Orvosi Hetilap, 1864. május (8. évfolyam, 18-22. szám)

1864-05-01 / 18. szám

283 — műveletek, mindannyian mozgástünetek ; testparányainknak, szerveinknek, szervrendszereinknek mozgáson alapuló életmű­ködéseik. Ezen folytonos és összhangzó mozgások kül- és bel­­terjéből, irányából egészségünknek viszonyos álla­pota keletkezik; míg azok zavara, hanyatlása vagy megszű­nése kórt, vagy halált szül. Érzékelésünket, s magasb szellem­­működéseinket is a mozgás és egymásutániság elvéből értel­mezhetjük. A test- és szellemnek folytonos vagy gyakori mozgásban lételét gyakorlásnak nevezzük, s ennek, élettanilag három nemét különbözhetjük meg, úgymint: közérzeti vagy benső életgyakorlatot, a­mely akaratunk egyenes befolyása nélkül, testünk alakelemeit rendszereit egymás között, s a külvilággal folytonos cseremoz­gási viszonyban tartja, s az egyén életfenmaradását, fejlődé­sét létesíti. Az áramlás, párolgás, beivódás, felszívódás, átszű­­rődés, el- és kiválasztás, táplálódás, vérforgás, légzés és érzé­kelés ; ezen közérzeti életgyakorlat második nemét szenve­dőlegesnek és behatónak nevezhetjük , melyben kül­­nyugalomba helyzeti egyéniségünk a külhatányok által érde­kelte­k. Ide sorozhatjuk a kocsizást, hajózást, légkörhatást, villám-és delejhatányt, kenést, dörzsölést, idegen erő által okozott benyomást stb.­­ Az életgyakorlat harmadik neme cselekvőleges vagy kiható. Ebben testünk helyzetét, erőit, működéseit, érzéki vagy magasb szellemműveleteinket, — önmagunkra vagy a külvilágra tartólag szabad akarat szerint határozzuk és változtatjuk. Magában foglalja ez legtöbb, legjellegzőbb s legnemesebb emberműködéseinket. Az izom­­munkásság tág körébe eső akaratszerű mozgások, kezdve az önfenntartás cselekményeitől egész a művészet teremtő nyilat­kozatáig ; — a szellemműveletek, kezdve az érzékeléstől és felfogástól, egész a bölcsészet magaslatáig; mindannyian a cselekvőleges életgyakorlat tüneményei. Midőn életrendszere­ink tevékenységét akarat szerint, szabályszerűleg működtetjük, vagy változtatjuk a végett, hogy ezen az úton létczéljainknak megfelelő előnyöket létesíthessünk ; testünket és szellemünket a bel- és külviszonyokkal kellő összhangzásba, avagy jólétünk által követelt ellentétbe helyezzük; mindannyiszor a cselekvő­leges életgyakorlat mezején nyerünk anyagot, erőt és módokat. Ezekből kitűnik, mily behatással és alkalmazással bír a cselekvőleges életgyakorlat a közérzeti és szenvedőleges élet­gyakorlatok irányában és ezek fölött; kitűnik hogy az, — ok­­szerűleg vezetve, — viszonyos egészségünknek, jólétünknek, és így elérhető boldogságunknak legfőbb tényezője. 7) Az emberegészséget viszonyossá tevő belső feltételek között, s összefüggésben az életgyakorlat elmé­letével, kell hogy megemlékezzünk a szokásról. Az ember a külvilágban és külvilág által, — de egyszers­mind önmagában s önmaga által él. Ezen kettős életlényeg az élet kül- és belviszonyait, kül- és belfeltételeit teszi szüksé­gessé. Életpályánk a szükségesség és szabadakarat küzdelmé­ből nyer és tart irányt. A külvilág anyag- és erőhatásai, egyé­niségünk test- és szellemtulajdonságai szerint fogadtatnak, h­asználtatnak fel, vagy háríttatnak el; úgy azonban, hogy ezen test- és szellemtulajdonságok, ha nem egészben is, de legnagyobb részt az okosság által vezetett szabad akarat uralma alá vannak helyezve. Innen ered, hogy életfeltételeinket egyéniségünk szerint értékesítvén vagy értékesítését elhanyagolván, sőt azok szeszélyeinek karjai közé vetvén magunkat, jó- vagy rossz létünknek legtöbbször önmagunk vagyunk okozói. 281 Ha életünk bel- és külfeltételeinek ki- vagy beáramló hatásai gyakoriasság vagy folytonosság által bizonyos fölényre vagy tartamosságra jutottak; előáll egyéniségünk azon álla­pota , melyet szokásnak nevezünk és a­mely jellegző szí­nezetet ad egészségünknek, azaz viszonyossá teszi azt. A szokás nyilvánul, mint rászokás vagy bevett­­szokás (Gewohnheit), vagyis mint középfutó (centrifugal) hatálynyilatkozat, mely az életerők tevékenységének szerez érvényt, értéket és bizonyos fölényt az ellenható életfeltételek fölött, akár egészben, akár csak némely és határozott irányzat­ban, például a mozgás, elválasztás, érzelem, figyelemrögzítés stb terén. A rászokás, a cselekvő életgyakorlat terén, vagyis a megszokott gyakorlás (gewohnte­ibung) cselekvő életünk legfőbb mozzanatát teszi, szabad akaratunk által kel­lőleg és illetőleg értékesítve; tevékenységeinknek erőt, kitar­tást, könnyedséget, helyes irányt, á átalában jólétet és bol­dogságot biztosít; ellenben, félszeg vagy ezéltévesztett irány­ban alkalmazva, az életösszhangzást zavarja vagy semmisíti meg. Az élet­bölcsesség legfőbb feladata életgyakorlataink , s rászokásaink helyes vezetésében rejlik. A szokás, más oldalról mint megszokás, szokott­­ság (Gewöhnung) értelmezendő. Ez az életelvhez, mint közép­hez irányuló (centripetal) bel- és külhatányoknak gyakorias­­sága, folytonossága által előidézett oly tartamos életállapot, a­mely az ingerfogékonyság átalakítása által egyénies önállásun­kat mozdítja elő és biztosítja. A megszokás okszerűleg idézve elő és tartva fenn, — főleg az érzékiség és fogékonyság életi köreiben egyenletességet, állandóságot, biztos zsongot teremt; míg azonban, ha okszerűtlen elvekből nőtte ki magát, vagy helytelen irányokban erősödött meg, életünk egészségét törtté alakítja át, melynek mind önmagában, mind a világ-számvitel­ben csökkent az értéke. Az életgyakorlat és szokás többféleségének főbb kútfejei az életmód a vele összekötött foglalkozással és a nevelés, melyek tehát az emberegészség viszonyossá tételé­ben is nagy értékkel szerepelnek. 8) Az életmód (Lebensart) a születés, körülmények, benső hajlam vagy kitartó akarat által számunkra juttatott azon álláspont vagy pálya, melyet a külvilágban s az emberi társadalomban elfoglalunk és a mélyen haladunk. Az életmód sajátlagos befolyásokat nyújt, s ezeknek megfelelő viszhatást és cselekvőséget követel. Ezen saját irányú cselekmények sorozatát foglalkozásnak(Beschaftigung)mondjuk. Mind elv­mind tapasztalat szerint az életmód és ezzel társult foglalkozás az egyéni életegészséget viszonyossá teszik. Csaknem kivihetetlen feladat lenne, a jelen társalmi élet­ben szereplő életmódoknak, s ezektől feltételezett egészségnek egyes rajzait kísérteni meg; annyival inkább, mert legtöbbször a körülmények benső indu­at vagy okos tervezet szerint csakis vegyületeire akadunk a különböző életmódoknak. —­ltalános­­ságra szorítkozom, s legyen szabad az életmódokat mintegy erőszakolva, három főcsoportban jelezni. Vannak életmódok, melyeknek színpadjain a testnek és testerőnek jutott a főbb szerep. Ezeknek képviselői, úgyszólva az anyatermészet kebelén élvén, ennek egyszerű, erőteljes ado­mányait közvetlen élvezik; míg másrészt kedély izgalmaktól s a társadalmi élet erőltetett szerepeitől mentve, a munkálko­dás és nyugalom természet időszakiassága szerint egész testü­ket gyakorolják. Innen a test anyagban és erőben fejlett; köz­érzeti életgyakorlatát (1, a 6-ik pontot) egyenletesség, belterj.

Next