Orvosi Hetilap, 1866. június (10. évfolyam, 22-25. szám)

1866-06-03 / 22. szám

izzadmányos kórfolyamat legtöbbször a mondolákon kezdődik s innen a lágyínyre, a garat falazatára, fel­felé az orrü­regbe, az Eustach kürtön át a dobüregbe, lefelé néha a gégére terjed s magát megfelelő tünetei által külöli; kanyarónál ellenben többnyire az ajka­kon kezdődik az s innen a fennemlitett módon terjed további Vörhenynél a torokbántalom első kezdete már a kezdeti időszakba esik, kanyarónál azonban a vázolt szájbántalom inkább a leh­omlási időszakban fejlődik ki. Természetükre nézve különbséget nem találtam. Ép erős alkatú egyéneknél a kanyaró tartama alatt fejlődött roncsoló szájbántalom nem teszi azon pusztításokat, melyeket gyenge alkatú fenyves gyer­mekeknél oly gyakran bekövetkezni látunk, hanem a korlátolt rakodmányok szétesése után kezdődik a sarjadzás és hegedés, azon éktelenítő forradások hátra­maradása nélkül, melyeket sokszor kiterjedt roncsolá­sok után a száj körül későbben találunk. Gége bántál­ma­gát szövődésképen a mostani járvány alatt ritkán észleltem­; a fenn elősorolt eseteken kívül május folytán fordult ugyan elő még néhány, de ezek valódi crouposus jelleggel nem bírtak, mint azt a későbbi lefolyás is bizonyítá. Részesülését a gégé­nek a száj- és garator diphtheriticus bántalmában egyes esetekben a lefolyt hétben észleltem­ ; ezek lefo­lyása kedvezőtlen volt. Egyszerű hurutos gégelobok nem nehezítik a kanyaró folyamát. A leggyakrabban észlelhető szövődéseket képezik a mostani járvány alatt a hörg- és tüd­őba utal­ni­a­k, nevezetesen a hörg-, hörgöcs-, hurutos tüdőlob és néha a crousiosus tüdőlob is. Az első három bánta­­lom gyakori fellépése kanyaró alatt könnyen meg­fejthető a heveny fertőzési kór természetéből, melynél fogva itt a légutak rakhártyája a szenv körébe már kezdetileg bevonatik, önálló bántalmak fejlődésére tehát annál könnyebben szolgáltatk alkalom; hozzá­járul továbbá a gyermek szervezete részéről azon kedvező körülmény, mely szerint a hörgzakhártya különös haj­lammal bir hurutokra, s hogy ezen hajlam annál nagyobb, minél fiatalabb és gyengébb a gyermek. Ha ily hörghurut az első gyermekkori időszakokban fej­lődött , csekély befolyások kívántatnak arra nézve, hogy hajszáli hörgláb — hörgöcsláb, bronchitis capil­laris — fejlődjék, s ez bekövetkezvén , ismét legegy­szerűbben történhetik átmenet a hurutos tüdőlobba, és pedig vagy egyenesen: az igen heveny esetekben a hurutos lobnak a tüdősejtek falazatára való elterjedése által, — vagy hevenydeden: a bekövetkezett tüdősejtek lohadása — tágulatlansága, atelectasis — foly­tán. És valóban számosak voltak azon eseteim, melyek­ben ezen fokozatos továbbterjedést észlelhettem. Fenn­tartom magamnak más alkalomra ezen kórállapotok részletes taglalását, ne­hogy a kitűzött tárgytól na­gyon eltérjek; jelenleg még csak azon mozzanatokat akarom felemlíteni, melyek a kanyaró lefolyására hatással voltak. A hörghurut, ha kiterjedt volt is, nagyobb gyermekeknél nem okozott komoly szövő­­dést, de annál veszélyesebb volt kisebb, gyermekekre nézve, kiknél hamar a hajszáli hörgőkre terjedt, a légzést nagy fokban nehezítvén; ily körülmények közt a váladék felköhögése is gátoltatván, a légutak megteltek nyakkal, a levegő felvétele elégtelenné vált s akkor a kis beteg élete gyakran nagy veszélyben forgott. A hurutos- vagy hörgtüdőlob fejlődése még komolyabbá téve a kórképet, főleg ha az elterjedtebb volt, ha mind a két tüdőben fellépett. Az utolsó időben — május havában — ezen szövődésnek több gyermek esett áldozatul. Mind­ezen szövődés alatt fokozódott a láz és növe­kedett a köhögés az egyes bántalmaknak megfelelő sajátságával. Kórjóslati tekintetben sok függött a bántalmak elterjedésének meghatározásától, mi gyer­mekeknél elég gyakran nehéz feladat, mely azonban némi ügyességgel és tapintatos eljárással mégis min­dig megoldható. Crouposus tüdőláb a kanyaróhoz csak kivételesen szövődött; megkülönböztetése a hurutos tüdőlobtól kanyarónál nehézségekkel jár, de irányul szolgál, hogy a hurutos tüdőlob inkább a tüdő alsó karélyai­­ban kezdődik s innen a gerinczoszlop közelében felfelé halad, ellenben a crouposus tüdőlob a karélyok ido­mát követi; hurutos tüdőlobnál aláz foka inkább inga­dozik, míg crouposusnál állandóbb nagy fokú; a láz enyhülése ott hosszabb idő alatt s kevésbé rendesen történik, itt ellenben rövidebb idő alatt és rendes foko­zatban; a természettani kórjelek amott kevésbé jel­­lemzők, mint itt a crouposus tüdőlobnál; a lefolyás a hurutos lobnál gyakrabban szerencsétlen, a crouposus­nál többnyire szerencsés. A légzési szerveknek ezen bántalmai többnyire már a kitörési és virágzási időszakban társultak a kanyaróhoz. Néhány esetben a kanyaró kökhurutban szenvedő gyermekeknél fejlődött; ezen szövetkezés fölötte ked­vezőtlen volt, minthogy ilyenkor a légutak lobos bántalmai annál bizonyosabban felléptek és kisebb gyermekeknél kedvező lefolyásra csekélyebb reményt nyújtottak. Az emésztési szervek bántalmai sem hiányoztak a kanyaró szövődései közt; legtöbbször a bélhurutot — hurutos hasmenést — láttam szövet­kezni e küteggel. Mérsékes hasmenés, ha a kitörési szakban jelenkezett is, nem zavarta a virágzást; igen számos nyálkás vagy savós székürülések azonban nem maradtak káros befolyás nélkül a kanyaró további folyamára. Vér­hast nem észleltem a mostani járvány alatt kanyarób­etegeknél. Vesebántalmak, nevezetesen heveny Bright­­k­ó­r iránt figyelemmel voltam főleg kórházi bete­geimnél , de a különböző időszakokban vizsgált szá­mos esetek egyikében sem sikerült fehérnyét a húgy­­ban feltalálni. A zavarok, melyeket az elősorolt szövődések a kanyaró lefolyásában okoztak, nyilvánultak majd a láz rendellenes fokozódása­, majd a kitörés késlelte­tése­, majd a virágzás tökéletlen előtűnése vagy ennek idő előtti elhalványulása által. A virágzó küteg rög­töni eltűnését egy 8 hónapos csecsemőnél tapasztal­tam, kinél az igen elterjedt hurutos tüdőláb fejlődése

Next