Orvosi Hetilap, 1861. április (5. évfolyam, 14-17. szám)
1861-04-07 / 14. szám
259 és rajzoknak elkészítésével, miről az intézetnek egyre szaporodó tanszer-gyűjteménye tehet tanúságot. Az itt következő akologiai mutatványban növendékeim közreműködéseinek példányát mutatom be a tisztelt olvasó közönségnek. * * Óllónemű szerekről a régi görögöknél csak említést, de azoknak se rajzát, se leírását nem találjuk. Azon ábrák, melyek a 11. és 12-ik századi Albukazem arab munkáiban előfordulnak, az akkori ollóknak tökéletlen minőségéről szintúgy mint rajzolóiknak csekély ügyességéről tesznek bizonyságot. Amazok t. i. mint első rendű kettős emeltyűk jelennek meg, alul felül metszők, tehát nyeletlenek és metszésre két kézzel tartandók. Közelebb a mostani ollókhoz már azon műszerek állanak, melyeket a 16-dik században Dryander és Riff, későbben Fahr, ab Aquapendente és Skultet munkájikban rajzolva találunk , de illő arány és alakra nézve még hiányosak. Tisztább világot az ollóknak szerkezetére, műhatására és lehető tökéletesedésére legelőször Percy árasztott azon irataiban, melyeket ő 1771. és 1785. sebészi eszközökről és különösen ollókról szerzett, ezeket sebészi czélokra alkalmazni tanítván bennünket. Az ott megállapított szabályok ma is útmutatásul szolgálnak ollóinknak elkészítésére. Az ollók sebészetben egyaránt lágy és kemény, nem igen vastag szövetrétegeknek átmetszésére használtatnak, ezen tekintetben késekhez hasonlítván, melyeket néha felülmúlnak a metszésnek hatályossága és a metszvonal tisztaságára nézve. Ezenkívül az ollónak kezelése könnyűnek is mondható, s alkalmazása néha csekélyebb segédkészlettel járónak, mint a késeké. Az ollónak jeles metsző képessége oly módon magyarázható, hogy az első rendű emeltyűkint egyesített kettős ék, midőn két ellenkező oldalról egy időben az átmetszendő testbe hatol, egymásnak egyszersmind gyám pontul is szolgál. Ezen tételnek valóságát a következőkké bizonyítjuk be :*) I. Gondoljunk két első rendű emeltyűt (1. 1. ábrát), mely M N M' N' síkon 0. közös gyámpont körül forog. Tegyük fel továbbá, hogy 0 M. és 0 N. emeltyűkarok azon egy hoszszaságuak, és hogy M. és N. pontokon két egyenlő erő működik, melyeknek közös mértéke a p. és melyeknek arányai Mx. és Ny. az illető emeltyűkarra függőleges legyen. Gondoljuk tovább, hogy ON' és OM' karok közé M'N' nevű test oly módon van helyezve, miszerint az a két karnak egymáshozi közeledését akadályozza, akkor a test M' és N' pontján két oldali egyenlő g. nyomást fog szenvedni, melynek M'x. és N'y. iránya a megfelelő karra függ arányos, s melynek foka OM'ρON' távolsággal, megfordított arányban van p: q =M'0 : MO. Midőn tehát q. nyomás azon fokra emelkedett, melyen a testparányok összefüggési tehetségét felülmúlja, akkor a két karnak egymáshoz közeledtével a testrészeknek megválása valóban bekövetkezik, azaz a test ketté fog vágatni. Tudjuk, hogy az összefüggés terjedékeny és cseppfolyós 1. ábra testeknél csaknem semmi, sok szilárd testeknél ellenben oly nagy, hogy legyőzésére néha igen nevezetes erő kívántatik meg. Hogy ily erőre annál könnyebben tehessünk szert, czélszerűen az emeltyűvel más egyszerű gép : t. i. az ék volt összekötve. Ha tehát OM' és ON' vonalakat, mint két éknek egymásfelé irányzott élét képzeljük , az ollónak tökéletes mathematikai eszméjével birunk. q. nyomás az OM',ON' karoknak hosszától függvén, annál nagyobb lesz, minél rövidebbek amazok, s ennélfogva megérthető, mikép a metszés annál könynyebben történik, minél közelebb a zárhoz támadjuk meg az átmetszendő testet ollóval. Nem vélem fölöslegesnek azon erőt, mely az ollómetszésnél alkalmazásba jő, itt közelebb megvizsgálni. Gyűrűs nyelű ollókon izomerő az, mely a műszert mozgatásba teszi, mégpedig a hüvelykujjnak ellenteve és hajtó, továbbá a többi ujjak hajlító izmainak ereje. Ennek egyszerű eredménye az, hogy M. és N. pontokat (1. 2. ábrát) egymáshoz közelíti, tehát az MN. egyenes vonalnak irányában működik és ezen vonalt megrövidítni törekszik. Ezen erőt a két támpontra oly módon elosztottunk gondolhatjuk, hogy midőn az egész izomerőt 2 r.nek nevezzük, egyegy r. erő M. és N. pontokban két egymással ellenkező irányban működjék. A két erőnek irányát MN. vonal képviseli, mely mivel MO. és NO. emeltyűkre nem fügyirányos, mindegyik r. erő két-két összetevőre (componensre) oszlik, melyek egyike Mp. az illető emeltyűre fügyirányos, másika Ms. vele párhuzamos irányban hat. Mp. összetevő az előbb felhozott p. erővel, mely az olló hatását főkép eszközli ugyanazonosítandó. Ms. összetevő az ellenoldali egynemű erővel oly eredményezőt szül, mely (ha az ollótartó kezet rögzítettnek gondoljuk) 0. pontot Ox. vonalnak irányában oly módon tolja elő, hogy midőn az olló záródik, o. pont poszt darabbal előre halad. E tényből azon figyelemre méltó következés folyik, hogy az ollólapok nem egyedül ékek módjára nyomulnak a testbe, hanem az ollónak minden bezáródásánál tolatván előre, így kések módjára is vágnak. Ha az ollónak előnyomuló mozgását azáltal is támogatjuk, hogy a műszert illő erővel előre az ellenálló test felé toljuk, akkor az ollónak kétszerű hatása még szembetűnőbbé lesz. Tudjuk, hogy papírt, vásznat, posztót sat, éles ollóval hosszában felhasíthatunk a nélkül, hogy a műszert ismételve nyitni és zárni kényteleníttetnénk. II. Közönséges ollólapnak haránt metszetét tekintvén, meglátjuk, hogy az lényeg szerint ab cd. ferdénydedhez hasonlít (1. 3. ábrát), 3. ábra. ely b.-ről df.-re vezetett függhányossal két részre oszolható el, u. m. 1) bee.épszögű háromszögletre, mely az itt egyedül hatályos egyszerű éknek metszetét képviseli és 2) a b d e. négyszögre, oly éknek megfelelőre, melynek meghosszabbított oldalai egymást f.-ben metszik. Ez utóbbi ék tehát a kettőnek élesbbike. bee. éknek hatályosságáról nem kétkedhetünk, mert ez az, mely tulajdonképen vág; de azért ama kérdés sem válik fölöslegessé , váljon a b de. ék a metszést sehogy sem segíti ? 2. ábra. *) Nékám S. a mennyiségtannak ez egyetemnél h. tanára és akkori tanítványom felszólításomra 185*/9. a sebészi ollók és fűrészek tanát illetőleg erőműtani fürkészetet tett és velem közlötte, a miknek egy részét itt közzétenni vettem alkalmat. 260