Orvosi Hetilap, 1861. március (5. évfolyam, 9-13. szám)
1861-03-03 / 9. szám
163 — alakítani. — Másodszor : a nagyobb költségek megtakarítása. A ki tudja, mily nehéz és sanyarú munkával szerzi össze a köznép csekély vagyonát és ebből mily szűken kerülnek ki napi költségei, adója, az nem tagadhatja ezen ok jelentőségét. — Mit tegyen a szegény napszámos, kinek fuvarra sincs elegendő pénzecskéje, annál kevésbbé a legegegyszerűbb bekötési késülékek megvevésére, az orvosi díjra nem is gondolva ? Igaz , néhány napot szolgál a fuvarbér fejében s az orvos, ki őt megszánja, némelykor még a készüléket is megveszi, de ez csak egyszer vagy másszor eshetik meg, nem mindennap és utoljára maradnak olyanok, kik keserűn összezsugorgatott filléreiket kénytelenek egy orvosi látogatásért kiadni, vagy ha erre el nem határozhatják magukat, hol ápolás nélkül maradnak, hol pedig a „tudósok“ kezeibe kerülnek. Ezen okot csak azok háríthatják el, kik jövőben egészségi ügyeinket fogják rendezni. Harmadszor, azon félelem, melylyel a nép az orvos iránt viseltetik, legelőbb megszűnnék a közeli és gyakori érintkezés által. Az orvosokat illetőleg a fentnevezett okok korántsem állanak mindenkor, sőt ellenkezőleg kiváló szaktudósainkat be sem számítva, csupán jelesebb orvosaink személyisége egyensúlyozza sok helyen a fennforgó minden más hiányokat, de meg kellett azokat is neveznünk, mert helylyel-közzel ily vádak is fordulnak elő. Kétségkívül minden orvosnak magánérdekében fekszik ilyesmire a legkevesebb alkalmat szolgáltatni. Ezekből látjuk, mikép a jelen körülmények nagyon mostohán bánnak beteg embertársainkkal és velünk orvosokkal, mikép jeleseinknek felebaráti szeretetéből s a szenvedés iránti valódi rokonszenvéből eredeti, dús tapasztalatokkal jutalmazott fáradozásaik a józan ész ítélőszéke előtt érdemesítvék ugyan, de a mindennapi életben honosítva nincsenek. Ennélfogva a t. olvasó megbocsátaná, ha jelen közleménynyel vidéki gyakorlatunk ezen részében felmerülő akadályok és nehézségek mellőzésére csekély tehetségemhez képest közreműködni szándékozom. Mindenki ismeri e közmondást „nem egy út vezet Rómába“, ha tehát a u rg g r a e v ének a csonttörésekre alkalmazott pamut bekötéséről szólok, nem úgy vélekedem, mintha az eddig ismeretlen maradt volna, vagy mintha hasznossága minden esetben túlszárnyalná a többi és ismertebb bekötési módokét. A „tudós“ nadálygyökérkásával (rád. boraginis) borogatja a nagyjából régi alakjába visszaegyengetett tagot, vagy darabka fakérget bigyeszt a törés alá s a beteg felgyógyul. A különféle hinták, ide számítva Leidig betegemelőjét is (1. Eramért sebészetét 1. köt. 136. lap) szintén azt eredményezik. Az egyszerű elfektetéstől kezdve a kettős ferde sík, Malgaigne epine-je (amiért vidéken az orvost aligha el nem döngetnék), a szalagokkali betekercselések (1. Desault kötését), a sínek és különféle ragaszos először lágy, azután megkeménykedő anyagokkali bekötések, u. m. gipsz, dextrin, pép és guttaperchával, a drótnadrágok sat. — megteszik hatásukat. Burggraeve pamut bekötése mindazáltal, úgy látszik, egyszerűsége és előnyeinél fogva a vidéki gyakorlatban legkiterjedtebb alkalmazásra van hivatva. R a vch (Klinik der Knochen u. Gielenkskrankheiten. Berlin 1856. 64. lapon) róla a következőket módja : „Die wichtige Seite des Verbandes als Heilmittel (nicht als Contentivmittel) gebührend gewürdigt zu haben ist das Verdiest Sentin's, Velpeau's und in der neuesten Zeit des Genter Chirurgen Burggraeve.“ — Ein besonderes Verdiest müssen wir hier Burggraeve zuschreiben, der die Watte als Hauptconstituens des Verbandes eingeführt Aai.“ — Tin drei Arbeiten hat Burggraeve hauptsächich durch überraschende Erfolge und glänzende Thatsachen den Werth seiner Verbandmethode dargethan.“ A bekötés Ravoth leírása után ebben áll : Pamut, kemény papiros (Pappe), pép és szalaggal a bekötözendő tag lemintáztatik és ezen mintájába bezáratik. Tehát síneket készítünk, melyek a szomszéd szüléseket túlélik, szélességekre nézve pedig különböző helyeken a törött tagok körülétéhez mérvék. Ezek megnedvesittetnek és 2—3“ vastagon befedeznek pamuttal, a melyet a sínszéleken kívül is a bekötésnél támadó l/a—t" térközök betöltése végett, ereszteni kell. A törés helyretétetik s aztán a segédek összeillesztve tartják. A pamutsínek rátétetnek, mindenütt egyaránt rányomatnak és ideiglenesen csatszíjakkal (Schnallriemen) vagy pedig Sculter-féle hurokkötéssel (Schlingen) megszoríttatnak. Ezután a segédek erőteljes húzása alatt (Extension), különösen ha a törés ferde, kezdődik a pépes pólya (Rollbinde) alkalmazása, alulról felfelé. Ez általában egyaránt és oly szorosan húzatik meg, hogy a pamutréteg vastagságának harmadrészére csökkentetik. Az egyes körjáratoknak egymást V szélességre takarniok kell és ekkor a kötés csak egyrétűn szükségeltetik, bár a merevség nagyobb lesz ha a pépes pólyával 2 — 3-szor fel s alá megyünk. Végül még egy maroknyi pépet kenünk az egészre s a végtagot félcsövü kemény papirosba (Papprimne) helyezzük vagy pedig a bekötés száradtáig oldalas sínekkel rakjuk körül mint Lentin bekötésénél. Ennekutánra a megkívántató időre szinte fel lehet a kötést metszeni, akár a lágyrészek bántalmai, például sebek végett a megtekintés legyen szükséges, akár pedig a helyretevést (Repositio) kelljen tökélyesitni. Az első esetben 24 — 48 óra, az utóbbiban 3 — 4 nap múlva nyittatik fel a kötés. Míg ezen bekötést nem alkalmaztam, a pamut vastagsága miatt oly terjedelmes és idomtalan alaktóltartottam, melyben a törött tag helyzetéről fogalmam sem leendő, de Ravoth okadatolt ajánlata és a felmutatott kórrajzok folytán elhatároztam magamat azt a legelső alkalommal használni. A fentebbi leírást szorosan követve pép helyett gipszet vettem s mindazt mit Ravoth e kötésről dicséretest mond, igazolva láttam. Ha azon javalatokat, melyeknek töréseknél megfelelni tartozunk, tekintetbe veszszük, úgy elmondhatjuk, hogy a legjobb egybentartó készülék (Contentivverband), miután tökéletesen igaz Burggraeve állítása „Un appareil ouaté est un véritable moule fait au moyen de Vonaté et du carton.“ (1. Ravoth f. i. k. 65—ik lapon). (Vége követ.) 164 —