Orvosi Hetilap, 1864. május (8. évfolyam, 18-22. szám)
1864-05-01 / 18. szám
283 — műveletek, mindannyian mozgástünetek ; testparányainknak, szerveinknek, szervrendszereinknek mozgáson alapuló életműködéseik. Ezen folytonos és összhangzó mozgások kül- és belterjéből, irányából egészségünknek viszonyos állapota keletkezik; míg azok zavara, hanyatlása vagy megszűnése kórt, vagy halált szül. Érzékelésünket, s magasb szellemműködéseinket is a mozgás és egymásutániság elvéből értelmezhetjük. A test- és szellemnek folytonos vagy gyakori mozgásban lételét gyakorlásnak nevezzük, s ennek, élettanilag három nemét különbözhetjük meg, úgymint: közérzeti vagy benső életgyakorlatot, amely akaratunk egyenes befolyása nélkül, testünk alakelemeit rendszereit egymás között, s a külvilággal folytonos cseremozgási viszonyban tartja, s az egyén életfenmaradását, fejlődését létesíti. Az áramlás, párolgás, beivódás, felszívódás, átszűrődés, el- és kiválasztás, táplálódás, vérforgás, légzés és érzékelés ; ezen közérzeti életgyakorlat második nemét szenvedőlegesnek és behatónak nevezhetjük , melyben külnyugalomba helyzeti egyéniségünk a külhatányok által érdekeltek. Ide sorozhatjuk a kocsizást, hajózást, légkörhatást, villám-és delejhatányt, kenést, dörzsölést, idegen erő által okozott benyomást stb. Az életgyakorlat harmadik neme cselekvőleges vagy kiható. Ebben testünk helyzetét, erőit, működéseit, érzéki vagy magasb szellemműveleteinket, — önmagunkra vagy a külvilágra tartólag szabad akarat szerint határozzuk és változtatjuk. Magában foglalja ez legtöbb, legjellegzőbb s legnemesebb emberműködéseinket. Az izommunkásság tág körébe eső akaratszerű mozgások, kezdve az önfenntartás cselekményeitől egész a művészet teremtő nyilatkozatáig ; — a szellemműveletek, kezdve az érzékeléstől és felfogástól, egész a bölcsészet magaslatáig; mindannyian a cselekvőleges életgyakorlat tüneményei. Midőn életrendszereink tevékenységét akarat szerint, szabályszerűleg működtetjük, vagy változtatjuk a végett, hogy ezen az úton létczéljainknak megfelelő előnyöket létesíthessünk ; testünket és szellemünket a bel- és külviszonyokkal kellő összhangzásba, avagy jólétünk által követelt ellentétbe helyezzük; mindannyiszor a cselekvőleges életgyakorlat mezején nyerünk anyagot, erőt és módokat. Ezekből kitűnik, mily behatással és alkalmazással bír a cselekvőleges életgyakorlat a közérzeti és szenvedőleges életgyakorlatok irányában és ezek fölött; kitűnik hogy az, — okszerűleg vezetve, — viszonyos egészségünknek, jólétünknek, és így elérhető boldogságunknak legfőbb tényezője. 7) Az emberegészséget viszonyossá tevő belső feltételek között, s összefüggésben az életgyakorlat elméletével, kell hogy megemlékezzünk a szokásról. Az ember a külvilágban és külvilág által, — de egyszersmind önmagában s önmaga által él. Ezen kettős életlényeg az élet kül- és belviszonyait, kül- és belfeltételeit teszi szükségessé. Életpályánk a szükségesség és szabadakarat küzdelméből nyer és tart irányt. A külvilág anyag- és erőhatásai, egyéniségünk test- és szellemtulajdonságai szerint fogadtatnak, használtatnak fel, vagy háríttatnak el; úgy azonban, hogy ezen test- és szellemtulajdonságok, ha nem egészben is, de legnagyobb részt az okosság által vezetett szabad akarat uralma alá vannak helyezve. Innen ered, hogy életfeltételeinket egyéniségünk szerint értékesítvén vagy értékesítését elhanyagolván, sőt azok szeszélyeinek karjai közé vetvén magunkat, jó- vagy rossz létünknek legtöbbször önmagunk vagyunk okozói. 281 Ha életünk bel- és külfeltételeinek ki- vagy beáramló hatásai gyakoriasság vagy folytonosság által bizonyos fölényre vagy tartamosságra jutottak; előáll egyéniségünk azon állapota , melyet szokásnak nevezünk és amely jellegző színezetet ad egészségünknek, azaz viszonyossá teszi azt. A szokás nyilvánul, mint rászokás vagy bevettszokás (Gewohnheit), vagyis mint középfutó (centrifugal) hatálynyilatkozat, mely az életerők tevékenységének szerez érvényt, értéket és bizonyos fölényt az ellenható életfeltételek fölött, akár egészben, akár csak némely és határozott irányzatban, például a mozgás, elválasztás, érzelem, figyelemrögzítés stb terén. A rászokás, a cselekvő életgyakorlat terén, vagyis a megszokott gyakorlás (gewohnteibung) cselekvő életünk legfőbb mozzanatát teszi, szabad akaratunk által kellőleg és illetőleg értékesítve; tevékenységeinknek erőt, kitartást, könnyedséget, helyes irányt, á átalában jólétet és boldogságot biztosít; ellenben, félszeg vagy ezéltévesztett irányban alkalmazva, az életösszhangzást zavarja vagy semmisíti meg. Az életbölcsesség legfőbb feladata életgyakorlataink , s rászokásaink helyes vezetésében rejlik. A szokás, más oldalról mint megszokás, szokottság (Gewöhnung) értelmezendő. Ez az életelvhez, mint középhez irányuló (centripetal) bel- és külhatányoknak gyakoriassága, folytonossága által előidézett oly tartamos életállapot, amely az ingerfogékonyság átalakítása által egyénies önállásunkat mozdítja elő és biztosítja. A megszokás okszerűleg idézve elő és tartva fenn, — főleg az érzékiség és fogékonyság életi köreiben egyenletességet, állandóságot, biztos zsongot teremt; míg azonban, ha okszerűtlen elvekből nőtte ki magát, vagy helytelen irányokban erősödött meg, életünk egészségét törtté alakítja át, melynek mind önmagában, mind a világ-számvitelben csökkent az értéke. Az életgyakorlat és szokás többféleségének főbb kútfejei az életmód a vele összekötött foglalkozással és a nevelés, melyek tehát az emberegészség viszonyossá tételében is nagy értékkel szerepelnek. 8) Az életmód (Lebensart) a születés, körülmények, benső hajlam vagy kitartó akarat által számunkra juttatott azon álláspont vagy pálya, melyet a külvilágban s az emberi társadalomban elfoglalunk és a mélyen haladunk. Az életmód sajátlagos befolyásokat nyújt, s ezeknek megfelelő viszhatást és cselekvőséget követel. Ezen saját irányú cselekmények sorozatát foglalkozásnak(Beschaftigung)mondjuk. Mind elvmind tapasztalat szerint az életmód és ezzel társult foglalkozás az egyéni életegészséget viszonyossá teszik. Csaknem kivihetetlen feladat lenne, a jelen társalmi életben szereplő életmódoknak, s ezektől feltételezett egészségnek egyes rajzait kísérteni meg; annyival inkább, mert legtöbbször a körülmények benső induat vagy okos tervezet szerint csakis vegyületeire akadunk a különböző életmódoknak. —ltalánosságra szorítkozom, s legyen szabad az életmódokat mintegy erőszakolva, három főcsoportban jelezni. Vannak életmódok, melyeknek színpadjain a testnek és testerőnek jutott a főbb szerep. Ezeknek képviselői, úgyszólva az anyatermészet kebelén élvén, ennek egyszerű, erőteljes adományait közvetlen élvezik; míg másrészt kedély izgalmaktól s a társadalmi élet erőltetett szerepeitől mentve, a munkálkodás és nyugalom természet időszakiassága szerint egész testüket gyakorolják. Innen a test anyagban és erőben fejlett; közérzeti életgyakorlatát (1, a 6-ik pontot) egyenletesség, belterj.