Orvosi Hetilap, 1866. december (10. évfolyam, 48-52. szám)

1866-12-02 / 48. szám

839 840 tagadhatom, hogy van az általam közölt húgyvizsgá­­latokban egy pont, mely legalább is nagyon megen­gedhetővé teszi a vesebaj elsődlegességének gyanítá­­sát. Ez a roppant gyors amyloid-képződés. Az 1. alatti esetben ugyanis a húgy egy negyednapos betegtől származott s mennyire találjuk már benne kifejlődve az amyloid-sejteket, tehát az elváltozás oly nemében szenvedő sejteket, mely épen nem a gyors folyama­tokhoz szokott tartozni! Nem-e jogos itt a gyamú, hogy a vesemegbetegedés elsődleges vala? Egy­e-dik kérdés volna mily viszonyban állanak a cholera utóbajai a vesemegbe­tegedés súlyához vagy jobban szólva ter­jedelméhez. Nincs természetszerűbb feltevés, mint, hogy oly esetekben, melyekben a heveny vesebaj, a vese kisebb részletére szorítkozott, az épségben ma­radt részen keresztül rendellenességek gyorsan kie­gyenlítődnek és tökéletes fellábadás áll be, míg a vese terjedelmesebb functio hiánya mellett a kiegyenlítés sokkal tovább tart a cholera­typhoid korszakában. Ezen kérdés tehát egyenértékű volna azzal, hogy a choleratyphoid nem egyéb, mint a heveny vesecroupnak idültté válása. Hogy a felállított kérdések az általam kijelölt iránybani positív megfejtésének mi lenne folyománya a gyógykezelésre nézve fejtegetnem nem is szükséges. Legtöbb eredményre számolhatván olyan gyógymód, mely már eddig is legczélszerűbbnek bizonyult a Brightkórnál. Adatokkal ily irányban ugyan magam nem szolgálhatok , de ügyfeleim között kétségkívül lesz elég, kinek a tekintetben hogy különösen a cho­­leratyphoidban mely kezelés biztosított legtöbb ered­ményt, tapasztalatai lesznek, miért is már most is kí­­vánatosnak látom, hogy t. ügyfeleim erre nézve minél pontosabban közöljék a múlt járványok alatt tett észleléseiket. Ezekkel elmondtam, a­miket elmondani kíván­tam, de óvakodom a mondottakból már­is theóriát alkotni, ezt folytatott kutatásoknak tartván fenn. Ná­lunk ugyan most már megszűnt a cholera, de van még elég hely széles honunkban, hol­­. ügyfeleimnek alka­lom nyílik a kijelölt irányban az én észleleteimet ki­egészíteni. A tudomány úgy, mint embertársaink életfentartásának szentelt hivatásunk megkívánják azonban, hogy ezen kutatásoknál ne felületesen, de minél lelkiismeretesebben járjunk el, mert nincs ugyan nagyobb kívánságunk, minthogy mielőbb tiszta belá­tásunk legyen a veszedelmes kór természetébe, de ezen tiszta belátást nem elhamarkodott theorémák, hanem számos és lelkiismeretes észleletek adandják. A bélhurut gyógykezelése gyermekkorban. Steinar és Neureutter után közli Koller Gyula tudor. A szóban forgó betegség gyógykezelése természetesen legközelebb annak oka szerint intézendő, így gyermekkorban a bélhurut nem ritkán már a táplálás változtatására megszűnik; így látjuk a hasmenést szűrni, ha a csecsemő más dajkának adatik át; látjuk, hogy már elválasztott gyermekek, kik tar­tós bélhurut következtében egészen elsoványodtak, néha gyor­san gyógyulnak és üdülnek, ha ismét csecset kapnak stb. A­mi a belső szereket illeti, önkényt értetik, hogy a bél­hurut különböző alakjai ellen az összehúzó, bódító és zsongitó, valamint a felszívó gyógyszerek vétetnek használatba és pedig különböző összeköttetésekben.­­ Elsődleges lázasbél­­hurut ellen különösen csecsemők és fiatalabb gyermekeknél a szerzők következő vényt használnak: Decod­ rad. salep­e gr. x par. inc. III. Elix acidi Halleri gtt VI. Tinct. opii simpl. gtt I—II — III—­IV. Ha a széküritések igen gyakoriak , ezen szerhez a Hallersav helyett timsó (3—6—8 szemet egy odionra) adható. Heveny és álheveny bélhurutoknál kitűnő szernek bizo­nyult a Dowerpor (’/4— x/%—'/2 szemer pro dosi) éspedig vala­mely olajczukorral kapcsolatban, vagy a csersavnak összeköt­tetése mákonynyal, 1—2 éves gyermekek számára következő vényben: Tannin, puri gr. IV. Opii puri gr. '/2 Eleosacc­. Foenic. dr.­­­ni dos. xjs divis; minden 2—3 órában 1 port. A­mi a mákony használatát illeti, a szerzők ennek gyer­mekeknél a bélhurut gyógykezelésében fontos szerepet tulaj­donítanak. Nem lehet ugyan tagadni, hogy az ezen szer iránti fogékonyság igen különböző, s hogy kivált igen zsenge gyer­mekeknél nagy óvatossággal használandó ; átalában véve azon­ban azt találták a szerzők , hogy a gyermekek a mákonyi jól tűrik, hogy különösen vérhiányos gyermekeknél nagyobb ada­gok szükségesek, s hogy ezen szernek csak hosszan folytatott összehalmozódó (Cumulation) adagolása vezet oly mérgezéshez, mely a másodlagos vízfejhez hasonló agytünetekben nyilvánul. A­mi a mákony egyes készítményét illeti, azok mindannyian — festvény, a tiszta mákony és a mákonyvonat — egyképen jól tüzelnek. Máskép áll a dolog a szunyás készítmények­kel, melyek a gyermekeknél rendesen igen gyors és heveny visszahatást szülnek, úgy hogy ezek használatát a későbbi gyermekkorra kellene korlátolni.Heveny bélhurutoknál inkább savós kiürítésekkel, minek rendesen a nyár derekán szoktak előjönni, igen hasznosnak bizonyul a zsongitó aromaticus sze­rek összeköttetése összehúzó és ingerlő szerekkel. Ekkér hasz­náltatnak infusa calami aromatici vagy caryophyllorum Hal­­lersavval, tinctura aromatica acidával, borral stb., melyekhez a körülmények szerint mákonyfestvényt is lehet adni. A bél­­ürülések savanyúságánál, milyenek a csecsemőknél előfordul­nak, ajánlandók a savat közönbösítő szerek p. pulvis lapidum cancrorum, magnesia carbonica, aqua calcis, leginkább aro­maticus vízzel vagy kis adag rhummal összekötve. Jó szolgá­latot tesz a pulvis Doweri összeköttetése rhummal in refracta dosi. A calomelt, melyhez némely szerző a bélhurut ezen alak­jánál nagy előszeretettel viseltetik, a szerzők alig alkalmazzák. A heveny bélhurut alatt fellépő kevés bélzsábok (colikák) s a meteorismus ellen a belsőleg adagolt aqua foeniculi menth. piper, és ópiumon kívül igen hasznos ismételt langyos fürdőket, szikla borogatásokat, meleg kendőket és az unguentum aro­­maticumnak a hasra való bekenését alkalmazni. Ha heveny bélhurut folyamában rögtön összeesés áll be, ingerlő szerek, igen meleg fürdők, bőrizgatók, azonkívül bor, tinctura nervino-tonica Bestuscheffi stb. adagolandók, mint leg­jobb és legártatlanabb ingerlő szert főkép a bort (Malaga, sop­­ronyi aszú stb.) lehet ajánlani. Idült bélhurut ellen sikeresen használható opium, tannin, acetas plumbi, alumen és pulvis Doweri. Makacs ese­tekben, kivált ha­nyákos ürülések igen rendetlen időközökben állnak be, vagy rendes székekkel váltakoznak, néha meglepő­­leg jó hatással van a tinctura rhei vinosa 1 — 2—3 kávés kanállal napjában. Ha már igen vérhiányos gyermekkel van dolgunk, igen czélszerű a mákonyi vagy Dowerport összekötni kanállal (‘/26—y15—'/,2 gr. pro dosi); e mellett oly gyermekek gyógyultak fel, kiknek élete már nagy veszélyben forgott. Ez úgy sikeresnek bizonyult néha a tinctura ferri muriatica más stypticus szerekkel kapcsolatban. Hol ezen szerek nem mutattak sikert, ott néha a decod­ ligni campedi. (ex inc. B — unc. IV) Tinct. catechuval (gtt XV—unct) és Tinct opii simpl. (gtt VI—VIII) kísértetett meg állandó vagy múlékony hatás­sal. Átalában szerzők azonban nem találták e szert oly csal­hatatlannak, mint azt West állítja; ugyanez áll a rathanchiáról és a Colombo gyökérről. — Argentum nitricum, mely számos

Next