Orvosi Hetilap, 1861. június (5. évfolyam, 22-26. szám)

1861-06-02 / 22. szám

421 422 kiürítése is csak igen kis részben sikerült. Ez onnan fejthető meg, mivel a metszésnek folytatása a fölernyedt fekélyszövetből a szaruhártya ép állományába, a műszer függélyes tartásánál, némi nehézséggel jár, a tér ezen kívül a körület felé kissé szűk volt, s végre mivel a fekély alapjában tett tágítás a roncsolt pépes szövettel azonnal ismét betömödött. Én tehát a térdképen meghajtott láncsával a szaruhártya határán, derékszög alatt a szálka szélére, IV2'' metszést tettem, egészen úgy mint ezt iridektomiánál tenni szoktuk. A széles műszer hegye emellett csak egy vonalnyira hathatott be egyenes irányban a csarnokba, miután az idegen testbe ütközött s így annak mindkét oldal felé kitérvén, kihúzás közben valék kénytelen a sebet a följebb említett hosszban tágítani. Erre a viznedv tökéletesen kifolyt. Most a görbe szivárványcsipeszt egyenesen az érczszálkára vittem be, miszerint azt, vagy megfordítván, a szaruhártya vonalsebén kihúzzam, vagy emeltynféle mozgásokkal a fekélynyílásba toljam. A második kísérletnél ez utóbbi sikerült, s én az öt nap óta a fekély alapján megjelent, most a műszer által megfoghatóvá vált szabad végét az idegen testnek megcsíptem és könnyű szerrel a szemből eltávolítottam. Erre közvetlen atropint csöppentettem be, s az igen puhává vált szemteket tépettel és ruganyos kötővel , nyomkötés által biztosítom. Nem kételkedtem, miszerint ez úton a csarnoknak nedvveli megtelése sikerülni és a gyógyulás mellső szer (synechia anterior) képződésével létre fog jönni. Hat óra lefolyta után a nyomkötés eltávolíttatott, és azontúl még további hat óráig jeges borogatások alkalmaztattak. A műtétel utáni nap a fekély, illetőleg a tályogfelület terméje, kisebbülve találtatott, az ott jelenlévő nyílás be volt tapadva, a vonalszerű szaruszélsel összeforrva, a mellső csarnok szinte oly rendesen kitöltve mint az ép szemen, a láta a műtét helye felé kissé oda vonva, s a szivárványhártya meg nem változva. Három nap alatt az izgatottság minden tüneményei eltűntek; a felényire kisebbedett, szilárd és zsugorodott tályoghely fehérded kerek heget képez, a láta fel és befelé meg van hegyezve, különben rendes és világosság behatására tökéletesen működik ; a szivárványon a körületi szél, mely az idegen testnek támaszul szolgált, több mint 3'' hosszban palaszürke és elmosódott. A szem tökéletesen szilárd, a látképesség hibátlan. Az eltávolított kupaktöredék 11 2'' hosszú, 3/V" széles, rendes négyszögű, csak hogy az egyenszög egyik hegye kissé meg van hajtva lapja felé. Csakis ezen vége rézszínű és fényes ; ez képezte a fekély alapján megjelent fényes pontot; a test lapjai feketeszürkék mint az operaüveg megfeketített rekeszei. A beteget azonnal el lehet bocsátani, s jelenleg , három héttel a sértés után, szeme tökéletesen ép és egészséges. Szőr (synechia) nincs jelen, csak a szivárvány hártya szövete húzódott be és töpörödött össze a körnlet felé, palaszürke színezet alakjában, valamivel több mint vonalnyi kiterjedésben. Az előbbi esettel való hasonlatosság legközelebb az idegen test helyeztetésében fekszik a szaru- és szivárványhártya közt, úgy hogy az többé-kevesebbé meredeken és híd gyanánt nyúlik el az elsőtől az utóbbihoz. Mindkét esetben az idegen test érezszálka, mely nagyobb testről mint töredék lepattant s némi erélylyel, de egyszersmind nem tompa, hanem hegyes és éles véggel hatotta át a külső hártyát. Az utóbbi mozzanatban találjuk okát annak, hogy az erőszakos behatásnál a részek nem zúzattak s ennélfogva a lencsetok semmi kárt nem szenvedett, a szaruhártya-seb pedig az idegen test behatása után első hegedés útján forrhatott össze. A legfontosabb hasznosság mi reánk nézve egyébiránt azon körülményben fekszik, hogy ezen esetben is már megkezdődött a betokolási folyamat s a szálka jelenlétét valószínűen ártalmatlanná teszi, ha az izgatottsági állapot bizonyos határokon túl nem megy s genyes olvadássá és tályogképződéssé nem fokozódik, mi hihetőleg műtéti közbenjárás nélkül is elvégre kieszközölhette volna a szálka kiküszöböltetését. Azon körülményből, hogy negyed napra a sértés után a mellső csarnok tökéletesen ki volt töltve, biztosan következtethetjük, hogy a szaruhártya vonalszerű sebe első hegedés útján azonnal összeforrt. Hogy a seb az idegen test által egyszerűen betömetett, nem igen hihető, miután annak csak legvégsőbb finom hegye maradt érintkezésben a szaruhártyával, többi teste ellenben egész szélességével hatolt azon keresztül. Az érczdarab teljes tömött bevonatása izzadmánynyal a szivárvány részéről, melynek nyoma annak palaszürkére változott részletén volt észlelhető, szintén nem enged kételkednünk a felett, hogy a betokolási folyamat kezdetét vette. Az izzadmány szaporodván csak utólag terjedt el a szaruhártyára és változott át genynyé, mely a mellső csarnokban valódi genyszemet (hypopion verum ex iritide) és a szaruhártyán szorosan körülírt tályogot képezett. A csapolás, mely az első esetben tökéletes gyógyulást eredményezett, jelen betegünknél, bemutatása alkalmával, csak a palástoló hatással lehetett volna, mert az akkor már beállott volt hájas felbomlása (fettiges Zerfallen) az izzadmánynak, ennek elpusztulását s ennél fogva a betokolási képlet vényes elmúlását elkerülhetlenné tették. • Végre megjegyzésre méltó a szerencsés kimenet is, mert a szembehatott kupaktöredékek a szemen rendesen romlást vagy legalább sértési hályogot annak vészteljes következményeivel idéznek elő. E két eseten kívül még csak egyet volt alkalmam látni, hol ily lökupakdarab a szaru- és a szivárványhártya sértésével megelégedni kegyeskedett. Az üvegtestben ellenben számosakat láttam. Francziaországban, hol a lőfegyverreli játék a nép mulatságaihoz tartozik s az innen eredő szemsértések szinte országos csapásoknak tekinthetők, igen számos lökupakkali sebzéseket észleltem, de a szemteke elpusztulása nélkül lefolyni egyet sem tapasztaltam. 22* --•ne i~-