Orvosi Hetilap, 1865. december (9. évfolyam, 49-53. szám)

1865-12-03 / 49. szám

1­ 4 ,9. IX. Megjelen minden vasárnap Hegreni lelhelő minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztő­ségnél, aj tér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczi G utcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. KilemLCsedLik­eorfolyam. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom : Bózsay József tr. Májtályog elkövesedése folytán kifejlő­dött és sorvadás útján halált okozó hashártyalob. — Batizfalvi S. tr. Újabb szerkezetű kényelmes mankó. — Traube tir föltevénye a lázról. Folyt. Közli Helle J. tr. — Könyvismertetés. Nö­­vényország gyógyisméje. Irta ifj. Wagner D. Ismerteti : S­r­e­m­a­n Gy. tr. — Lapszemle. A bolygideg erő­müvi ingerlése embernél, C­z­e­r­m­á­n­tirtól. Sebzési derme, morphium befecskendése, és éleny belehelés, gyógyulás. A cholera kezelése. Maszlagos nadragulyake­­nőcs a beszorult sérveknél. T á Г C Z a: Budapesti kir. orvosegylet. — M. kir. természettudományi társulat. — M. orvosi könyvkiadó társulat. — Vegyesek. — Pályázat. — Szerk. levelezés. Melléklet: A „Közegészségügy és Törvényszéki orvostan 1 5-ik száma.­ ­ Előfizetési &Г : helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 5­­kr., vidéken ege­sz évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronként 14 ujkr Pest, 1865. December 3. Májtályog elkövesedése folytán kifejlődött és sorvadás útján halált okozó hashártyalob. A magyar orvosok és természetvizsgálók Pozsonyban tartott X-dik na£y­ gyűlésén előadta Rózsay József tr., elsődorvos. B. R. 54 éves középtermetű, a vagyonosabb osztályhoz tartozó, középszerűen táplált nő, négy gyermek anyja, több év óta emésztési bajokban szenvedett, különösen alhasa folytono­san puffadva volt, és a jobb rásztrájban nagy érzékenység, sőt nyomásnál fájdalom is volt jelen. Étkezés után a puffadtság, főleg a szívgödörben nagyobbult, s a kulcscsont, lapocska és felkar táján többször szúró fájdalmak léptek fel, úgyszinte étvágyhiány, keserű szájíz, sárgaság, hasmenés felváltva szék­rekedéssel gyakran mutatkozott, a bélsár többnyire szürkés elsült, a vizelet kevés, nagyobbrészt sötétpiros vagy barnás volt, vegyhatású áll. Ezen állapot több év folytán kisebb-nagyobb mérvben létezett, de sohasem tűnt el egészen.­­ Olvasztó szerek: kony­hasó és szappan­fürdők, marienbadi, kissingeni és karlsbadi gyógyvizek használata által betegünk többször annyira javult, h°gy fennjárhatott, házi foglalatosságait végezhette, csak­hogy tökéletes szünet sohasem állt be, mert a fentebbi tüne­mények, mint mondom, időnkint kisebb-nagyobb mérvben je­lentkeztek. A Károlyfürdő gyógyvizeinek a forrásnál történt használata után — két vagy három hónapra — nagy meghű­lés következtében betegünk állapota tetemesen rosszabbulni kezdett, az elősorolt tünemények nagyobbodtak, s erős láz csatlakozott hozzájuk, úgy hogy a beteg kénytelen volt ágyba feküdni. Az alhasi puffadtság, a jobb rászttási fájdalom folytono­san nőtt, az alsó végtagok is savósan beszüremkedtek. A czélszerű kezelés eltávolította ugyan a vízgyülemet, de el nem távolíthatta a nagy lázt, mely fokonként sorvasztó alakot von ; — a beteg mindinkább gyöngült, s végre meghalt. Bonczlelet. A test meglehetősen táplált, a bőr színe sápadt, a mell­kas középszerűen domború, az altest meghúzódott, a végtagok meredtek. A fejük föl nem nyittathatott. A tüdők hátsó (a boltban lecsüngő) részletei porhanyók, vérdúsak, mellső részletei pedig közép légtartalmuak és kevés vízzel ellátvák.­­ A szív akkora mint az elhunytnak ökle (rendes), a jobb gyomorban közép mennyiségű híg vér és kevés puha szennyes színű rostonya­­alvadék. A hasűr fölnyitása alkalmával első tekintetre úgy lát­szott, mintha a has zsigerei hiányoztak volna, mert a hashár­tya egész kiterjedésében kétfoknyi vastag, kérges, szívós, bőr­­összeállású rücskös felületű, hol czukorpapir-kékes, hol tinta, sőt itt-ott koromfekete folytonosan elterjedt lerakodmánynyal volt ellepve. Ezen kóros képlet mind a halfajzat bel fölszi­­nét, mind a zsigereket, valamint a májat, gyomrot, az össze­zsugorodott csepleszt, a beleket, s még magát a méhet is any­­nyira belepte, hogy ezen szerveket sem észrevenni, sem pedig egymástól megkülönböztetni nem lehet. A kutató szem a haszsi­­gerek táján holmi rögös, félig hullámszerű, félig pedig gyöngén lebenyszerű, rögcsös felületet látott, mely mint említém kér­ges és kékes szürke, vagy helyenkint fekete is volt. Ezen összefüggő kéreg nemcsak hogy tökéletesen bebob­ta a hasár szerveit, de ezekkel össze is nőtt, s a zsigerek közti hézagokba, főleg a belek tekervényei közé is betolódott, s azokat erősen forrasztá egymáshoz, úgyszinte a római S-et a méhvel. A gyomorban két orionra való zavaros, zöldes folyadék volt jelen. — A hasnyálmirigy tömött, vérszegény. A közép­­mekkoraságú lép a szomszéd képletekkel erősen összenőve. — A belekben, melyeket csak nagy ügygyel-bajjal lehet erősza­kosan egymástól szétfejteni, lég és kevés epés bélsár van. — A vesék vérdúsak. A méh kissé fonnyadt, a petefészkek eltö­pörödtek, fehér viaszszínűek. A máj közép terjedelmű, kissé laza államú, barnás fakó színezetű (vállapján nem tarkállott), vér csak nagyobb edé­nyeiben találtatott. Az epehólyagban híg barnás zöld epe. — A májnak hátsó (alsó) felülete a szomszéd részekhez kérgesen odanövő. — A máj jobbik karélyának fölületén közel annak alsó széléhez a görgeteg szalagtól (lig. teres) két ujjnyira ki­felé dió terjedelmű, szederkülemü, ikrásfölületü kőtermény. A tejfehér és a sóskasavas húgykőhöz igen hasonló képlet ak­ként van helyezve, hogy a körötte lévő májállomány némi gyűrűszerű sekély barázdát képez, melynek hashártyaburka csak kevéssé van elhomályosodva és megvastagodva. Eme leírt kőterményt igen finom (elsorvadt) hashártyaburok véve körül, melyet csak később lehetett áztatás útján észrevenni. Szövettani vizsgálat. Az egyetemi élettani intézetben a kőszerű képlet szinte megvizsgáltatott. E vizsgálat eredménye a következő: A kőszerű képlet 7 gramme súlyú, érdes felületű és csillámló. A szín fehér, kissé sárgás árnyék­lattal. A körképlet váglapja a környi részekben valamivel keményebb, a középponti részletek csekély erőkifej­téssel finom porrá nyomhatók szét. A váglap színezete hasonló a felületéhez, egyes helyeken azonban mustár egészen mák­­szemnyi sárgás-barna szívós és kissé vizenyős anyaggal kitöl­tött ürek látszanak, mely ezen ürekből igen könnyen ki­szedhető. A kő­porkanyos része górcső alatt apró mésztokkal át-49

Next