időben leg­­örömöstebb beálló lép­­és májbajok, súly és vízkór áldozata lesz, vagy ha meggyógyulnak is, ez csak nagy számú rohamkörök után történik, gyógyíthatlan s az egész életen által kínzó dugulások vagy más kó- I­ros állapotok hátrahagyásával. Irtóztató hány ember köszöni a váltókórnak épen a raj­zolt úton bekövetkező kora végét, vagy az élthosszanti senyvedést, s a legjobb eset­ben az alkalmatlan „sérvést.“ Ha ellenben már a második vagy legfölebb a har­madik roham — a váltólázas vérmérgezés első nyilat­kozata — akadályoztatik, mit néha már a természet maga tesz, de a művészet mindig tehet, akkor vagy a be­tegség magától elenyészik, mielőtt a második rohamkor — első visszaesés­e beállana, vagy bizonyos idő múl­va egy második sokkal gyöngé­b­b rohamkor ve­szi kezdetét, melynek azonnali gömgybánása és meg­szüntetése után a tökéletes gyógyulásig ismétlődhetnek ugyan még több ízben a rohamok de folyton alábbha­gyó erővel. A gyógyulás ily váltókóreseteknél, hol a gyógybánás említett módja eleitől fogva alkalmazta­tott és tétovázás nélkül folytattatott, a 3-d v. 4-d rohamkör, tehát 4, 8, 10 roham után, elosztva 12 —16 hétnek idejére esik, de megrögzött és előbb más módon gyógyított eseteknél csak nagyobb számú rohamkörök után, mindig pedig az egészség ma­radé kára és név szerint lépdugulás és vízkór nél­kül áll be, természetesen csak azon esetekben, hol régibb oly változások nincsenek, melyek már a visszakép­­ződésre nem alkalmasak és ezen gyógyelj­árás által nem vezettetnek gyógyulásra. Gyógyíthatlan vál­tólázak nem léteznek; fél és több éves váltó­láz vagy a beteg, vagy az orvos, vagy mind a kettő bűne. A későbbi rohamkörök első rohamai többnyire oly gyöngék, hogy nem állnak egyebekben, mint a lábikrákban, könnyű húzódásban, bágyadtság, derék­fájás, fel­szorulásban, könnyű hévben, kissé kevesebb étvágyban, könnyű hasmenésben vagy hasonló válto­zásokban, melyek gyakran egy-két óra múlva meg­szűnnek és a beteg vagy észre sem veszi hogy beteg, s csak harmad napra, mikor már egy észrevehető ro­ham áll be, jut eszébe, hogy már tegnapelőtt is ilyen­kor rosszul érezte magát, vagy, ha észreveszi is hogy valami baja van, nagyra nem becsüli. Kis­gyer­mekek ilyenkor néha csak óranegyedig kedvetlenek, elhagyják a játékot, ledülnek, ok nélkül sírnak, s rövid idő múlva semmi változás sem látszik többé viseletük­­­ben. Mégis e csekély kórjelek az uj rohamkor beálltá­nak nyilatkozatai, és ha azonnal nem szereltetik, min­den roham hevességben növekszik, s végtére a belépti kör első rohamainak hevességét eléri. Ennélfogva ott áll ismét a betegség, hol elején volt és minden nyert előnyök el vannak vesztve. Megtörténhet ugyan — ámbár ritkán — hogy egy későbbi rohamkor sokkal erősebb rohammal kezdődik mint elődje. Ez csak új nagy fokú vérfertőztetésnek tulajdonítható, és nincs ok, mert nem mérgeztethetne be újra egy váltókórgeljjel telt olyan szervezet, mely annak nagyobb részét már kiküszöbölte, vagy egy a vérfertőztetésből épen kigyógyult egyén is. Az első és második rohamkor közti időben több­nyire a jólét többé kevésbbé meg van zavarva. A többi időközökben a beteg jóléte tökéletes lehet, és többnyire az is. Az első lázrohamok, melyek valakit életében, vagy előtte idegen, különösen egészségtelen vidéken meglepnek, aránytalanul hevesebbek szoktak lenni és a betegre sokkal inkább nehézkedni mint a későbbiek. Rendszerint az egyszer váltókor által meglepett és meggyógyult, i. i. 4 —6 hétig minden rohamtól ment maradt egyén, az év hátralévő idejére ment ma­rad. Kivételek többnyire csak akkor történnek, ha az első megbetegedés már kora évszakon történt. De álta­lában a váltókor e betegségre, más évekre nézve nagy hajlandóságot szokott hátra hagyni, csak a ro­hamok gyöngébbek és könnyebben elviselhetők. Az orvos teendője tehát a váltóláz gyógyításánál: 1. A rohamokat minél hamarább és pedig az el­ső vagy második roham után megszüntetni. 2. A netalán hátra maradt, váltóláz­ okozta kór­állapotokat eltávolítani, ha várni nem lehet hogy ezek, a rohamok megszűnvén, most a természet önereje által gyógyulandnak. 3. A beteget előkészíteni és figyelmeztetni, hogy a netalán beálló legközelebbi rohamkor által meg ne lepettessék és bizalmát ne veszítse orvosához, másrészt az újra mutatkozó láz első rohamát észrevétlennek ne hagyja. — Legegyszerűbb a beteg naptárában az első roham napját megjelöltetni és őt meginteni, hogy azon napra, ennyi vagy annyi hét múlva — az orvos ezt több­nyire körülbelül megjövendölheti előre — legkisebb mértékben akármiféle alakban megjelenő egészségi változást azonnal az orvossal közöljön és segítségért folyamodjék. Minthogy pedig sok beteg ezt előre megintve sem teszi, hanem csak akkor, mikor már is­mét erősebb rohamok fejlődtek ki, oly betegeknél, kik egészen az orvos gondviselésére vannak bízva, az orvos igen helyesen cselekedend, ha a beteget a mar említett napokon meglátogatja, hol igen gyakran az első igen gyönge roham jelenlétét fogja felfedezni, melyet a betegnek legkisebb szándéka sem volt neki tudtára adni. Sok éves tapasztalásból beszélek.­­- A mutatkozó roham azután ismét azonnal el­nyomandó. Egyéb teendője az orvosnak nincsen. (Vége követ.) --­ Orvosgyakorlati Caspistika. Adatok a tárgyi vizsgálat szükségességéhez nőkóroknál. 5. Az elmúlt év tavaszán egy elhunyt tagtársunk gya­korlatából egy nőt vevek orvosi kezelésem alá, ki már 8 év óta van többé kevésbbé szenvedő állapotban. B. J. 28 éves, ep 5 *

Next