Orvosi Hetilap, 1862. július (6. évfolyam, 27-30. szám)

1862-07-06 / 27. szám

.'9.') é­­­ szakában (stadium algidum), midőn csak 32,50 — 33,75° észlelhető, s jelentékeny hőmérsék-csökkenést találhatni előre ment hőemelkedések után, mint a genyvérnél és a gyermekágyi lázban (33, i°), a tüdő­­láb egyes eseteinél, nemkülönben az orbáncznál (35,6°), valamint mindenütt, hol izzadmány történt. Az aszláz­­ban, gü­mőkórban, vérszegénység és közönséges sár- S­asáffban szenvedőknél a láznélküli időben a hőm­ér­­sék a közönséges mértéknek megfelel, vagy ha ezen alul áll, a különbség legfeljebb néhány tized fokot tesz ki. Némely czukros hógyárban szenvedőknél, ha nem gümőkórosak a hőmérsék 0,5 — 1,0°-kal a rendes mértéken alul szokott állani. ligyszinte vannak szív­bajosak, kiknél nagy fokú visszériesség kifejlése mel­lett a test hőmérséke csak 25,25°-on áll. Még az egészséges lét körében az állati meleg meglehetősen változatlan, a lázas betegségeknél a hő­­m­érsék igen gyorsan emelkedik, s szinte oly gyorsan alá is szállhat. Váltóláznál történt, hogy a test h­őmér­­séke 3 óra lefolyása alatt C. sz. 5°-kal emelkedett ma­gasabbra, az alászállás azonban lassabban, mintegy fejtőzetesen 10 óra lefolyása alatt ment véghez. A leg­nagyobb esés gyermekágyi láznál észleltetett, midőn estétől következő reggelig a hőmérsék 4l­,5°-ról 34,0°­­ra, így tehát 7,5°-kal szállott alább. A lázaknál a hi­degrázás mindig bekövetkezik, valahányszor a hőmér­­sék gyorsan legalább­­l°-kal emelkedik, s pedig ki nem marad az, ha egy óra lefolyása alatt az emelke­dés 1—2°-ot tesz ki. Minél gyorsabb és jelentékenyebb az emelkedés, annál gyorsabban fog a hidegrázás be­következni, melynek nagysága a hőmérsék feltétlen magasságától és az egyéni izgékonyságtól függ. Tényezőkből következtetett törvénykép állítható fel, hogy midőn a test hőmérséke a C. sz. +38°-ot meg­haladja, láz van jelen, még­pedig annál nagyobb és veszélyesebb, minél nagyobb mértékben van az emlí­tett fokmennyiség túlhaladva. Mint -1-350-nál a beteg sokáig nem létezhet, úgy a +41,8° oly magas hőmérsék, mely mellett a szerve­zet létezése hosszasan lehetetlen, sőt már a 40 41,25° annyira jelentékeny, hogy azon esetben, ha az utóbbi hőfok állandóan néhány hétig tart, a betegnek veszni kell, míg ellenben ha olyatén esti emelkedések regge­­lenkint tetemes alábbhagyások által szakíttatnak félbe, azokat a betegek hónapokon keresztül eltűrik. Közeledvén a halál, a hőmérsék folyton emelke­dik, így haldokláskor a hagymáznál a betegség 2 — 3 hetében a hőmérsék 43,8°, míg később vagy semmi, vagy pedig szerfelett jelentéktelen, a vörhenynél 43,25, a genyvérnél 43,0°, a sárga májsorvadásnál 42,5° le­het, s két meghalt nehézkóros esete van feljegyezve, kiknek egyikénél 42,5°, másikánál pedig 42,0° észlel­­tetett a halál pillanatában, míg a bonczoláskor a kö­zépső és a belső agyhártyák csekély mértékű elho­­mályosodásánál egyéb nem észleltetett. De nemcsak a lázas bajoknál emelkedik a hőmérsék a haldokláskor. Wunderlich önállólag kifejlődött derűjénél az eddig a halál pillanatában tapasztalt legnagyobb hőmérséket észlelte, mely 44,75°-ot tett ki. A hőmérsék emelkedést a láz jellegző (pathogno­­ ­­­ monikai) tüneteként annál inkább tekinthetni, mert a többi jelenségekkel szoros egyezményben áll, mi más­kép nem is lehet, minthogy egy részről a láz lénye­ges folyamának szülöttje, míg másrészről a többi tü­netek eredményezője. (Folyt, követ.­ 526 — A galvanóteszek értéke a sebészi gyakorlatban.*) Balassa tamír kórodáján szerzett tapasztalatok nyomán közli Kovács József jr., tanársegéd. (Vége) A galván-hurokétesz másik alkalmazásmódja: a ko­csánytalan képződményeknek aláöltögetés által lehetségesí­­tett hurokképzéssel­ kiemelése. A fentebbiekben már mondottak után alig szükség csak fölemlíteni is, hogy a galvánhorokétesz ilyetén alkalmazásá­nak tárgyai a metsző műszereinkkel is érhető testfelületein kocsánytalan kórképződmények nem lehetnek. A kórképződ­mények szomszédságának bonczi viszonyaira oly fontos tekin­tetek késseli kifejtésnél aránytalanul inkább szem előtt tart­hatók. Üregekbeni kiirtandó kocsánytalan képződmények (a nyelv részletes rákja, a mellső m­éhajk rákja sat.) képezhetik csak terét s tárgyát a galvánhorokétesz ilyetén alkalma­zásának. Igaz ugyan, hogy az esetek legtöbbjében, ha elegendő terünk van arra, hogy valamely kiirtandó daganatot aláöltö­­gessünk, módját ejthetnénk ugyanazon dag metszőszervek­ ki­irtásának is. A vérzés általi szerencsétlenségek többszöri is­métlődései azonban, melyek a nyelv késseli csonkítására kö­vetkeztek, megérlelték a szükséget zsinór- vagy ecraseurreli burkolás alkalmazását kisérteni meg; ezek pedig legújabban a galvánhorokétesznek adtak helyet, melynek a már föntebb kiemeltekhez járuló egyik kétségkivüli fényoldalát képzi az is, hogy aláöltögetés utján ugyanoda beillesztett több hurok­kal az izzó átéteszelésnek tetszésszerinti irányt adhatunk. In­nen, hogy a vérzésekre oly hajlandó nyelvnek kiirtására, ha nem egészen csonkintandó az, hanem csak része távolitandó el, — de mely egyszerű hurokba nem lenne foglalható, — az alá­öltögetés általi hurkok képzése teljesen czélra vezető. Jelesen sikerült esetként kell itt ismét felhoznom 13a­­lassa tanárom már föntebb — a galvanétesz vérzéscsillapító ké­pessége fejtegetésénél — is említett esetét. Egy tyúktojásnyi részben feltört rákos dag fészkelte be magát a nyelv jobb ol­dali felébe, a zápfogak mellett volt a feltörtség, beszűrődtsége elterjedt az utolsó zápfog után is 0,5 hüvelyknyire, befelé a nyelvhát közepéig, előre majd a nyelvcsúcsig, le egé­szen a nyelv alapjáig. A nyelv ép baloldali részének is el­távolítása , nyelvcsonkitás, fölösleges lett volna. Részletes csonkitás , kiirtásra eszközül a galvánhorokétesz választa­tott. Műtét: jól kitáltatván a száj és a táltás biztosíttatván, a nyelv­fogász segélyével lehetőleg elő és kevéssé balra huzatott s egy igen nagy iveit sebészi tű, fülébe akasztott platin sod­ronynyal akkép szurathaték a nyelvhátnak a beszű­rtség mö­götti közepébe. Hogy átjáratván általa függélyesen a nyelv, mikor a tű hegye a nyelv alapját meghaladta, csekély bicz­­czentés és nyomásra a nyelv kóros oldala alul kibújhatott oly hátul mint a beszúrás történt. Megfogatván most egy erős fogóval a tű hegye, az ivének megfelelő mozgással ki­húzatott, utána vonván a beléakasztott platin sodronyt, mely­nek két vége most a már föntebb leirt csövekbe huzatott, s képezte a haránt irányzandó hurokéteszt. Ugyanazon beszu­rással vezettetett be azután egy másik sodrony is csakhogy ez miután az egész dagot felöltötte a nyelv alatt jobbra s kissé mellfelé volt megszabadítandó a nyelv ép balfelét a kóros jobbtól. Miután mindkét hurok képezve s leendő működése helyére rá volt fojtva; előbb a hátsó haránt, azután a mellső hosszanti izzittatott, s végezte elég gyorsan kiirtási feladatát. Vérzés csak a sodrony behúzásánál mutatkozott, az is igen 27* *) L. OHL. 24. számát.

Next