Orvosi Hetilap, 1868. augusztus (12. évfolyam, 31-35. szám)

1868-08-02 / 31. szám

fenn leírt különböző nagyságú, színű és összeállású képletet szemlélhetjük, mely csakhamar az ürülés után ismét a vég­­bélbe húzódik. A nagyobb ter­méjű habarczok a végbélnyílá­sában hosszabb ideig időznek mint a kisebbek. Schuh által eset említtetik, melyben a lúdtojás-nagyságú habarcz teste egy nőnél a gáton szabadon látható vala és a hüvely bejáratát részben elzárá. Én magam az elősorolt esetek kö­zött olyant nem észleltem, mely állandóan a végbélnyílásban fészkelt volna. Ha a gyermek székelése alkalmával a kedvező időpon­tot a habarcz felkutatására elmulasztottuk, annak feltalálása a végbél üregében sokkal inkább nehezítetik , mintsem azt a priort gondolnék, mert a végbélbe bevezetett ujjunk nem mindenkor képes a habarcz jelenléte felől biztos tám­pontot nyújtani, főleg ha a végbélben bélsárgyülem is tar­talmaztunk, csak tömöttebb és nagyobb ter­méjű hab­­rczot sikerül ujjal kipuhatolni, ha kocsánya elég szilárd; ellenben a kisebbeket, puhábbakat ujjunk ritkán fedezheti fel a vég­­bélben. A végbéltükör is csak ritkán vezet czélhoz, s alkal­mazását legtöbbször a gyermek zsenge kora nehezíti. Ily esetekben, melyeknél a székürülések alkalmával jelen nem lehettem, vagy, ha a habarczot tanítványaimnak bemutatni akartam, a gyermeknek allövetet adattam, s­őt székelésre ösztönöztem ; ezen eljárás többnyire czélhoz veze­tett, s ilyenkor a kór ismét a sikeres gyógykezelés is azon­nal követi. Ily vizsgálatnál azonban vigyáznunk kell, hogy az ülepeket nagyon szét ne feszítsük, különben a végbélnyílás is nagyon kitágulván, a habarcz visszacsúszik, s ennek gyors műleges eltávolítása m­eghiúsíttatik. A vérzés a rendes tünetek közé tartozik, ez azonban csak kivételes esetekben nagyobb­ fokú, többnyire csak véres nyakból áll. A vérhastól azáltal különbözik, hogy itt ily folytonos fájdalmas erőltetés nincs jelen mint amannál, hogy a láz hiányzik, s hogy a betegnél — a netaláni nagyobb vérzés következményeit kivéve, melyek azonban a gyakor­latban csak ritkán észlelhetők — más általános és helybeli tünetek nem tapaszt­altatnak. Sok szerző említi, hogy a végbélhabarcz a végbélelő­­eséssel párosul; ennek lehetőségét nem tagadhatom, de ese­­temben azt még eddig nem tapasztaltam. A végbélhabarcz­­tól a végbélelőesés azáltal különbözik, hogy a habarcz a végbélnyílásban ül, s nem nagyobb a fennemlített tárgyak­nál, az előesés pedig vagy gyűrűszerű rózsaidomú, vagy­­hosszúkás hengeridomú fájdalmas dagot képez, melynek dom­ború felülete középpontján a bél külnyitása látható. (Bőveb­ben fejtegettem ezen tárgyat 1859-ben, az „Orvosi Hetilap“ harmadik évfolyamának 1. 2. 3. számában, a végbéliszámról közlött czikkemben.) Aranyeres csomókkal a végbélhabarczot fel nem cserél­hetjük, mert amazok gyermekeknél nem is fordulnak elő; általam legalább eddig a gyermekkorban még nem észlel­tettek, s ugyanezt állítja Guersant is; nagyobb egyének­nél pedig az aranyeres csomók oly jellemző tünetek által nyilvánulnak, hogy a felcserélés alig tehető. A hely, melyből a végbélhabarczok fejlődése kiindul, a külső és belső zárizom közti részletre, s leggyakrabban annak hátsó falazatára terjed. Említettek kivételes esetek, melyekben a habarczok a bélben magasabban fészkeltek, s olyanok is, melyekben egyszerre több habarcz észleltetett ; én eddig egynél több habarczot egyidejűleg egy egyénben még nem észleltem. Az okok, melyek a végbélhabarczok fejlődését elősegí­tik vagy siettetik, eddig nem eléggé ismeretesek és csak föl­­tevényeken alapulnak. Eseteimben nem valók képes oly előz­ményi adat nyomába jutni, mely a habarcz fejlődését ezen zsenge korban magyarázhatta volna. Indító oknak többek által az erőltetéssel párosult hasmenés tekintetik. (?) A kórjóslat ezen bajnál átalában kedvezőnek mondható, mert a habarcz biztos felismerése után a gyógykezelés is biztos sikert igér ; sőt néha esetek fordulnak elő, melyekben a gyógyulás önmagától történik : ha t. i. a kocsány igen vé­kony, akkor a habarcz a bélsár kiürülése közben leszakadhat, a­nélkül, hogy csak némileg is feltűnő vérzés következnék be, s ilyenkor a fenn elősorolt tünetek sem jelentkeznek többé. Ily gyógyulást észleltem egy 4 éves fiúcskánál, kinél már­most 2 év óta a baj ki nem újult A kórjóslatnál tekintetbe kell vennünk a vérvesztesé­get, mely kivételes esetekben vérszegénységet okozhat; ilyent azon 6 éves fiúcskánál tapasztaltam, kinél a habarcz cse­­resnyenagyságú volt, s kinél a vérzések egy féléven át a baj felismerése előtt gyakran ismétlődtek. Komolyabb tüne­teket sem a baj tartama alatt, sem a műtét alatt és után nem észleltem. A végbélhabarct gyógykezelése igen egyszerű; az általam elősorolt esetekben mindig a lekötés alkalmazta­tott, mint legegyszerűbb és legbiztosabb eljárás, még­pedig következőleg : Ha a végbélhabarcz akár szakerülés alkal­mával, akár önkéntes erőltetés folytán, vagy allövet segítsé­gével a végbélnyílásba szorult, s itt szemlélhető, a gyerme­ket azonnal az anya vagy dajka ölébe, vagy pedig egy ágy, asztal szélére fektetem, oly módon, hogy fara kissé emelke­dett legyen, alvégtagjai pedig lelógjanak ; most a két üle­­pet egy segéd által, ki nem-orvos is lehet, m­érsékesen és óvatosan szétvonatom, s a habarczot csipesz vagy vékonykáim habarczfogó segítségével rögzítem , melyet ezen czélból a habarcz teste mögött, ennek a kocsányba átmenő hátsó rész­letére alulról felfelé alkalmazok, mialatt azonban vigyázni kell, hogy a gyermek nyugtalansága folytán a habarcz le ne szakadjon. Nem czélszerű a habarcz testét fogóval rögzíteni, mivel, ha a habarcz puhább állományú, egyes részletek be­lőle könnyen kiszakadnak, s a vérző csonk még lekötés előtt a végbélbe csúszik. Egy segéd által a rögzítés megtörténvén, alkalmazom az elég vastag selyemfonalat a rögzítő eszköz mögött alulról a kocsányra, s azt felülről kettős csomóba kö­töm. Ezen eljárás is némi óvatosságot igényel, mert ha a csomó igen szorosan fűzetik össze, megtörténhetik, hogy az a kocsányt keresztülmetszi, mi vérzésekre okot szolgáltat­hatna. A lekötés után a habarczot mérsékes nyomás által a gyengéden szétvont végbélnyíláson át a végbélbe visszahelye­zem, a fonal végeit pedig a faron rögzítem. A kacs sokszor már az első 24 óra végével leválva találtatik, többnyire azonban a második és csak ritkán a harmadik napon, annak jeléül, hogy a habarcz kocsányától levált. Ezen egyszerű eljárás mellett a műtét alatt vagy után kellemetlen körülményeket nem­ észleltem­. Vérzések ellen, melyek a habarcz leszakadása esetében beáll­hatnának, hideg vízzel, vagy összehúzó folyadékkal való beíveléseket alkal­maznék ; itt a kocsány sodrása (torsio) is helyén volna; a vég­bél tömeszelésére azonban aligha valaha szükség lenne.

Next