Orvosi Hetilap, 1862. július (6. évfolyam, 27-30. szám)
1862-07-06 / 27. szám
.'9.') é szakában (stadium algidum), midőn csak 32,50 — 33,75° észlelhető, s jelentékeny hőmérsék-csökkenést találhatni előre ment hőemelkedések után, mint a genyvérnél és a gyermekágyi lázban (33, i°), a tüdőláb egyes eseteinél, nemkülönben az orbáncznál (35,6°), valamint mindenütt, hol izzadmány történt. Az aszlázban, gümőkórban, vérszegénység és közönséges sár- Sasáffban szenvedőknél a láznélküli időben a hőmérsék a közönséges mértéknek megfelel, vagy ha ezen alul áll, a különbség legfeljebb néhány tized fokot tesz ki. Némely czukros hógyárban szenvedőknél, ha nem gümőkórosak a hőmérsék 0,5 — 1,0°-kal a rendes mértéken alul szokott állani. ligyszinte vannak szívbajosak, kiknél nagy fokú visszériesség kifejlése mellett a test hőmérséke csak 25,25°-on áll. Még az egészséges lét körében az állati meleg meglehetősen változatlan, a lázas betegségeknél a hőmérsék igen gyorsan emelkedik, s szinte oly gyorsan alá is szállhat. Váltóláznál történt, hogy a test hőmérséke 3 óra lefolyása alatt C. sz. 5°-kal emelkedett magasabbra, az alászállás azonban lassabban, mintegy fejtőzetesen 10 óra lefolyása alatt ment véghez. A legnagyobb esés gyermekágyi láznál észleltetett, midőn estétől következő reggelig a hőmérsék 4l,5°-ról 34,0°ra, így tehát 7,5°-kal szállott alább. A lázaknál a hidegrázás mindig bekövetkezik, valahányszor a hőmérsék gyorsan legalábbl°-kal emelkedik, s pedig ki nem marad az, ha egy óra lefolyása alatt az emelkedés 1—2°-ot tesz ki. Minél gyorsabb és jelentékenyebb az emelkedés, annál gyorsabban fog a hidegrázás bekövetkezni, melynek nagysága a hőmérsék feltétlen magasságától és az egyéni izgékonyságtól függ. Tényezőkből következtetett törvénykép állítható fel, hogy midőn a test hőmérséke a C. sz. +38°-ot meghaladja, láz van jelen, mégpedig annál nagyobb és veszélyesebb, minél nagyobb mértékben van az említett fokmennyiség túlhaladva. Mint -1-350-nál a beteg sokáig nem létezhet, úgy a +41,8° oly magas hőmérsék, mely mellett a szervezet létezése hosszasan lehetetlen, sőt már a 40 41,25° annyira jelentékeny, hogy azon esetben, ha az utóbbi hőfok állandóan néhány hétig tart, a betegnek veszni kell, míg ellenben ha olyatén esti emelkedések reggelenkint tetemes alábbhagyások által szakíttatnak félbe, azokat a betegek hónapokon keresztül eltűrik. Közeledvén a halál, a hőmérsék folyton emelkedik, így haldokláskor a hagymáznál a betegség 2 — 3 hetében a hőmérsék 43,8°, míg később vagy semmi, vagy pedig szerfelett jelentéktelen, a vörhenynél 43,25, a genyvérnél 43,0°, a sárga májsorvadásnál 42,5° lehet, s két meghalt nehézkóros esete van feljegyezve, kiknek egyikénél 42,5°, másikánál pedig 42,0° észleltetett a halál pillanatában, míg a bonczoláskor a középső és a belső agyhártyák csekély mértékű elhomályosodásánál egyéb nem észleltetett. De nemcsak a lázas bajoknál emelkedik a hőmérsék a haldokláskor. Wunderlich önállólag kifejlődött derűjénél az eddig a halál pillanatában tapasztalt legnagyobb hőmérséket észlelte, mely 44,75°-ot tett ki. A hőmérsék emelkedést a láz jellegző (pathogno monikai) tüneteként annál inkább tekinthetni, mert a többi jelenségekkel szoros egyezményben áll, mi máskép nem is lehet, minthogy egy részről a láz lényeges folyamának szülöttje, míg másrészről a többi tünetek eredményezője. (Folyt, követ. 526 — A galvanóteszek értéke a sebészi gyakorlatban.*) Balassa tamír kórodáján szerzett tapasztalatok nyomán közli Kovács József jr., tanársegéd. (Vége) A galván-hurokétesz másik alkalmazásmódja: a kocsánytalan képződményeknek aláöltögetés által lehetségesített hurokképzéssel kiemelése. A fentebbiekben már mondottak után alig szükség csak fölemlíteni is, hogy a galvánhorokétesz ilyetén alkalmazásának tárgyai a metsző műszereinkkel is érhető testfelületein kocsánytalan kórképződmények nem lehetnek. A kórképződmények szomszédságának bonczi viszonyaira oly fontos tekintetek késseli kifejtésnél aránytalanul inkább szem előtt tarthatók. Üregekbeni kiirtandó kocsánytalan képződmények (a nyelv részletes rákja, a mellső méhajk rákja sat.) képezhetik csak terét s tárgyát a galvánhorokétesz ilyetén alkalmazásának. Igaz ugyan, hogy az esetek legtöbbjében, ha elegendő terünk van arra, hogy valamely kiirtandó daganatot aláöltögessünk, módját ejthetnénk ugyanazon dag metszőszervek kiirtásának is. A vérzés általi szerencsétlenségek többszöri ismétlődései azonban, melyek a nyelv késseli csonkítására következtek, megérlelték a szükséget zsinór- vagy ecraseurreli burkolás alkalmazását kisérteni meg; ezek pedig legújabban a galvánhorokétesznek adtak helyet, melynek a már föntebb kiemeltekhez járuló egyik kétségkivüli fényoldalát képzi az is, hogy aláöltögetés utján ugyanoda beillesztett több hurokkal az izzó átéteszelésnek tetszésszerinti irányt adhatunk. Innen, hogy a vérzésekre oly hajlandó nyelvnek kiirtására, ha nem egészen csonkintandó az, hanem csak része távolitandó el, — de mely egyszerű hurokba nem lenne foglalható, — az aláöltögetés általi hurkok képzése teljesen czélra vezető. Jelesen sikerült esetként kell itt ismét felhoznom 13alassa tanárom már föntebb — a galvanétesz vérzéscsillapító képessége fejtegetésénél — is említett esetét. Egy tyúktojásnyi részben feltört rákos dag fészkelte be magát a nyelv jobb oldali felébe, a zápfogak mellett volt a feltörtség, beszűrődtsége elterjedt az utolsó zápfog után is 0,5 hüvelyknyire, befelé a nyelvhát közepéig, előre majd a nyelvcsúcsig, le egészen a nyelv alapjáig. A nyelv ép baloldali részének is eltávolítása , nyelvcsonkitás, fölösleges lett volna. Részletes csonkitás , kiirtásra eszközül a galvánhorokétesz választatott. Műtét: jól kitáltatván a száj és a táltás biztosíttatván, a nyelvfogász segélyével lehetőleg elő és kevéssé balra huzatott s egy igen nagy iveit sebészi tű, fülébe akasztott platin sodronynyal akkép szurathaték a nyelvhátnak a beszűrtség mögötti közepébe. Hogy átjáratván általa függélyesen a nyelv, mikor a tű hegye a nyelv alapját meghaladta, csekély biczczentés és nyomásra a nyelv kóros oldala alul kibújhatott oly hátul mint a beszúrás történt. Megfogatván most egy erős fogóval a tű hegye, az ivének megfelelő mozgással kihúzatott, utána vonván a beléakasztott platin sodronyt, melynek két vége most a már föntebb leirt csövekbe huzatott, s képezte a haránt irányzandó hurokéteszt. Ugyanazon beszurással vezettetett be azután egy másik sodrony is csakhogy ez miután az egész dagot felöltötte a nyelv alatt jobbra s kissé mellfelé volt megszabadítandó a nyelv ép balfelét a kóros jobbtól. Miután mindkét hurok képezve s leendő működése helyére rá volt fojtva; előbb a hátsó haránt, azután a mellső hosszanti izzittatott, s végezte elég gyorsan kiirtási feladatát. Vérzés csak a sodrony behúzásánál mutatkozott, az is igen 27* *) L. OHL. 24. számát.