Orvosi Hetilap, 1866. február (10. évfolyam, 5-8. szám)
1866-02-04 / 5. szám
zata igen be volt esve, ott azonban némi fájdalmat csak a gyomortájon, erősebb nyomáskor érezett. Daganatot sehol sem lehetett tapintani. Idült gyomorhurut és ennek következményei, átfúró gyomorfekély és gyomorrák között lehetett választani, s a két utóbbit véres hányás teljes hiányzása mellett kevésbé valószínűnek tartottuk ugyan, de arra elegendő tények nem voltak, hogy azokat biztosan kizárhassuk, mi egyébként a beteg jelen állapotában a gyógyítási módra nézve lényeges nem volt, minthogy a kórjavalatok a következőkben összpontosultak: a gyomor nyákhártyája ne érintkezzék semminemű ingerrel, legyen bár ez valamely eledel vagy ital, de mindemellett a beteg lehetőleg tápláltassék, s végül a hányási rohamok, mennyire lehet, csilapittassanak. S ezen okoknál fogva a beteg gyomrába többé mit sem kapott, hanem emészdéket tartalmazó csőrék rendeltettek, míg a szunyáinak bőr alá való fecskendése továbbra is megmaradt. Az emészdék készítésre való vényt, mely szerint az Hintz György vegytudor gyógyszertárában igen ügyesen készíttetett meg, következőleg állítottam egybe: Vegy: tiszta lepárolt vízből két vámfontot (56 lat), oldj fel benne kereskedésbeli igen jó emesznyéből (pepsinum) két terecset, ehhez kevert habbá vert tojásfehéréből három obonyt. Pállitsd (C. sz. -f-36°-nál míg a tojásfehére fel nem oldódott, mely után oldj fel benne tiszta szőlőczukorból hat nehezéket. Add és jegyezd: 2 — 3 pbonnyi, langyosra (i. sz. 30—36°) megmelegitett adagokban naponta többször a végbélbe befecskendezni. Ezen vény szerkesztésénél figyelembe van véve, hogy az emésznye körülbelül oly töménységű oldatot képezzen, miszerint legjobban emészthessen, s a sav szinte annak megfelelő czélszerű mennyiségben adatott hozzá, a tojásfehéréből pedig lehetőleg pontos kiszámítással annyi vétetett, mennyinek fehérnyéjét a rendelt emésznye fel képes oldani, midőn arra figyelemmel voltam, hogy a kereskedésbeli emésznye legalább 23 rész kemnyével van keverve, hogy nagyobb tömege legyen. Hat lat habbá vert tojásfehére körülbelül három lat zsírnélküli ökörhúsnak felel meg. A szőlőczukor a vényhez azért adatott, hogy a szenvedő egyszersmind szénvízügyeket kapjon, de a befecskendett folyadék kiürülésének elkerülése végett abból csak keveset lehetett rendelni. Ezen vényszerinti készítmény két forintra díjaztatott, mit a beteg vagyoni állapota iránt való tájékozás végett közlök. Ha pedig mesterséges emesznye nem volna kéznél, akkor előbb mesterséges gyomornedv készíthető a következő vény értelmében : Végy: tiszta lepárolt vízből két vámfontot (56 lat), elegyíts véle tömény kön-halványsavból 24 szemért, mely folyadékkal a gyomor emésznyemirigyes, megtisztított és levakart nyákhártyájából négy terecs C. sz. +38° hőmérséknél tizenkét órán keresztül pállittassék. Itató papiroson szűrd át, a szürethez pedig adj habbá vert tojásfehéréből tíz latot. Pállitsd C. sz. +36°-nál míg a tojásfehére fel nem oldódott. Adj hozzá tiszta szőlőczukorból hat nehezéket Add, jegyezd: a végbélbe befecskendezni mint az előbbi vénynél. Tíz latyabbá vert tojásfehére öt lat ökörhúsnak felel meg, mely a zsírtól gondosan megtisztittatott. Az ekként készült emészdék- oldatok a csőreként táplálását használtatni levesekkel össze sem hasonlíthatók, mert ha ezekben fehérnye van is, ez nincs feloldva, tehát oly állapotban, miszerint a vérbe átszivároghasson, tudomás szerint pedig a végbélben a fehérnyefélék meg nem emésztetnek. Betegünk a rendelt oldatmennyiséget majd egy nap, majd másfél nap lefolyása alatt elfogyasztotta, s a befecskendett mennyiség mindannyiszor a vastagbélben maradt. Magát tűrhetőbben érezte, s hosszasabb megmaradásához sok reményt nyújtott, midőn reá nézve igen kellemetlen körülmények merültek fel. Július 21-dikén ugyanis, vagyis a gyógyítástól számítva három hét múlva, mely idő alatt gyomrába egyetlen csepp ital, egyetlen ételmorzsa nem jutott, levelet kapott, mely annak legnagyobb önzéséről és hálátlanságáról tanúskodott, kihez az életben legtöbb kötelék tartotta s ezen való felháborodásában végrendeletet csinált, minek megtörténte után az élethez, melyhez előbb annyira ragaszkodott,mi kedvet sem mutatott, ekként pedig a további befecskendések el lettek hanyagolva, s 25-dikén tökéletes kimerülés közben meghalt, de előbb eszméletét elveszítette. A halál után következő napon történt bonczoláskor a gyomorfajzata igen meg volt vastagodva és keményedve, részben pedig összezsugorodva, mely változások főleg a nyakhártya alatti igen tömött kötszövettől függőttek, mely fehér volt, nedvszegény, egymással össze-vissza kereszteződő kötszöveti rostkötegekből állott, melyekben és melyek között csak itt-ott lehetett kevés ruganyos rostot és elsatnyult sejteket találni. A nyákhártya meg volt duzzadva, mi a kötszövet túlképződésének rovására esett, míg mirigyei szabad felülete felé szétesésben voltak. Az izomrétegek alakelemei zsírszerű átváltozás nyomait mutatták. A vastagbélben megkeményedett bélsárgumók igen nagy mennyisége találtatott. Idült gyomorhurutot és ezzel kapcsolatban a nyákhártya alatti kötszövet túlképződéséből folyó megkeményedést vettünk fel, mely változások kétségkívül olyszerűek voltak, hogy jelenlétükben a beteg meggyógyításáról szó sem lehetett, s az emészdékeknek a végbélbe való befecskendése legfeljebb annyiban segíthetett, hogy akként az életet hosszabban fenn lehetett tartani, mint az egyébként megmaradhatott volna. Min