Orvosi Hetilap, 1864. február (8. évfolyam, 6-9. szám)
1864-02-07 / 6. szám
91 gyógyiparos műveletének, amit a művészet itt is, mint sok más cselekvéseiben alkalmaz. Azonban lássuk tovább, mit tesz még a természet ezen jó eredményű hatányán kívül az izületi bántalmak lobos kórfolyamainál? Nem tesz-e az gyakran többet és nagyobbat, mint kedlinél? és nem válik-e az áltat működéseiben károssá? Felőbb mondtuk, miszerint a természetnek rögzítő művelete a lobos izületi bántalmat végiglen kíséri, és hogy ezen műveletét az izmok egyoldali összehúzódása által eszközli, mely az izomhatás mivoltánál fogva nem lehet egyarányos, hanem csak szakadozott és görcsös. Ez már maga mutatja, hogy a nyugalom, melyre a sérelmezett ízületnek szüksége van, folytonosan nem tart, hanem meg-megszakad. — és hogy a jótékony hatású középállásba (Mittellage) helyezett izületi tagrészek időnkint kitérnek, s ez által kártékony nyomást és zúzást szenvednek. Ennek világos jeléül szolgál a betegnek ily alkalmakkal nyilvánított élének fájdalma és a lábtüneteknek súlyosbodása. Továbbá : a természetnek görcsösen rögzítő izomműködése ugyanazon arányban lesz túlnyomóvá és túlságossá, amint az ellenoldali izmok — antagonisták — idő folytán mindinkább ellazulnak és megbénulnak. Ennek következménye nemcsak az, hogy a kétoldali izmok egyfelől túltengve, másfelől fonnyadva nehezen helyre hozható szöveti változást szenvednek, hanem a folytonlag egyoldali állásba helyezett ízületnek környezete— a szalagok és inak is — helyüket és irányukat megváltoztatják, és mint olyanok az izvégek korilag fölvett helyi viszonyának állandósítására működnek. Végre: ki ne ismerné a görcsös izomműködésnek erőbeli hatályát ? mely ha soká tart, csoda-e, hogy általa a folyton egyoldalilag egymás irányába nyomott epiphysisek lelapulnak, főleg ahol ezekben magukban székel a felpuhító lábfolyamat? és csoda-e, hogy ilyenkor részben vagy egészben is kitérnek az izvégek egymásnak megfelelő helyükből? A tapasztalat az imént vázolt kórfolyami menetet akárhányszor elibénk tünteti, és hogy ahhoz az egyik legnyomatékosabb tényezőt a tiílságos izomműködés nyújtja, azt az élettani vizsgálatok folytán az elmélet földerítette. De még a rögzítő kötés körül tett észleletek is bizonyítják azt, mert a loboszbántalmaknak az imént említett kedvezőtlen eredményei e kötések hatása folytán ritkábban és csak kisebb fokozatokban nyilvánulnak, és pedig egyszerűen azért, mert a bántalmas izületi tagnak hüvelyszerű övezetet nyújtó kötés az izmoktól nemcsak átveszi az ösztönszerű taghelyezetnek eszközlését, hanem szilárd mivoltánál fogva meg is gátolja azoknak szakadozott és túlságos működését. Mi természetesebb tehát annál, mint hogy a művészetnek azon eszköze, mely a természetet jótékony gyógy működésében utánnozza, kártékony műveletére nézve meg azt útba igazítja, vagyis, hogy az eltávolithatlan kötés a lobos ízbántalmaknál javulva van. 92 Ennyit általában indokolására javasalatunknak. Ámde ne ámítsuk magunkat. A lobos ízületnek absolut nyugalmat adó eltávolithatlan kötés igen becses eszköze ugyan a sikeres gyógybánásnak; jótékony hatása azonban bizonyos körülményekhez van kötve, s alkalmazásának homályodalai is vannak. — Az előbbiek alatt értjük az absolut nyugalomnak speciális javalatait loboszbántalmaknál , melyeket kell hogy részletezzünk; aztán pedig ismerkedjünk meg az eltávolithatlan kötésnek hátrányaival. (Vége köv.) Dr. Pólya m. ak. r. tag és a félkörű csatornák gyanitólagos szerepe Láng Gusztáv tudortól. Mióta Helmholznak világraszóló munkája . ..Die Lehre von den Tonempfindungen- megjelent, kettős érdekkel bir minden e tárgyra vonatkozó újabb közlés, a mennyiben azok mindegyikében vagy tökéletesbitését, vagy czáfolatát várjuk azon tannak , mely Helmholz lángeszének oly hatalmas lendületet köszön. Pólya tr. úr czikkét is hasonló reménynyel vagy ósiaj fásss! “vettük kezünkbe. Azonban reményünk meghiúsult, mert czikke után ítélve, Pólya ír Helmholznak művét vagy nem ismeri, vagy talán ismerni nem akarja Különben miként fejthetnek meg azon körülményt, hogy P. tr. Hermann kézikönyvét idézi, Helmholzról pedig hallgat ? miként azt, hogy 23 évvel ezelőtt tapasztalt kórtünet alapján azon gyanítványt állítja fel most, melyet Helmholz szabatos kísérletei nyomán már félév óta ismerünk ? Ily körülmények között hallgatva mellőzhettük volna a czikket, ha némely Helmholz elméletére vonatkozó adat és a természettan mai álláspontjának meg nem felelő állítás némi helyreigazítást nem igényelne. Pólya tr. a félkörű csatornák szerepének gyanitásában Helmholz alapjából indulván ki , természetesen ugyanegy eredményre jut Helmholzzal. Helmholz t. i. lángeszű physikai kísérletek által legvalószínűbbé tevén , hogy a csiga a zenek (Klänge) felfogásának szerve , ez állítása folytán azon másodikra jött természetszerűleg , hogy a tömkeleg többi részei, a félkörű csatornák és az előcsarnok alkalmasint a zörejek perceptiójának szolgálnak. Mihelyt tehát Pólya ír. a csigát a zenek érzékszervének tartja, mert az élettani tankönyvek úgy mondják, máris odahagyja a keresett új utat és Helmholz útjára térve természetesen ugyanazt állítja , amit Helmholz már állított. Pólya Jr. ugyan saját és egy másik fülének kóros tüneteivel törekszik állítását megalapítani , de eltekintve attól, hogy kórtünetek csak igen óvatosan és egyetemben más tapasztalatokkal adhatnak jogot élettani igazságok kimondására, és hogy azok ezen conkret esetben legfölebb magyarázatot nyernének a Helmholz-féle elmélet által , még maga a kórrajz is érintetlenül hagy némely főfontosságú kérdést, például a belső füljárat csont és csonthártyájának állapotát, mely kóros volta mellett épen a csigának a hallideg részét roncsolhatta el, — és az agy azon részének állapotát, mely a hangokat észleli, s mely oly súlyos betegségben, milyen a hagymát , sérülést a legkönnyebben szenvedhetett. A dobozt izmoknak szerepe is úgy van felhozva a kortörténetben, mintha ez izmok hüdésekor nehézhallás állana be, míg e részben eddig ép az ellenkező nézeten voltunk, mégpedig hüdési kóresetek alapján. A czikk végén van egy rövid pont, mely iránt — mielőtt, hozzá szólanánk — tulajdonképen Pólya Ir.úrhoz kérdést szeretnénk intézni, ha váljon csakugyan azt mondja-e, amit mi belőle kiolvastunk. Mi t. i. úgy értettük a mondatot, hogy a zenék és zörejek physikai sajátságai, illetőleg különbségei és ugyanazoknak fülünk általi perceptiója között némi ellenmondás létezik, mely ellenmondás azonnal szűnik, ha a zörejeket is időközös hanghullámokból eredőknek, azaz zenéknek