Orvosi Hetilap, 1865. november (9. évfolyam, 45-48. szám)

1865-11-05 / 45. szám

717 száma nem volt. Az előbb említett bántalmak daczára még két hónapig folytatta szolgálatát, s ezután keresett csak orvosi segélyt a Tatras-kórházban, Jassyban. Innen mint mondja, három hó múlva még roszabb állapotban került ki s újra szol­gálatba szegődött, melyet azonban, az alább leírandó jelensé­gek folytonos súlyosbodása miatt, egy hónap múlva ismét oda­hagyni kényszerült, miszerint szenvedése ellen ismét orvosi segélyt vegyen igénybe. A följebb jegyzett napon a Sz. Spiri­­dion központi kórház I. orvosi osztályára vétetett fel. A beteg napjában körülbelől 20-szor s éjjel is ugyanoly gyakran sajátságos szédelgéstől és zsábos fájdalmaktól lepetik meg. Ily roham alatt a beteg nő nehezen tűri a fényt, szemeit becsukja, a láták nagy fokban szűkültek, a szemek könybe lábadtak , a fej görcsösen előfelé hajtatik, a nyak- és tarkóiz­mok erősen feszíttetnek, a fej tevőleges mozgatása lehetetlen, s a szenvedőleges mozgatás megkísérlése fájdalmas. A beteg összeguggolva fekszik ágyában, jajgat és nyöszörög fájdalmá­ban, mely a nyakszirtről az egész fejre, a nyakra és a vál­lakra elterjed. A rohamon kívü­l a fejnek minden activ és pas­siv mozgása könnyen és fájdalom nélkül kivihető, de a nyak­­szirten a fájdalom állandó s az nyomás alatt fokozódik; kül­sőleg semmi rendellenesség föl nem fedezhető. Továbbá a betegen féloldali arczhüdést vehetni észre mind a mozd- mind az érzidegekben, a bal orr és szájzug petyhüdten lefelé lóg s nevetés közben jobbra húzódik, a bal arcz bőre tüszulás és csipkedés iránt egészen érzéketlen, a bal szem látképessége alászállt, a láta ugyanott tágult. A nyelv a jobb oldal felé öltözik ki, a nyelvcsap jobbra tér el, a lágy íny és torok nyákhártyája vörös, az arczák szintén pirosak és duzzadtak, a köthártya belövelt, a nyelv bevont, a bőr hőmér­­séke­ltalán magasabb a rendesnél, az étvágy kisebb, az érve­lés gyakori. A többi szervek rendesek. A bujakórnak feltűnő jelenségeit észre nem venni. Mindamellett a gyógybánás sub­­limat-labdacsokkal, melyeknek mindegyike 132 r. szemes­­higanyhólyagot tartalmazott, megkezdetett, első nap 1 lapda­­csot adván a betegnek, másnap 2 s így tovább minden nap egygyel szaporítván a számot egész 10 labdacsig, mire ugyan­azon módon ismét alább szállíttatott az adag, úgy mint az első helyen rajzolt esetnél. Sept. 22. Már 4 labdacsnál ritkábbak s kevésbé fájdal­masak lettek a rohamok, a bal arczfél bőrének érzékenysége javult, s nyakszirt fájdalmassága is enyhült, annyira, hogy most már ex juvantibus határozottan fel lehetett állítani a kór­ismét, mely előbb csak gyaníttatott, hogy tudniillik bujakóros újképletnek (Gumma) jelen kell lenni a koponyában, mely valószínűen a csontból vagy a kemény agyburokból indul ki. Oct. 7. Minthogy kis fokú nyál folyás állott be, a sublimat félre tétetett. A rohamok ekkor már egészen megszűntek volt, a beteg éjjel jól aludt, étvágya jó volt, csak a fejfájások kínozták meg néha, s a baloldali arczfél mozgatagsága egészen helyre nem állott, bár az érzés­ei kívánni valót sem hagyott. A megkísérlet hideg víz zuhanyozást abba kelle hagyni, mert mellette a fejfájdalmak öregbedtek. Oct. 15-én, 10 r. szmr strychnin (1 színi- kénsavas szó­­val 2 neh. víz oldatából 6 csepp) fecskendezett be a hüdött arczfél bőr alatti kötszövetébe, de minden siker nélkül. A ha­­manyiblag folytatva jön. Oct. 24-én a beteg a bal arczfél csekély hüdése jelensé­gein kívül, gyógyultan, saját kivonatára bocsáttatott el. Öt és fél héttel később, ugyanazon év nov. 4-én a beteg ismét az osztályra került, harmadnapos váltólázzal és állandó erős fájdalommal a fej mellső részében. Az előbbi rohamok nem ismétlődtek, az arcz hüdéses állapota kórházbeli kilépte óta ugyanazon fokban változatlanul megmaradt, az érzés ez oldalon rendes volt, valamint a bal szem látképessége. A Chi­nin és jodkaliumra a váltóláz elmaradt s a fejfájások enyhül­tek. Azonban a beteget most sem lehetett a tökéletes gyógyu­lásig a kórházban tartóztatni s nov. 12-én eltávozott. III. eset. Emilia M. 41 éves, olaszországi. Fölvételekor (1863. oct. 8-án) a terhesség 8-ik hónapjában levőnek mondá magát. 14 nappal a­z­előtt varrás közben szemét hirtelen elho­mályosodni- érzé s azéltat, nem vehetvén ki többé a finomabb tárgyakat, munkáját nem folytathatta. A vizsgálatnál köv­­állapotot találtunk. A közép termetű s gyöngéd alkatú beteg rosszul táplált, bőrszíne halvány, homlokán és mindkét alszá­­rán a csonthoz tapadó szabálytalan hegjegyek láthatók. A bal falcsonton csomó alakú fájdalmas kidudorodás. Mindkét szem tágan nyitva, elállóan irányítva (széttérő kancsalság), a láták erősen kitágulva, a szivárvány ellenhatása a fény és árnyék irányában tunya, a beteg mindent ködben lát és csak nagyobb alakokat, péld. az emberek körrajzát képes kivenni. A hör­gőkben hurut van jelen, a szív rendes, a has puffadt, a nyelv bevont, a torok-lakhártya vörös, a szájpadvitorla jobb ívei közt bal mekkoraságú, sekély, hosszúdad fekély, a lép­és máj kissé nagyobbak, a vizeletben fehérnye ki nem mutatható. A beteg heves fájdalmakról panaszkodik a fejben és a sípcson­tokban, melyek, valamint a bal haléntékcsont felduzzadvak és nyomásra érzékenyek. Azonkívül hasmenés van jelen, nagy szomj, de semmi étvágy, érvelés gyönge és kicsiny, 90 egy percz alatt. Ámbár a beteg minden syphiliticus fertőzést határozottan tagadott, az alkati bujakór tünetei mégis oly világosan voltak kifejezve, hogy nem egykönnyen lehet­ elejteni azon gyanút, miszerint bujakóros újképlet az agyban vagy annak alapján van jelen. A láztompulat hirtelen fellépése ellene szól ugyan egy újképlet felvételének, mely mindig csak lassan szokott kifej­lődni, ellenben tudjuk azt is, miszerint valamely zsiger kóros elváltozása soká lehet jelen a szervezetben, a­nélkül hogy az élettüneményekben legkisebb zavar is mutatkoznék, s hogy e zavar csak akkor, még pedig gyakran a leghevesebben nyil­vánul, midőn a régen fennálló változás egy bizonyos, általunk meg nem határozható pontot ér el. Egyébiránt a terhesség ro­­konszenvi jelenségének is lehetett volna venni a láttompalatot. Az ideghártya üterének bedugulása ellen szólt az amaurosis fellépése mind a két szemen, valamint szívbillentyűbajnak és üde szívbelhártyabántalomnak távolléte, a Bright-féle kórt pedig a fehérnye és a rostonyahengerek hiányánál fogva a vi­zeletben ki lehetett zárni. Miután a bujakórban sokkal ténylegesebb bonettani alappal bírtunk úgy a jelenlevő tünetcsoport mint a gyógybánás tekintetében, mint ha úgynevezett rokonszenvi láztompulást tettünk volna föl, minden tétovázás nélkül az antisyphis­ticus gyógyeljáráshoz fogtunk, mely minden esetre a magzat részé­ről is javulva volt, miszerint az idejekorán az öröklött buja­kórtól, valamint az anya az elvetélés veszélyétől mentessék meg. Még ha kezdődő izom­ataxiát is akartunk volna föltéte­lezni, melynél az első időszakban, mint tudva van, az izomza­varok még hiányoznak, s ez ellen sem a s­intén hiányzó öv­­fájdalmat a felhas­táján, sem pedig azon körülményt nem hoz­zuk fel, hogy itt a látzavarok rendesen csak lassan jelentkez­nek, még ez esetben is, mondjuk, bujakóros alapra lehetett volna gondolnunk és a bujasenyvellenes gyógybánást joggal megkísérlenünk. A betegnek ennél fogva higanyhalyag rendeltetett, oly módon mint az előbbi esetekben, szájvíznek timsóoldat, és a köhögés meg hasmenés ellen mákony */6 szemei­. Oct. 13-án, tehát a sublimat cura 5-ik napján nyálfolyás állott be, úgy hogy ezzel félbe kellett hagyni és hamanyiklagot 10 szmrt, egy napra rendelni, szájöblítőnek pedig kali chlo­­ricumot (1 dr. 1 font vízre). A mákony úgy adatott mint előbb. A hasmenés és köhögés engedett, a többi tünemények nem változtak. Oct. 18. A nyálfolyás megszűnt, a fej- és alszárbani fáj­dalmak tetemesen enyhültek, a láták csaknem rendes nagysá­gúak, a látképesség javult, úgy hogy beteg már arezet s kisebb tárgyakat is tisztán kivehetett, a kancsalág ugyanazon fokban megmaradt. A betegnek étvágya van, jobban alszik, a hasmenés megszűnt, a köhögés tart. A beteg csak oct. 29-ig maradt a kórházban, mely nap közel várandósága miatt a Gregoriánus lelenczintézetbe átköl­tözni kívánt, s oda át is tétetett. Az ideig a nő hamanyiblag használata mellett annyira javult, hogy ismét egészen jól látott, a szivárványhártya rendesen működött, a kancsal­ság is kissé engedett, csak a fejfájások tértek még rövid időre 718

Next