Orvosi Hetilap, 1867. április (11. évfolyam, 14-17. szám)

1867-04-07 / 14. szám

287 238 a singütér ellenkezőleg az orsó oldalán, a könyökizület köze­lében pedig a két ütér egymással oly módon keresztedzik, hogy a belső oldalon levő orsóütér a singütér felett vontít el a külső vagy orsós oldalra, még­pedig felületesen. Nem ke­vésbé nevezetes azon eset is, midőn az orsó- és singüterek közösen a karnitér valamelyik nagyobb és felületes ágából erednek, a könyökárokba belépő második ág csak a csont­közti és az ezen esetben közönségesen jelenlevő közepetti üteret adja. A kartitér magasan eredő ágaihoz, noha már ritkábban, sorozható még a csontközti ü­tér is. Ezen ütér csak ritkán van erősen kifejlődve, olykor azonban szokott tőle eredni számfeletti felületes csontközti ütér (art. inter-ossea superfi­cialis), mely eleinte az ujjak felületes és mély hajlító izmai között húzódik át, azon túl az elő­kar felszínére lép ki, s a hosszú tenyéri izom ina mellett a kéztő tulajdon tenyéri sza­laga felett vonul a felületes tenyéri érivhez, melybe be is ömlik, vagy ha az orsóütér esetleg nagyon gyenge lenne, akkor annak ágait is pótolja a tenyéren. A csontközti ütér eredhet magasan és épen mint az orsó- és singatér származ­­hatik különösen a mély karatérből is, mint azt Hyrtl­emr. egy esetben észlelte, csakhogy ez eset ritkább, hanem ha előfordul, nevezetes, mennyiben ilyenkor a visszatérő literek mind tőle származnak, s azonkívül még az előkar két főüte­­rével is összenyílik. A karütér ágai között figyelmet érdemel még a mély karütér (art. profunda brachii). Ezen ütér a nagyobb gör­getegizom alsó szélével egyenlő magasságban ered; néha a hónaljűrben a kar körülfont üteréből vagy a lapocz­ alatti ütérből ered, s gyakran a mellék singi ütér származik tőle, vagy, mint már említve volt, eredhet, habár nagyon ritkán, a csontközti ütér is. Néha kettőzött. Mi a karütér mellék- vagy oldalágait illeti, ezek közül a mellék orsóütér néha magasan magától a karütértől ered, az alsó mellék singütér pedig néha igen nagy és a felkaron magasan származik, úgy hogy a hiányzó felső mellék singi üteret is pótolja, néha pedig igen gyönge, s ő maga is a felső által pótoltatik. Az alsó mellék singi ütér némely szerzők által „nagy összenyiló ütérnek“ (art. anostomica magna) is neveztetik, mert miután a belső izom közötti szalagot a belbütyök felett átfúrta és a felkar alsó vége hátsó felszínén, a háromfejű karizomtól fedezve, a külbütyök felé haránt irányban átvo­nul, a mély karatér egy ágával ív-alakban összenyilik, s ez azon ív, melyet Haller „arcus humeri posterior“-nak neve­zett. Ez ív mindig állandó és a hátsó sodorfeletti árok felett van elhelyezve. Igen nevezetes, de egyszersmind ritka azon eset, midőn, a kétfejű karizom edényágait kivéve, az összes oldal- vagy mellék ágak közös törzsből indulnak ki, mely törzs a kar és lapocz körül font litereivel összeolvad. Ez eset­ben a hónaljütér, mint a hónaljürből kilép, két egyenlő nagy­ságú ágra oszlik, melyek közül az egyik egészen osztatlanul a könyökizület felé siet, a másik pedig a kar és a lapocz képleteit látja el. Ez nyilván oly viszony, mely az alsó vég­tagnál szabályszerűleg fordul elő, úgy hogy hasonlatnál fogva ezen említett ágat, mint mely a kar és a lapocz litereit is magában foglalja, teljes joggal mély karatérnek nevez­­hetnők. A karatér néha kettőzött, úgy hogy egy oldal­ág a fő­­törzszsel párhuzamosan fut, s alant ismét a törzshöz vissza­tér, mely esetben érsziget jö létre. Némelykor a karnitér-törzs számfeletti ér által kisértetik, ez „tévelygő edénynek“ (vas aberrans) neeveztetvén. Ezen edény a törzsből vagy maga­sabban vagy alantabb ered, vagy épen oly gyakran a hónalj­­ütérből is, vagy a főtörzs végével egyesül a könyökredőben, vagy pedig az orsóütérrel foly össze, mely utóbbi alkalommal egészen felületesen fog helyeztetni a ferdény­ bőnye felett. Ezen tévelygő edény az orsó- és singatér magas eredetére vonatkozólag az előfordulható változati esetek közvetítőjéül tekinthető. Ugyanis ha szorosan veszszük, a magasan eredő orsóütér csakugyan nem is egyéb, mint tévelygő edény, mely mint közelebb említve volt, az orsóütérrel nyílik össze, s mint olyan tovább folytatódik, a nélkül hogy az orsóütér a kö­nyökárokban második rendes gyököt nyerne.­­ A singütér magas eredete alkalmával az említett tévelygő edény közve­­títőleg már nagyon ritkán szerepel, ha mindazáltal ez eset előjönne, akkor a singütér további lefolyása akképen módo­­síttatik, hogy a singütér nem a könyökárokban, hanem a belbütyöktől közösen eredő izomfejek tömege felett fog felü­letesen az elő­ kar­lingi barázdájába (sulcus um­. antibrachii) lépni. Ilyszerű oszlást és ismért egyesülést észlelt Velpeau, mely egy 8-hoz hasonlított. Az ily változati esetek a műtő sebészt nagy zavarba hozhatják, mert ha pl. az ütér felüle­tesen helyeztetik, a legcsekélyebb sebzés által megsérthető, ha pedig kettőzött, akkor műtét alkalmával, a­nélkül hogy­ tudnak, az egyik könnyen megnyitható, mely esetben tehát egyszeri lekötés nem elegendő, hanem az ér mindkét végét, szükség lesz lekötni. Ha különösen 8-as alakot képez, meg­történhet, miszerint épen azon ág fog leköttetni, mely nem volt megsértve. Blandin egy alkalommal a kar­teret lekötötte, de az átlag a könyökárokban, a­helyett, hogy elenyészett volna, még mindig folytonosan lüktetett, mely körülmény őt azon feltevésre vezette, hogy talán csak egy fél karüteret kötött le, s bemetszvén a pólyát, kereste a másik üteret, feltevésé­ben nem is csalatkozott, miután csakugyan második üteret is talált. A tévelygő edények hosszúsága, valamint vastagsága is változó, néha 3 mm.-nyi vastagságúak. Theile észlelt ese­tet, melyben a hónaljsítérből eredő vékony tévelygő ér csak a kéztő közelében nyílt össze a singütérrel. A közepetti ideg rendesen kicsiny vékony ü­terecskéktől kisértetik, mely vagy a sing- vagy a csontközti ütértől ered, s ez azon ér, melyet Gruber art. median, profunda-nak nevez és olykor erősen van kifejlődve, még­pedig annyira, misze­rint egész a felületes tenyéri ívhez vonul le, midőn a sing­atér gyöngébben szokott jelentkezni. Azon esetben, ha az előkar mély középütere hiányzik, akkor is rendesen mindig jelen van, egy csaknem hajszálnyi vékonyságú kis literecske (a közepetti ideg tápütere), s vagy az ideg állományába be­­fúródva, vagy pedig az ideghez szorosan csatolva jár, nagyobb fokú kifejlődés esetében pedig valódi közepetti ütérré válhat. Az előkar (mediana antibrachii) közepetti litere tehát e tekintetben nem is volna valami számfeletti vagy rendelle­nes ág, hanem inkább rendes, de szokatlanul erősebben ki­fejlett ér. Az elítkar mély közepetti üterét, még­pedig a singatértől eredve, eddigelé már néhányszor volt alkalmam észlelhetni, s egy esetben különösen oly módon, miszerint mindamellett, hogy az ütér a singatérből indult ki, ez utóbbi rendes nagyságban jelentkezett. Megemlítendő még az art.

Next