Orvosi Hetilap, 1870. június (14. évfolyam, 23-26. szám)
1870-06-05 / 23. szám
vulása után löhet a helybeli gyógyítás sikeres, míg egészséges egyéneknél a fülfolyás rövidebb idő alatt véget éri. Nem szabad mellőznünk különben a beteg korát, foglalkozását, a folyás tartamát és az örökölt hajlamot, mely mozzanatok által az előremondás módosíttatik. Hogy a kórok a gyógymódra is tetemesen befoly, magától értetik : bujakórban szenvedőnél csak a bujasenyv elvesztése után foghatnak a fülfolyás megszüntetéséhez. Különben hasztalanul működnénk a helybeli bántalom ellen, s így van a gümőkórosakkal és görvélyesekkel is. Idegen test ingerétől származó folyás is csak azon test eltávolítása után gyógyítható. A külhalljáratra folytatólagosan terjedő, kütegektől származó genyfolyás csak azok elmúltával javulhat. Kétségen kívül áll tehát, hogy az említett fülbaj szerelésénél főfigyelmünket a kórokra kell fordítanunk, hogy tevékenységünknek sikere legyen. Miután az érintett körülmények felől tudomást szereztünk, a helybeli állapotra csak annyiban kell gondot fordítanunk, mennyiben ez irányadóul szolgál azon kérdés megfejtésére : váljon az megengedi-e, hogy helybeli gyógymódhoz hozzáfogjunk-e vagy sem ? De én e helyt korántsem a fülnek a képződött váladéktól való tisztítását akarom érteni, mennyiben ennek minden körülmény közt meg kell történnie, hanem az orvosi szerek alkalmazását kívánom szem előtt tartani. Ezeket t. i. addig, míg izgatottsági tünemények, láz, fülfájdalmak, a fülkagyló húzásánál vagy a külső fültáj nyomásánál jelentkező érzékenység mutatkozik, semmi esetre se használjuk, mert különben a láb fokozása által, a körfolyamat megszorítása helyett, ennek nem reménylett növekedését idézhetjük elő. Elkerülhetlenül szükséges tehát minden fülfájás megszűnése, mielőtt szorosabb értelemben vett helybeli szereléshez fognánk. Az okbeli javalat teljesítése után a szóban levő fülbaj helyi gyógyításához azon szerekkel fogunk, melyekkel tapasztalatilag, a vérdús és duzzadt szöveteket érintve, apadásuk és a kóros elválasztás megszűnése éretik el: ilyenek a zsongító és etető szerek. Ezen gyógyszerek alkalmazásánál azonban a megtámadott képletek idő szerinti állapota, s ebből folyólag a megfelelő gyógyszer választása mellett még az alkalmazási mód is tekintetbe veendő azon veszély kikerülése végett, hogy a legalkalmasabb és hónapokon át húzódó szerelés daczára az óhajtott czélt el ne érjük, sőt még a baj volt állásának fokozását tapasztaljuk. Mindenekelőtt szükséges tehát, hogy a külhalljárat és a dobhártya a reájuk tapadó izzadmánytól vagy más idegen anyagoktól tisztíttassék meg, e czélból a kifecskendezést, vagy a mélyebben eső részek elegendő megvilágításánál a finom ecsetteli letörölést használván. Ha a genyképződésnek a doboz volna széke, átsikasztott dobhártya mellett, a légzuhanynak (legcélszerűbben a Politzer-féle eljárással) kell az érintett tisztítást megelőzni, azon oknál fogva, hogy a dobhártya kis nyílásán át a vízsugár által el nem érhető geny a dobürből a külhalljáratba vettessék, s ez a külhalljáratban levő váladékkal együtt egyidejűleg távolíttathassék el. Kifecskendezéshez csak tiszta langymeleg vizet veszünk, mert a különbféle beafőzetek használatánál, mint az még itt-ott szokásban van, a fülben szervi anyagok maradnak hátra, s felbomlásuk által — mire az újonnan képződő izzadmány erjesztőül (ferment) szolgál — új izgatott állapot indító okaivá lehetnek. Csak bűzös kifolyásnál öntünk kis mennyiségű, körülbelül egy kávéskanálnyi bálványos vizet (aqua chlorata) vagy a halyagos mész oldatából néhány evőkanálnyit (calcariae chloratae dr. duas, aq. dest. libram unam) a langyos vízbe. Mi a vízsugár irányát illeti, az a külhalljárat kiegyenlítése tekintetéből hátra- és felfelé húzott fülkagylónál oly módon bocsáttassák befelé, hogy a legkevesebbet bántalmazott képletekre előbb jusson ; a többi súlyosabban szenvedő részek pedig a befecskendezett folyadéktól csak mosassanak le. Nagyobb átfúródásoknál a vízsugár nagy erővel ne bocsáttassák, nehogy — mint ezt már többször tapasztaláta — a tömkelegbeli ablakokra leendő nyomás által szédelgést okozzon. E helyt ki kell emelnem, hogy a fül kifecskendezése, habár ezen kezelés első tekintetre egyszerűnek is tetszik, mégis elkerülhetlen esetek kivételével szakavatatlan kezekre ne bízassák, olyan alkalommal pedig az illető tüzetesen taníttassák be, mert különben nemsokára meg fogunk győződni, hogy ennek hiányos véghezvitel a várt sikert meghiúsítja. A kifecskendezés bevégezte után, a külhalljárat — kendő összegöngyölített sarkával, vagy tépésgolyócskával — a reá tapadó folyadéktól gondosan megtöröltetik, s utóbbi vizsgálat után csak a szükséges gyógyszer alkalmaztatik. A folyó zsongító szerek alkalmazási módja. Ezek alkalmazásánál a beteg fejét ellenkező oldalra akként hajtja, hogy a kezelendő halljárat felfelé legyen irányozva, midőn a folyadék langymelegen belé öntetik. Kisebb fokú bántalmazásoknál elegendő, ha az oldat a szenvedő részekkel 10 perczig marad érintkezésben; bővebb elválasztás esetében pedig a zsongító szer kifolyása olajozott pamuttömesz által gátolható, vagy az a zsongító szerrel átitatva létetik a külhalljáratba, s a legközelebbi kifecskendezésig ottan hagyatik. Ezen eljárás azonban csak ott felel meg, hol egyedül a külhalljáratban, vagy a dobhártya hídfelületén van a kóros elváltozás ; de ha egyidejűleg dobüzbeli genyel választás is van jelen, akkor a beöntött oldat csak úgy áraszthatja el elegendőig a dobozt, ha a dobhártya jókora terjedelemben át van likadva. Ily esetekben a becseppentett szer a dobürből az Eustachio-féle kürtön át sokszor átmegy a garatba, hol azt az illető betegek is tisztán érezik; de ha az oldat a dobürbe az egyik vagy másik oknál fogva nem hatolhatna, akkor az vagy fülcsapolás vagy Politzer-féle eljárás által hajtatik oda. A fülcsapolás, bizonyos mennyiségű oldatot csapon keresztül a dobüzbe juttatni, ezelőtt néhány éve kizárólagos volt, de kivitele akadályoztatott azon számos esetben, melyben az orrüreg és garat képletei, melyekkel a fülcsap beillesztésekor érintkezésbe jön, kórfolyamatok által szenvedtek, vagy a betegek ezen műtétei iránt oly irtózást és félelmet tanúsítottak, mely semminemű reábeszéléssel le nem győzhető. A csapolás, főleg gyermekeknél lehetetlen, kik, mint tudva van, legtöbbnyire minden műeszköz közeledésekor ellenszegülnek, s ha a műtétéit mégis netán megengedik, a kezelés folyama alatt elkerülhetlen hirtelen felforgatások által nemcsak a műtét hiúsíttatik meg, hanem az orrkagylók vagy orrsövény megsértése következhetik be. Mindezen esetekben a Politzer-féle eljárás által egyszerű és azért igen becses póteszköz áll rendelkezésre, hogy a külhalljáratba öntött folyadék, a csapolás fenálló akadályainál, mégis a dobozt nyakhártyához elegendő mennyiségben juthasson. Ezen eljárást Politzer Idám először »Die Behandlung des eitrigen Trommelhöhlencatarrhs“ (1. Wittelshöfer tr. zsebnaptárát civil orvosok számára 1864) czímű dolgozatában ki-