Orvosi Hetilap, 1867. április (11. évfolyam, 14-17. szám)

1867-04-07 / 14. szám

től, a közepetti ideg az ütértől befelé mintegy 3 — 4'' távol­ságra esvén, s ugyan e helyen az üteret két visszér kiséri. Az alsó részlet háromszög alakú és a ferdény bőnye s a két­fejű karizom ina közötti tért foglalja el. A közepetti visszér itt köttetik össze erős ág által a mély kar-visszerekkel. Az ütér itt, mélyebben a belső karizom felett és a hétfejű kar­izom ina mellett helyeztetvén, a közepetti visszértől a fer­dény bőnye által van elválasztva. A ferdény bőnye ezen hely­zeti viszonyait tekintve, könnyen érthető lesz, miszerint az ütér megsértése pél­­érmetszés alkalmával csak is úgy lehet­séges, ha a metszés a ferdény bőnye felett történ, hol a kö­zepetti visszér csak is a kar pólyának a fennemlitett vékony lemeze által van az űtértől elválasztva, — ellenben ha a metszés a belbütyökkel egyenlő magasságban történ, akkor az érsértés kikerülhető, miután e helyen a ferdény bőnye a közepetti visszér és az ütér közé esvén, valódi védszövetként szerepel. Ha az elő­kar mérsékelt hajlításba hozatik, mely alkalommal a kétfejű karizom inától eredő ferdény bőnye, megfeszülve felemelkedik, a megnyitandó visszér a mélyebben fekvő ütértől elvonatik. A változatok részletes taglalására áttérve, mindenek­előtt azon körülmény emelendő ki, miszerint ezen nevezetes ütér változati esetei igen gyakoriak, s bátran állíthatjuk, hogy talán egy ütér sem létezik, mely e tekintetben a kar­­atérrel párhuzamba állhatna, úgy a főér törzsét, mint egyes ágait illetőleg.­­ A rendes kettéágazási helytől eltérőleg, a főoszlás néha igen magasan történ, úgy hogy vagy az orsó, vagy a sing, vagy a csontközti ütér (ez utóbbi azonban rit­kábban) a kar­atértől fenn magasan ered, vagy épen néha magától a hónaljütértől, a­mint ez eset gyakrabban a sing­­atérnél szokott előfordulni. Ha a főoszlás a delta-izom rag­pontjával egyenlő magasságban történ, ez esetben az egyik ág a pólya alatt a kar­­tér helyén fut le, a másik pedig felületesen és kevéssé befelé, közönségesen a mellső belső ágból lesz az orsóütér, a külső hátsóból pedig, mely a két­fejű karizom széle által fedezik, lesz a singi­tér, mind kettő eleinte a közepetti ideget vévén maga közzé, mely utóbbi azonban a karütérnek megfelelőleg a pólya alatt marad s azt követi is. Ha mindkét ütér egészen magasan a hónalj­ütértől ered, ez esetben külön karütértörzs nem lesz jelen, hanem vagy az orsó- vagy a singütér által helyettesíttetik. Az említett üterek magas eredete, azoknak egyszersmind további lefolyásokra nézve is irányadó leend, úgy hogy az üterek közönségesen felületesen futnak le a bőr és pólya között, még­pedig vagy azonnal a hónaljürtől kezdve, vagy pedig csak a könyökizület felett, sőt még a könyökredő táján is, végül a kétfejű karizom­inától eredő ferdény-bőnye felett szinte megtartják felületes lefolyás­­irányukat. Ha a karatér a nagy mell és legszélsőbb hátizom rag­pontjai alatt vagy a könyökizület felett ágazik ketté, akkor ezen kettéágazás vagy azonnal az eredetnél, vagy alantabb a felkar közepe vagy épen alsó harmada táján történ. Ezen említett magas eredés alkalmával az orsó- és singü­tér a kétfejű karizom beloldalán egymástól csekély tá­volságban fut le, oly módon, hogy az orsóütér a kétfejű kar­izom belszéléhez, a singitér pedig a belső izom közötti sza­­laghoz fog közelebb jutni, továbbá az orsóütér vagy a fél­kari pólyán belül, vagy az utóbbit átfúrva, a bőr és a pólya közé helyezkedik, s csak azután húzódik a ferdény­ bőnye felett az előkarhoz (Bierkovsky Chir.-Anatom. Tabus. 11 Fig. 1-e). S ezen, a bőr és pólya közti helyzetében az orsó­­visszértől kisértetik, s így az érmetszés alkalmával könnyen megsérthető. Ha az orsóüzér felületesen helyeztetik, akkor az úgynevezett visszatérő vagy visszafutó orsóütér, vagy a sing- vagy ritkábban a csontközti ütérből fog kiindulni. A magasan eredő orsóütér azon változati esete, melyben az ütér, a külső bőridegtől kisérve, a kétfejű karizom alatt a külső könyök­ barázdába lépne, igen ritka. Az orsóütér néha a kar­ütér bel oldalán fut le, s előrement összenyitás után a kö­­nyök-redőben vele keresztezve, az előkar kül oldalához húzó­dik, nem ritkán pedig a ferdény-bőnye felett felületesen he­lyeztetik. Olykor az ütér nagyon gyönge s csak a könyök­tájon nyer erősítést, mennyiben a visszatérő orsóütérrel, mely utóbbi ez esetben a singütér ága szokott lenni, össze­folyik, néha pedig csak a kézte­izület közelében erősödik meg. Az orsóütér továbbá némelykor erősebb mint a singü­tér, mely esetben a csontközti ütér tőle fog származni, ugyanekkor a singütér helyett is több izomágat fog adni, vagy ellenkező­leg az orsóütér igen gyönge, s ekkor a visszatérő orsóütér a singütérből fog kiindulni. Az orsóütér magas eredetére vo­natkozólag igen érdekes eset fordult elő New­ Orleansban, t. i. a tenyéri iv megsértése következtében leköttetett a sing­­ütér, de eredménytelenül, mire a karatér köttetvén le, a vér­zés még sem csilapult — míg végre a kulcsak­­ütér is leköt­tetett , azonban kedvezőtlen eredménynyel, mert a műtett egyén elhalt, s a bonczolati szemle alkalmával vétetett észre azon változati eset, melynél fogva az orsóütér egészen ma­gasan, a hónalj felső részletében eredett. A singatér, ha magasan ered, akkor a legtöbb esetben a hónaljü­térből indul ki, mint ezt többen, a. m. Burns, San­­difort, Meckel észlelték, valamint eddigelé magamnak is már többször volt alkalmam észlelhetni. Hyrtl­emr a sing­­i­teret gyermek jobb karján a mély karatérből látta kiindulni. Midőn a singitér ily magasan ered, az esetben közönségesen felületesen helyezve fut le, még­pedig a felkar hajlító büty­kétől közösen eredő izomtömeg felett, (ezen izmok: a görge­teg, borító, hosszú tenyérizom, ha t. i. jelen van az ujjak felületes és mély hajlítója), s csak ezután helyezkedik a belső singi és az ujjak felületes hajlító izmainak barázdája közé az úgynevezett előkori sing-barázdába (sulcus ulnaris antibra­­chii). A singatér az említett közös izomtömeg között vagy alatt csak igen ritkán vonul át, 10 esetben 2-szer (Hyrtl).­­ Boncztani gyűjteményünk között ide vonatkozólag észlelt és fenntartott példányokon, szinte csak az említett izomtö­meg fölötti felületes lefolyást volt alkalmam eddigelé észlel­hetni. Ugyancsak ezen felületes lefolyás alkalmával meg­jegyzendő, hogy a csontközti ütér nem, mint rendesen, a singütérből fog eredni, hanem ilyenkor a karütér a könyök­árokban vagy csatornában (canalis cubitalis) oszlik „orsó és csontközti f­ütérre, s nem ritkán harántul futó ág által nyílik össze a singütérrel. Egyébiránt ezen felületes lefolyási irá­nyát a singütér még akkor is megtarthatja, ha t. i. nem épen egészen magasan a hónaljű­térből, hanem alantabb, pl. a könyökárok felett kezd elválni a törzstől, mely esetben a singi bőr-visszér (vena basilica) mellett fut el. Az ütérdagok műtétére vonatkozólag különösen kieme­lendő azon változati eset, melyben a magasan eredő orsó- és singüterek egymással keresztedznek. Ide vonatkozó eseteket Münz gyakran észlelt. Az orsóütér ez esetben kisebb vagy nagyobb területen eleinte a felkar singi oldalán fut le, míg

Next