Orvosi Hetilap, 1868. április (12. évfolyam, 14-17. szám)
1868-04-05 / 14. szám
235 A köpetek minősége az üregek természetének megítélése körül szintén értékes felvilágosító tünetként szerepelhet, így tüdőüszkösödésnél a köpet piszkos-barnás színű szokott lenni, átható bűzös szaggal. A górcső alatt nagy mennyiségű kötszövet-czafatok találhatók benne, míg ruganyos rostok vagy épen nem, vagy csak igen csekély számmal mutatkoznak. Gümősödésnél pedig jellegző a köpetek kispénzszerű alakja, szagtalan volta és a ruganyos rostok jelenléte. A hörgtágulatnál előforduló köpetek szintén piszkos, szürkésbarna színezettel bírnak, bűzösek, közönségesen nagy menynyiségben üríttetnek ki, de bennök sem kötszövet sem ruganyos rostok nem találhatók, hanem gyakran vértekecsek mutatkoznak. Legkevesebb jellegzőt mutat a tüdőtályog váladéka, ez közönségesen tisztán genyes, folyékony és igen bő. Megjegyzendő azonban, hogy egyedül a köpetek minőségéből hörgtágulatra következtetni semmi körülmények közt sem szabad, mert ép olyszerű köpet előfordulhat egyszerű hurutos állapotnál is, míg máskor nagyfokú hörgtágulatok lehetnek jelen, hol csak hurutos váladék jelentkezik, vagy pedig hónapokon át semmi képet sem vettetik ki. .1 budai keserű vízforrások s az ugyanott létező sós fürdő tryógyhatásáról. Hoffleb István tr. fürdőorvostól. Hogy a budai keserűvíz gyógytani használatának javalatait megállapíthassuk, mindenekelőtt a vegyelemzés eredményeit kell gyógyhatás szempontjából megvizsgálnunk, méltányolva emellett a kérdéses ásványvíz orvosi alkalmazása folytán nyert tapasztalatokat is. A vegyelemzésre vonatkozólag úgy találjuk, hogy budai keserűvizeink vegyületi egységében a kénsavas sók közel 80 egyenértékű (Aequivalent) százalékkal vannak képviselve, míg a szénsavas sók és hólyagok együttvéve 20 egyenértékű százalékot tesznek ki, a vegyvizsgálat továbbá kimutatja, hogy szénsavas nátron és kis mennyiségű szabad szénsav is van jelen. A vegybontás ezen eredményéből, valamint azon elég gazdag gyakorlati tapasztalatokból, mellyel a szóbanforgó ásványvíz hatásmódját illetőleg bírunk, kitűnik, hogy a budai keserű források nem egyszerű keserűvizek minek p. o. a pálmai, saidschützi stb., hanem hogy hatásukra nézve legközelebb a bilini, eger-franzensbadi és marienbadi ásványvizekhez állanak, kivált ahol az utóbbiakban tartalmazott nagyobb mennyiségű szabad szénsav nem szükségeltetik vagy épen ellenjavalva van. A budai keserű víz gyógyhatását illetőleg elméletileg felállítható javalatokat minden irányban részletezni e sorok czélján kívül esik, az e részben tapasztalás útján nyert folyományokat azonban röviden a következőkben foglalhatjuk össze: 1) Mindazon esetekben, midőn az ülő élet- és foglalkozásmód székrekedésrei hajlamot idéz elő, a budai keserű víz kitűnő szernek bizonyul; egy, ritkán két ivópohár élvezetét két, három sőt négy kásás-epés kiürülés és jelentékeny könnyebbülés követi. Javulya van továbbá 2 alhasi bántalmakban, ha azok oka vérbőségben rejlik; használata a máj, lép, verőezérrendszer, nyirkedények és csepletmirigyek vérbőségét megszünteti. 1/4—1/2 pohár, reggelenként rendszeresen használva, a vér minőségének és vérkészítésnek általános átváltozását idézi elő. 3) Használható a budai keserűvíz mint el- és odavonó szer. Elvonólag a beteg egyéniségéhez mérten aranyeres bántalmaknál, vértódulásoknál, gutaütéseknél, az érzékszervek, szem, fül betegségeinél stb. hat, a mennyiben a vérnek ezen szervek felé történő tódulását mérsékli. Mint odavonó szer hószámzavaroknál nyer alkalmazást, midőn a havi tisztulás nehezen és fájdalmasan megy végbe, vagy a vér életének rendellenességei miatt rendetlenül történik és görcsökkel van összekötve. 236 4) A nyákhártyák idült hurutjainál, idült bélhurutnál s az ennek folytán fellépett étvágyhiány vagy másnemű emésztési zavarok esetén. 5) Ha a gyomorban túlbő savképződés van jelen, s ennek következtében emésztés-zavarok állottak be, vagy ideges jelenségeket kell leküzdenünk. 6) Mindazon esetekben midőn a bérhuzamnak gyors, lehűtő s mégis lehetőleg kevéssé izgató kiüríttetése van javulva. 7) Azon bőrbetegségekben, melyek a környi részek felé történő nagy fokú vértóduláson és kóros vérvegyületen alapulnak. Nem tartjuk fölöslegesnek megemlíteni, hogy valamint más egyéb ásványforrások használatánál, úgy a budai keserű vízgyógymódnál is sokkal biztosabb, állandóbb és gyorsabb a jóhatás, ha a beteg e végre magát az illető gyógyhelyet keresi fel, hol a rendszeres gyógymódon kívül fürdőket is használhat, s a változott viszonyok és hely, tiszta levegő, gondtalan nyugalmas életmód stb. által képviselt oly tényezőit élvezheti a gyógyulásnak, melyeknek a betegek otthon a legritkább esetben tesznek eleget. Legyen szabad ezt követőleg a fentebbiek igazolására néhány idevonatkozó keresetet közölnöm. V. pesti születésű, 30 éves, középszerűen táplált özvegy, egy gyermek anyja, körülbelől egy évvel ezelőtt hűlés következtében jobboldali petefészek-lobot szerzett magának; a gyuladás erélyes lábellenes kezelés által ugyan leküzdetett, de a bántalom helyén galambtojásnyi, erős nyomásra, vagy újabb meghűlésre még mindig fájdalmas daganat maradt vissza. Házi orvosától a budai sósfürdőbe küldetve, jutott beteg kezelésem alá; naponkénti fördést és reggelenkint kétszer pohár keserűvízet rendeltem. A gyógykezelés harmadik hetében azt a rendes időben jelentkezett hószám szakaszta meg, ennek elmúltával beteg még két hétig maradt az intézetben s midőn onnan távozott, daganata alig volt érezhető. Egy körülbelül 30 éves, igen jól táplált asszonyság, ki látszólag igen erős alkatú, emellett azonban rendkívül érzékeny volt és görcsökben szenvedett; beteg háromszor szült s Budára a petefészkek túltengése miatt jött; a betegség két év óta fejlődött s jelentékeny keresztfájdalmakkal volt összekötve, havi tisztulása meglehetősen rendes időben jelentkezett, de fájdalmas és gyér volt, az étvágy rossz, a székürülések rendetlenek. A belvizsgálat következőkről tanúskodott: a méh sülyedt, a méhszáj, valamint a hüvely is érzékeny és forró, a petefészkek jelentékenyen megnagyobbodva és fájdalmasak, külvizsgálatnál a hasfalakon át azok nem voltak tapinthatók. Ily hosszú idő óta fennálló szerves átváltozásnál erélyes fellépés volt javulva, hogy az előidézett visszahatás a mélyen gyökerező hajjal arányos legyen. A gyógyidő tartama azért mindjárt kezdetben két hónapra létetett, és pedig annál inkább, mivel beteg az ivarszervek idegessége és lobos izgatottsága miatt eleinte csupán egyszerű langyos fürdőket (budai rudas fürdő) használhatott, mi mellé belsőleg seltersi víz rendeltetett.A nevezett tünetek csillapodása csakhamar lehetővé téve a sós fürdők használatát, melyek előbb édes vízzel hígítva, későbba visszahatás elégtelensége miatt tisztán, még pedig az erősebb Árpád-forrás vizéből alkalmaztattak; belsőleg a beteg az Erzsébet forrás vizét itta. A fürdő gyógymód befejeztekor, a fokozott érzékenység rendes mértékre szállott alá, az étvágy jó, a székürülések rendezettek, a méh és petefészkek kisebbek, kevésbé érzékenyek, a méh sülyedése javult. Egy 20 néhány éves, elhízásra hajlandó úri nőnél, ki 4 évvel ezelőtt egészséges figyelmeket szült, ez időtől fogva azonban meddő volt, különféle kóros jelenségek léptek fel, névszerint zavar a has s főleg az ivarszervek vérkeringésében, fájdalom a háton, méhben és petefészekben, megzavart emésztés és fehérfolyás; a havi vérzések mindig rendes időben és módon jelentkeztek. Intézetünkben, alig négy hétig tartó gyógymód után, a kóros állapotok legnagyobb része eltűnt. A petefészkek ugyan mélyebb nyomásra, ha mindjárt csak kisebb fokban is, érzékenyek maradtak, a daganat azonban kívülről nem volt érezhető és a fehérfolyás is jelentékenyen javult. Beteg a gyógykezelés tartama alatt igen mérsékelt adagokban Erzsébet-forrás vizet ivott és naponta 28° R. sós fürdőt vett. Egy 50 éves somogyi német asszonynak, ki előrement váltólázak következtében nagy fokú máj- és léptúltengésben szenvedett, Karlsbad ajánltatott, ő azonban az út fáradalmaitól tartva, néhány helybeli orvos tanácsára a budai sósfürdőt kérése fel. A magas