Orvosi Hetilap, 1868. február (12. évfolyam, 5-8. szám)

1868-02-02 / 5. szám

67 68 Magától értetik, hogy ezen eljárás mellett a végbél kellő kiürítésére is gondot kell fordítnunk. Több ízben váland szükségessé allövetek alkalmaztatása, szintúgy a műleges helyreigazítás előtt is, ha méh-beszorulás még nincsen jelen, czélirányos teend a végbélbe elég magasan vezetett csövön át alkalmaztatnunk az allövetet. Erősebb beszorulás esetében azonban a cső erőszakos bevezetését kerülnünk kell, nehogy ezáltal a végből sértését, izgatását idézzük elő. Ha az ekként követett eljárásra a méh önkéntes viszszatérése be nem következnék, vagy már oly tünetek léptek fel, melyek jelenléténél a további időzés veszélyessé válhat, vagy a húgycsapolás teljesen lehetetlen, ez esetekben a hátradúlt szerv helyreigazításának leend helye. Ez különböző módon, kézzel vagy eszközök segélyével foganatosíttatott. Jelenleg átalánosan csak az ujjakkal hajtatik végre. Nem tagadható azonban, hogy minél előhaladtabb a terhesség, minél kevésbé mozgatható a méh, annál több időt fog a helyreigazítás igénybe venni, annál nagyobb nehézséggel kell küzdenünk. Mindazáltal a jelenlegi tapasztalatok nyomán bátran állíthatni, hogy a méhnek rendes irányába való visszatétele az esetek legtöbbjeinél mindenkor lehetséges. Ezt szomorú kimenetelű esetünk is tanúsítja, noha a terhesség már az ötödik hónapot érte el. Heves méhláb, hashártyaláb hirtelen föltépte minket igen valószínűen kényszeríthet a műtét végrehajtását elhalasztani, vagy meg is szüntetni; kétséget nem szenved azonban, hogy ekkor a segély különben is már késő. Legegyszerűbb és legjobb helyreigazítási mód, mely említett eseteinkben is alkalmaztatott, következőleg eszközöltetik : az oldalt fekvő terhes ülepével az ágy széléhez közel helyezkedik, lábait mérsékelten felhúzza, a műtő pedig megfelelő keze kellőleg megolajozott mutató- és középujját a végbélbe, míg ugyanazon keze hüvelykét a hüvelybe vezeti. Szabályként tekintendő nyers erőszakot nem használni. A műtőnek törekednie kell a fokonkint növekedő egyenletes nyomással a méh alapját, testét ujjai hegyével a keresztcsont vájulata mentében az előfok felé emelni, vagy ha a helyreigazítás ily irányban nem sikerülne, igyekeznie kell a méhet váltakozva majd az egyik, majd a másik oldali keresztcsipegyesület folytában feltolni, hogy legalább annak egy nagyobb része emeltethessék ki, mit közönségesen a még viszszamaradt rész is gyorsan követ. A hüvelyknek a hüvelybe vezetése azon okból történik, hogy a végbélben levő ujjak a szükséges magasságot elérhessék. Fél vagy egész kézzel a végbélbe hatolni, nemcsak hogy igen fájdalmas, de fölösleges is. Meg kell még említenem, miszerint némelyek térdkönyökfekvésben hajtják végre a műtétet, mások ismét a hanyattfekvőnél a hüvelyen át ajánlják a hátradúlt szervet helyreigazítni. Mindkettő kevesebb értékű ügyi , mint az előbbi, de czélszerűtlennek nem mondható, s utóbb említt eljárásnak helye lehetne akkor, ha a végbél zárizma görcsös összehúzódásban lenne. Nem oly igen gyéren megtörténik, hogy a szerv helyretevése az első kísérletre nem sikerül, s ilyenkor ez eljárást egy időre meg kell szüntetnünk; néhány óra eltelte után azonban újólag ismételhetjük, sőt a körülményekhez képest ha szükségesnek látjuk, az egyén előleges elhódítása után fogunk a helyreigazításhoz. Némelyek a beszorult részek történhető megduzzadásának mérséklése végett időközönként a hüvelybe és a végbélbe hideg víz befecskendését ajánlják. A méh visszahelyezése sikerülvén, az oldalt fekvő egyénnek nyugodt magatartás ajánltatik, de némelykor váltakozva hanyatt is fekhet; e mellett mindenkor különös gonddal kell lennünk a húgyhólyag és végbél szükséges kiürítésére. Önként érthető még, hogy a gyógyeljárást a netán jelentkező lobos állapot (hashártya-, méh-húgyhólyagláb sat.) s ennek következményei szerint módosítanunk kell. Ha a gyakrabban czélbavett helyreigazítás bármely ok folytán nem sikerült, s ha a veszélyes jelenségek egyátalán alábbhagytak, a nyugodt helyzetben fekvő terhesnél szintúgy, mint előbb minden figyelmünket a vizelet kiürítésére, valamint a netán jelenlevő lobbat tünetek leküzdésére kell irányoznunk. Régebben, midőn a helyretétel az ujjakkal nem sikerült, némelyek különböző eszközök igénybe vétele által igyekeztek ezt foganatosíts, s ekként lön használva a szanálnyél, a végbélbe pedig valamely hólyag, kaucsuk tágítókat vezettettek be. Bármilyen legyen is az eszköz, de a czélnak soha meg nem felel, minthogy ezekkel sem oly kíméletesen, sem oly biztosan nem működhetni, mint az ujjakkal. Azon esetekben, melyekben a húgycsapolás lenetlenné vált, ha a vissza nem helyezhető hátradőlésnél vésztjósló jelenségek köszöntöttek be, s a természet az óhajtott szülésfolyamatot nem idézte elő, ily kétségbeesett, bár igen gyéren előforduló esetekben az elvetélés műleges létrehozása lenne javulva; a peteburkok ugyanis a méhszájon át méhkutaszszal, vagy más hajlott kutaszszal nyittatnak meg. Ugyanezen kedvezőtlen viszonyoknál, s ha a méhszáj el nem érhető, vagy a méhnyak oly erősen van meghajolva, hogy a szülés műleges előidézése czéljából a peteburok megszúrása nem lenne foganatosítható, némelyek a végbélen vagy a hátsó hüvelyfalon keresztül szúrcsappal a méh és a peteburok megnyitását javalják, megválasztván azon pontot, hol a hullámzás a legtisztábban érezhető, vagy hol az alsó méhrészlet a legvékonyabb. A cső mindaddig bennhagyandó, míg csak a magzatvíz elfolyta és a száltevékenység felébredése után a méh meg nem kisebbedik, mire a helyretevés ismétlendő. Mások ismét, kik ez utóbbi eljárást a különben is túlizgatottságban levő méhnek ezen módon való sértését, valamint a vérnek és magzatvíznek a hashártyatömlőbe való ürülését életveszélyesnek találják, a hólyag megrepedését elhárítandók, a húgyhólyag szúrcsapolása mellett szólanak. E két utóbbi műtét közül ily veszélyes esetekben melyik lenne előnyösebb, arra vonatkozólag azon nézetben vagyok, hogy olyan nehéz viszonyok között, melyekben mindkettő ajánlva van, pillanatra talán könnyebbülést fognak szerezhetni, de az óhajtott czélhoz már egyik sem leend képes vezetni. A régiebbektől ily esetekben javasolt hasmetszés és fanívmetszés méltán a feledékenységnek adattak át. Adalék a szívbántalmak jelzéséhez, kifejlődéstörténetéhez és gyógyításához.*) S. Botkin munkája') felhasználásával közli Kétli Károly tr., belkórodai tanársegéd. Botkin jó hangzású neve az orvos-irodalom szaktudományos terén már maga elég indok arra, hogy legújabb művét figyelmes *) Felolvastatott a budapesti kir. orvosegylet 1868. jan. k -ki ülésében.) Lapunk 1868. évi folyam 1-fő számában ismertetve volt.