Orvosi Hetilap, 1862. július (6. évfolyam, 27-30. szám)

1862-07-06 / 27. szám

523 524 hőmérsék 0,2°-kal magasabban áll, mint a baloldali­ban, mely nagyobb hőmennyiség amoda egyedül a felhágó nagy visszér (vena cava ascendens) által kü­lönösen a májvisszértől jut, mert a lehágó nagy visszéri vér kevésbé meleg mint a főérben lévő vér. S ezen adatokból azon szabály vonható ki, hogy azon testré­­szektől jövő vér,melyek körlevegő hatásának kitétetvék, milyenek például a tüdők, a fej sat. csekélyebb hö­­mérséket mutat, mint a test mélyebben elrejtett szer­veinek vére. Különbözik továbbá a hömérsék az életkor sze­rint, így találjuk, hogy míg az újszülöttek hőmérséke 37,8°, ez az első fürdés után 1,0°-kal csökken, míg 24 — 36 óra múlva 37,5°-on áll, ez néhány nap alatt valamivel emelkedvén, az ivarfejlődés idejéig közép számmal 37,6°-ot tesz ki. 25 — 30 év között férfiaknál 37,19, nőknél pedig 37,25°-ot találhatni. A szülés és az ivarvérzés (menstruatio) idejében a méhhüvelyi hö­mérsék foka 37,5 — 37,75°, míg a szálfájdalmak azt nem emelik. Házi nyálaknál találtatott, hogy a terhes­ség alatt a hasüri és a medenczei hömérsék, valamint a méhi is valamivel, nem egészen egy fokkal maga­sabb mint a nem terheseknél, valószínűen így lesz ez az embereknél is. Elemedettebb korban (70 év) a test hömérséke közép számítással 37,4°. Tökéletes éhezés, nagy vérveszteség a hömérsé­­ket kevéssé csökkentik, míg kedély mozgalmak, ideg­izgatottság, szűk étkezés, a ruházat és a veríték elvá­lasztás különbfélesége nem változtatják, hanem a he­vítő italok és az erős testmozgás mintegy 0,5°-kal emelhetik. A közöltek mutatják, hogy míg a vér hőmérséke, mely az élő embernél könnyen felfogható okoknál fogva vizsgálás tárgya nem lehet, hanem csak az álla­toknál, a 38 fokot meg nem haladja, a test hozzáfér­hető részein a 38°-kot soha el nem éri, s a legnagyobb emelkedés — erős munka után — legfeljebb 0,5°-ot tesz ki; miért ha tapasztaljuk, hogy a test hőmérséke 38°-on felülemelkedik, bátran következtethetjük, hogy a szervezetben oly folyamatok sorozata megy véghez, melyek a rendes lét határain kívül esnek. A láznál a hömérsék mindig 38°-on túl áll, mely mértéket sokszor majdnem 4°-kal meghaladhat. A láznál ekkorig a legemelkedettebb hömérséket Michael (Dissert. Lipsiae 1855. 7 lap és Archiv f. phy­­siolog. Heilkunde 1856. 41 lap) váltólázi roham tető­pontján észlelte, midőn az 41,75°-ot tett ki. A legma­gasabb hömérséki fokok közönségesen rázóhideggel egybekötött betegségeknél találhatók, melyek közül a legtöbb halálosan szokott végződni. Legyen szabad itt néhány betegségek lázi hömérsékének netovábbját megemlíteni: igen heveny szívbelhártyalobnál (endo­carditis), mely értösülési lobgóczokkal sokszorosan van bonyolódva 41,5°; genyvérnél, ide értvén a gyer­mekágyi lázat is, nemkülönben a nagy zsigeréri lobot (pylephlebitis) 41,5°; tü­dőlobnál közönségesen 40 — 40,6°, míg némely esetekben 41,4 s sokszor csak 38,8 —40,0°; himlőnél a küteg fejlődési szakban 41,25°; genyedő agyhártyalobnál az agy domborulatán, mely rendkívüli heveny Bright-féle kórral volt bonyolódva 41,2°; genyedő agyhártyaloboknál, melyek másodla­gosan tüdő- vagy tüdőhártyalobhoz csatlakoztak 39,5°; az arczi orbáncznál 41,0°; csalánkü­tegnél (ur­ticaria) 40,75°; a mondolalobnál 40,0°; vörhenynél 41,1°; a kanyarónál 39,4 — 40,4°; a bujasenyvi kütegek kitörésénél 38,8; sülynél, ha aszláz alakjában jelen meg 40,6°; a heveny és az idült gü­mőkórnál. A hasi hagymáznál a legnagyobb hömérsék, mely mellett a beteg még életben marad 41,25°, s a kedve­­zőleg lefutó eseteknél közönségesen 39,8 és 41,2 kö­zött ingadoz. A beteges hagymázra vonatkozólag a hasi hagymáznál mondottak állanak. Olyan betegségek, melyeknél a lázi hömérsék 40,0°-ot elérhet, még a következők: a heveny izületi csúzs nemkülönben a tüdőhártya- és a hashártyalob, hol a bőr melege 38,8 és 40,8 között ingadozhat, ha azonban a hashártyalobhoz genyvér is csatlako­zik, akkor oda vonatkozólag az utóbbi betegségnél mondottak illenek. A gyomor­béllob, a hurkabél és a vakbéllobnál a hőmérő közönségesen 38,8 —39,4“-ot mutat, esetleg azonban 40,0°-ig, sőt ezenfelül emel­­kedhetik. A légutak hurutjánál (Grippe) nem egyszer 40,0°-nyi hőmérséket, észlelhetni,­s ivarvérzési rend­ellenességeknél (Menstruationsbeschwerden) a hömér­­sék többször 40%-ig emelkedik a­nélkül, hogy vala­mely láb jelenségei volnának jelen Az eddig elő nem sorolt lázzal járó betegségek­nél a hömérsék 40°-ot el nem ér, így az agyalapi gü­­­mős lábnál, legyen bár ez elsőleges vagy másodlagos 39,0°-ot soha túl nem halad, míg közönségesen 38,1 — 39,4°-on állapodik meg; heveny agyi vérömlenyeknél látható emelkedést csak néha, az első napokban mutat­hatni ki, mely azonban soha ki nem marad, sőt 39,8-­­ra e­­elkedhetik, ha az eredmény halállal fenyeget; egy ízben alma nagyságú tályog jelenléténél a test hömérséke 38,8°-on állott. Az elsőleges szívburoklob (pericarditis) a hömérséket 38,8°-ra emelheti, míg a csúz folyamában fellépő csekélyebb fokú szívburok-, szívbelhártyalob a hömérséket oly kevéssé, vagy csak oly későn emelik, hogy ezen emelkedésből az újabb bonyolulat közbeléptét ki nem találhatni, s ha szívbu­­roklobnál savórostongás, vagy véres izzadmány tör­tént, akkor a hömérsék a rendes mértéken alul 35,6-­­ra szokott szállani. A méhi és a méhhüvelyi takarnál 38,1 —38,8°-nyi hömérsék jöhet elő, míg a kankó, a közönséges húgycsőhurut, a nátha és a gyomorhurut közönségesen hömérsék emelkedés, így láz nélkül futnak le. Mely betegségek láz nélkül folynak le, ottan a rendes hömérsék változatlanságát vagy épen hőcsök­kenését találhatni. Az idegbajok közé tartozó nehéz­kor, h­ysterikai rohamok és a barlangmámor a hömér­séket nem változtatják, hacsak mellékes bajokkal nem bonyolódvak, így például midőn szinte az idegbántal­­mak közé sorolható ólomzsábánál (Bleikolik) a hö­mérsék 38,3, a görcsös köhögésnél (Reuchhusten) pe­dig­ 37,5°-on áll, biztosak lehetünk, hogy az első eset­ben gyomor bél-, az utóbbinál pedig gyönge hörghu­rut van jelen. A derménél a hömérsék változatlan. A hömérsék szerfelett alászáll a cholera hülési

Next