Orvosi Hetilap, 1872. május (16. évfolyam, 18-21. szám)

1872-05-05 / 18. szám

Szemmer és szoral ‘) közli Popper József Jr., kórházi főorvos Miskolczon. I. A szemtükör epochalis feltalálása előtt a látszerv azon kóros állapota, mi szemó­rnak (fekete hályognál) nevez­tetik, szomorít életczel úgy definiáltatott, hogy az olynemű betegség, melynél a beteg nem lát semmit, de a­hol maga az orvos sem lát semmit. A szemtükör, ezen egyszerű, azonban egész új világot feltáró műszer használata mellett fekete hályognak tar­tott számos kórállapot olyannak bizony­tt, mely kóros szövetváltozáson alapul, melyet úgyszólván kézzel foghatunk, vagyis, hol a szemész igen­is tisztán látja, miért nem láthat szerencsétlen betege. Mindazonáltal a szemtükrözés daczára még mindig ta­lálkozunk oly szembajokkal, melyeknél a lázező vagy egészen vagy nagy részben elveszett, anélkül, hogy a szem honcz­­tani alkatrészeiben anyagi változásokat volnánk képesek felfedezni; tehát kóresetek, melyekkel szemközt majdnem mindenkor kéntelenek vagyunk bevallani, hogy igazán nem látjuk, miért nem láthat betegünk, s a­kinek e miatti kétség­beesését bármily csekély vigasszal sem bírjuk ellátni. Nem csoda tehát, ha általános, hogy ne mondjon, mohó figyelmet ébresztett, midőn új gyógyhatályról létetett emlí­tés oly szemmáros megvakulási esetekben, melyek eddigelé­g a gyógyíthatlanok közé soroztattak ; és ha az új szert ajánló orvos nemcsak jó hangzatú névvel bir a szakma terén, ha­nem mint kitűnő szemkóradást kiváló helyet is foglal el, ak­kor igen természetes, hogy a különben jogosult septicismus­­nak félre kell vonulnia, s illő, hogy a szemmór ellen ajánlott új gyógyeljárást a legkomolyabb figyelemre méltassuk. A szemész, ki azt állítja, hogy a szoralt a szemmór bi­zonyos esetében sikerrel alkalmazza, nem más mint N­a­g­e­l­ Albrecht tudor, a szemészet tanára a tübingeni egyete­­­­men. S ha én ezen alkalmat felhasználom, hogy Nagel tanár tapasztalatait a szoralról szemmór ellen a t. tagtár­sakkal­­ ismertessem, ezt azért bátorkodom tenni, mert saját gyakorlatomban már is egy két esettel rendelkezem, melyben a szórál meglepő hatásáról volt alkalmam meggyőződni. II. Mielőtt magára a tárgyra áttérnék, legyen szabad né­hány történeti adatot előrebocsátani. Magendie volt az első, ki 1821 körül említést tesz arról, hogy tudomása szerint angol orvosok ebvészmaggal, amauroticus eseteket sikerrel gyógyítanak Későbben S­h­o­r 11 Tamás edinburghi orvos kilencz esetet közöl, melyben szávasport hintett a felhámtól lemeztelenített halántékbőrre, azt állítván, hogy a megvakult betegek lázerejüket visszanyer­ték. 1835-ben Miquel kenőcsben, Henderson pedig szemvízben használta a szoralt, míg Verlegh 1843-ban ugyanazon szert oltás útján alkalmazta. Voltak azonban sokan, kik a nevezett szert elvetették, így Ammon és Borte is; mások, mint Ruete, Che­­lius, Mackenzie nevezetes munkáikban meg sem említet­ték a strychnint mint szemmerellenes szert, s így mindinkább feledékenységbe ment át a szoral alkalmazása. Közel 20 év folyt le anélkül, hogy a strychninről többé szó lett volna; még Oraefe 1863-ban sem nyilatkozott kedvezőleg a strychninről. A bőraláfecskendezés felkarolásával új lendületett nyert a strychnin is. Fremineau 1863-ban egy esetet említ­­ fel, melyben hagymáz után szemmel fejlődött a bal szemen,s ezen vakságot ötszöri befecskendezéssel meggyógyította. Ezen tapasztalás sok kétkedőre talált, de a kétkedők is gondolko­zóbbak lettek, midőn Hoering, Saemann és különösen Falko közleményei a szoral jó hatását megerősítették ; míg Eulenburg, ki a gyógyszereknek bőralatti fecskendősek útjáni alkalmazását annyira meghonosította, a szoral hatá­sáról átalában és különösen mint amaurosis elleni szerről igen fitymálólag nyilatkozott. HL A kórodai anyag, melyre Nagel tanár tapasztalatait és ítéletét a szoralról alapítja, 19 esetből áll. A jelen alka­lommal nem igen férne össze, hogy valamennyi kórrajz ecse­telésébe bocsátkozzam, bár mindegyike külön-külön é­rdekes­­­­séggel bir. Ennélfogva csupán három eset rövid közlésére 18 *) Felolvasta a borsodi orvos-gyógyszerészegylet martius 3-diki ülésén. Die Behandlung der Amaurosen und Amblyopien mit Strychnin). Tübingen 1871. AS. Bas. Előfizetési árt helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt 50 kr., vidéken egész évre 1.0 frt., félévre 5 frt. A közle­mények és­ fizetések bérmentesitendők. Hirdetés­ekért soronként 15 njk. Megjelen minden vasárnap. M­egrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőség a Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe váczi­ utéz a Drasc­be-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Popper J. tr. Szemmel és szoral. — Közlemény Korányi Pr. t­r. korodájából. E­d­v­i 111 é­s Z­s. tr. Idült Bright-féle kór szövő­­­dése időit szövetközi májlábbal. (Folyt.) — Közlemény a pesti szegény gyermekkórházból. Wittmann L. tr. Arthrogryposis (önszenvi izomzsugor). — H­a­s­e­n­f­e­l­d M. tr. Orvosi szemle az 1871. fürdőidényről Szliácson. — Könyvismertetés Chirur­gische Briefe von Th. Billroth (Folyt.). — Lapszemle. A higanyhatás a gyermekekre. Tárcza. A budapesti kir. orvosegylet ápr. 20-kán tartott szakülése. — Az austriai új szigorlati rend az orvosi kar számára. — Vegyesek. — Pályázatok. — Szerkesztői levelezés. Pest, 1872. Május 5. Tilenta.f»tod.lk «*• m' f«» I j*' «•. .

Next