Orvosi Hetilap, 1867. április (11. évfolyam, 14-17. szám)
1867-04-07 / 14. szám
287 238 a singütér ellenkezőleg az orsó oldalán, a könyökizület közelében pedig a két ütér egymással oly módon keresztedzik, hogy a belső oldalon levő orsóütér a singütér felett vontít el a külső vagy orsós oldalra, mégpedig felületesen. Nem kevésbé nevezetes azon eset is, midőn az orsó- és singüterek közösen a karnitér valamelyik nagyobb és felületes ágából erednek, a könyökárokba belépő második ág csak a csontközti és az ezen esetben közönségesen jelenlevő közepetti üteret adja. A kartitér magasan eredő ágaihoz, noha már ritkábban, sorozható még a csontközti ütér is. Ezen ütér csak ritkán van erősen kifejlődve, olykor azonban szokott tőle eredni számfeletti felületes csontközti ütér (art. inter-ossea superficialis), mely eleinte az ujjak felületes és mély hajlító izmai között húzódik át, azon túl az előkar felszínére lép ki, s a hosszú tenyéri izom ina mellett a kéztő tulajdon tenyéri szalaga felett vonul a felületes tenyéri érivhez, melybe be is ömlik, vagy ha az orsóütér esetleg nagyon gyenge lenne, akkor annak ágait is pótolja a tenyéren. A csontközti ütér eredhet magasan és épen mint az orsó- és singatér származhatik különösen a mély karatérből is, mint azt Hyrtlemr. egy esetben észlelte, csakhogy ez eset ritkább, hanem ha előfordul, nevezetes, mennyiben ilyenkor a visszatérő literek mind tőle származnak, s azonkívül még az előkar két főüterével is összenyílik. A karütér ágai között figyelmet érdemel még a mély karütér (art. profunda brachii). Ezen ütér a nagyobb görgetegizom alsó szélével egyenlő magasságban ered; néha a hónaljűrben a kar körülfont üteréből vagy a lapocz alatti ütérből ered, s gyakran a mellék singi ütér származik tőle, vagy, mint már említve volt, eredhet, habár nagyon ritkán, a csontközti ütér is. Néha kettőzött. Mi a karütér mellék- vagy oldalágait illeti, ezek közül a mellék orsóütér néha magasan magától a karütértől ered, az alsó mellék singütér pedig néha igen nagy és a felkaron magasan származik, úgy hogy a hiányzó felső mellék singi üteret is pótolja, néha pedig igen gyönge, s ő maga is a felső által pótoltatik. Az alsó mellék singi ütér némely szerzők által „nagy összenyiló ütérnek“ (art. anostomica magna) is neveztetik, mert miután a belső izom közötti szalagot a belbütyök felett átfúrta és a felkar alsó vége hátsó felszínén, a háromfejű karizomtól fedezve, a külbütyök felé haránt irányban átvonul, a mély karatér egy ágával ív-alakban összenyilik, s ez azon ív, melyet Haller „arcus humeri posterior“-nak nevezett. Ez ív mindig állandó és a hátsó sodorfeletti árok felett van elhelyezve. Igen nevezetes, de egyszersmind ritka azon eset, midőn, a kétfejű karizom edényágait kivéve, az összes oldal- vagy mellék ágak közös törzsből indulnak ki, mely törzs a kar és lapocz körül font litereivel összeolvad. Ez esetben a hónaljütér, mint a hónaljürből kilép, két egyenlő nagyságú ágra oszlik, melyek közül az egyik egészen osztatlanul a könyökizület felé siet, a másik pedig a kar és a lapocz képleteit látja el. Ez nyilván oly viszony, mely az alsó végtagnál szabályszerűleg fordul elő, úgy hogy hasonlatnál fogva ezen említett ágat, mint mely a kar és a lapocz litereit is magában foglalja, teljes joggal mély karatérnek nevezhetnők. A karatér néha kettőzött, úgy hogy egy oldalág a főtörzszsel párhuzamosan fut, s alant ismét a törzshöz visszatér, mely esetben érsziget jö létre. Némelykor a karnitér-törzs számfeletti ér által kisértetik, ez „tévelygő edénynek“ (vas aberrans) neeveztetvén. Ezen edény a törzsből vagy magasabban vagy alantabb ered, vagy épen oly gyakran a hónaljütérből is, vagy a főtörzs végével egyesül a könyökredőben, vagy pedig az orsóütérrel foly össze, mely utóbbi alkalommal egészen felületesen fog helyeztetni a ferdény bőnye felett. Ezen tévelygő edény az orsó- és singatér magas eredetére vonatkozólag az előfordulható változati esetek közvetítőjéül tekinthető. Ugyanis ha szorosan veszszük, a magasan eredő orsóütér csakugyan nem is egyéb, mint tévelygő edény, mely mint közelebb említve volt, az orsóütérrel nyílik össze, s mint olyan tovább folytatódik, a nélkül hogy az orsóütér a könyökárokban második rendes gyököt nyerne. A singütér magas eredete alkalmával az említett tévelygő edény közvetítőleg már nagyon ritkán szerepel, ha mindazáltal ez eset előjönne, akkor a singütér további lefolyása akképen módosíttatik, hogy a singütér nem a könyökárokban, hanem a belbütyöktől közösen eredő izomfejek tömege felett fog felületesen az elő karlingi barázdájába (sulcus um. antibrachii) lépni. Ilyszerű oszlást és ismért egyesülést észlelt Velpeau, mely egy 8-hoz hasonlított. Az ily változati esetek a műtő sebészt nagy zavarba hozhatják, mert ha pl. az ütér felületesen helyeztetik, a legcsekélyebb sebzés által megsérthető, ha pedig kettőzött, akkor műtét alkalmával, anélkül hogy tudnak, az egyik könnyen megnyitható, mely esetben tehát egyszeri lekötés nem elegendő, hanem az ér mindkét végét, szükség lesz lekötni. Ha különösen 8-as alakot képez, megtörténhet, miszerint épen azon ág fog leköttetni, mely nem volt megsértve. Blandin egy alkalommal a karteret lekötötte, de az átlag a könyökárokban, ahelyett, hogy elenyészett volna, még mindig folytonosan lüktetett, mely körülmény őt azon feltevésre vezette, hogy talán csak egy fél karüteret kötött le, s bemetszvén a pólyát, kereste a másik üteret, feltevésében nem is csalatkozott, miután csakugyan második üteret is talált. A tévelygő edények hosszúsága, valamint vastagsága is változó, néha 3 mm.-nyi vastagságúak. Theile észlelt esetet, melyben a hónaljsítérből eredő vékony tévelygő ér csak a kéztő közelében nyílt össze a singütérrel. A közepetti ideg rendesen kicsiny vékony üterecskéktől kisértetik, mely vagy a sing- vagy a csontközti ütértől ered, s ez azon ér, melyet Gruber art. median, profunda-nak nevez és olykor erősen van kifejlődve, mégpedig annyira, miszerint egész a felületes tenyéri ívhez vonul le, midőn a singatér gyöngébben szokott jelentkezni. Azon esetben, ha az előkar mély középütere hiányzik, akkor is rendesen mindig jelen van, egy csaknem hajszálnyi vékonyságú kis literecske (a közepetti ideg tápütere), s vagy az ideg állományába befúródva, vagy pedig az ideghez szorosan csatolva jár, nagyobb fokú kifejlődés esetében pedig valódi közepetti ütérré válhat. Az előkar (mediana antibrachii) közepetti litere tehát e tekintetben nem is volna valami számfeletti vagy rendellenes ág, hanem inkább rendes, de szokatlanul erősebben kifejlett ér. Az elítkar mély közepetti üterét, mégpedig a singatértől eredve, eddigelé már néhányszor volt alkalmam észlelhetni, s egy esetben különösen oly módon, miszerint mindamellett, hogy az ütér a singatérből indult ki, ez utóbbi rendes nagyságban jelentkezett. Megemlítendő még az art.