Orvosi Hetilap, 1870. augusztus (14. évfolyam, 32-35. szám)
1870-08-07 / 32. szám
A pokolvar. Korányi Frigyes tr. egyetemi tanártól. (Folytatás). Kóroktani adatok. Keletkezik-e embernél a pokolvar önszerűleg? E kérdésre a régibb írók közül különösen Bayle igenlőleg felelt, s Boyer-nek nemsokára nyilvánosságra jutott cáfolata daczára, az a legújabb ideig számos vitatkozás tárgya maradt. E kérdés végleges eldöntése mindeddig lehetetlen. A ragály szívóssága, továbbá az, hogy már rendkívül csekély mennyisége elégséges a pokolvar előidézésére , az átvitelt ezen sajátságok okozzák, hogy a ragály átvitelének legkülönbözőbb módjait lehessen gyanítani, de azt tüzetesen kimutatni gyakran a lehetetlenségek közé tartozik. Ehhez járul még a helyi bántalmak korhatározásának nehézsége, melyet már Yr ch o w is igen jelentékeny módon kiemelt, midőn saját észleletei közül hoz fel néhány esetet, melyekről mondja, hogy bizonyára pokolvarkelevénynek tartattak volna, ha pokolvar-vidékeken fordulnak vala elő, melyeket azonban Y i r c h o w inkább másnemű külső lábfolyamatokra, s azoknak belső szervekre való átterjedésére és utána bekövetkező poskatag állapotokra vonatkoztat. Kebstnr.*)egy harmadtól éves gyermek esetét közli,melynél a pokolvar-ragály behatását meglehetős biztossággal ki le-hetett zárni, s melynél a szájüregben és torokban pokolvarszerű bántalom fordult elő ; halál bekövetkezte után pedig a gyomorban hasonló, de a pokolvaralakot még inkább megközelítő bántalom találtatott, mely utóbbi minden látszat szerint a torokból a gyomorba jutott ragályozó anyagok által utólagosan keletkezett. A készítményt Klebs már nem kapta friss állapotban, s emiatt a bacteridiák hiánya nem bírhatott döntő kórismét jelentőséggel. Daczára annak, hogy a Klebs esetében talált helyi folyamatok és a valódi pokolvar közt nagy alaki összhangzás létezett, Klebs mégis tartózkodik a kettőt együvé tartozóknak nyilvánítani: oly óvatosság, melyet az önszerű pokolvarkór nem minden védőjénél találunk. Az észlelők legnagyobb száma jelenleg azon nézeteket vallja, miszerint az ember pokolvara lépfenés állatoktól eredő ragály által közvetíttetik. Azonban nem valamennyi állat képezi egyenlően az ember ragályozásának dús forrását. 62 általam észlelt eset közül 40 pokolvaras juh, 22 pedig szarvasmarha által idéztetett elő. Bourgeois a következő sorrendet állítja fel : szarvasmarha, juh, ló, szamár, tengeri nyúl, mezei nyúl, sertés. E sorozat természetesen különböző változásokat mutat az illető vidékeken túlnyomókig tenyésztett állatfajok, valamint a nyájak minősége szerint, melyek közt a betegség tájkór gyanánt lép fel. Hogy váljon a ragályozás emberről emberre lehetséges-e, hasonló okoknál fogva és oly nehéz eldönteni, mint az önszerű kifejlődést. Heusinger több ily esetről tesz említést; nagyobb fontosságúnak tartathatnék Manouri-nak Bourgeois által említett esete, midőn pokolvarban szenvedő nő ápoltatás végett oly magasan fekvő és távol eső helységben lakó leányához költözött, hol 30 év óta pokolvar nem észleltetett. A leány, ki anyjának ápolgatásával foglalkozott, később szintén pokolvarban betegedett meg. Azonban ezen esetben sincs kizárva az állatból származó ragályanyagnak — talán az anya ruházata által eszközlött tovahurczoltatása. Minden esetre igen csekélynek tekintendő az emberről emberre átvitt ragály hatásának belterjessége. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, miszerint soha sem láttam oly esetet, melyben felületről felületre olynemű önfertőzés fordult volna elő, mint — például — a lágybujafekélyeknél (Schanker), s ezen körülmény Klebs esetének megítélésénél bizonyára szinte méltatást érdemel. Állatok irányában az emberi pokolvar-ragály nagyobb hatályosságot látszik kifejteni. De még egy és ugyanazon állatfaj is különböző hatályosságú ragályt szolgáltat az állat betegségének foka és az állati szervezet azon anyagai szerint, melyek a ragályt közvetítik. Az előbbire vonatkozólag a tapasztalás azt mutatja, hogy a ragály-anyag annál veszélyesebb és hatályosabb, minél hevenyebb, nagyobb fokú és általánosabb volt az állat megbetegedése. Az anyagot illetőleg, mely a ragály vivőjét képezi, már Yirchow (i. h.) megjegyezte, hogy a ragályzó képesség 32 *) Anthraxaehnliche Affection der Wandungen der Mund- und Rachenhöhle, sowie des Magens von Dr. Klebs, Virchow „Archiv“ czímű folyóiratban; XXXII. k., 2. fűz. 1865. 3 9. MX« Pest, 1870. Angustas 7. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. Megjelen minden vasárnap. Ikr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 51 frt. A közle- Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőség némények és fizetések bérmentesitendők. Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében Hirdetésekért soronkint 15 ujkr. váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüavázlat közlönye. na' ■ a«- n M»«-■ 10. évf’olyszm. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Korányi Fr. tr. A pokolgar. (Folyt.) — Verebély L. tr. Sebészeti jegyzetek. — Könyvismertetés. Étude clinique sur l’expectation dans la pneumonie, par M. le docteur J. le Beuf. — Lapszemle. A gerinczagy gümője. — Mellkasbeli génygyülem által okozott ágyéktályog, ütértágulatot mutatva . Tárcz a, Ambró J. tr. Megjegyzések az államorvosi közegek szervezéséről törvényjavaslatra tett észrevételekre (Vége) — Hajnal A. tr. Jelentés a békés-megyei orvos-gyógyszerész egylet 1870-dik évi május 16-kán tartott közgyűléséhez. — Darwin a franczia tudományos akadémiában. — Vegyesek. — Pályázat. Melléklet: Heckenast Gusztáv könyvkiadó hivatalának „Rendkívüli könyv-árleszállítás“-a.