Orvosi Hetilap, 1872. május (16. évfolyam, 18-21. szám)
1872-05-05 / 18. szám
szorítkozom, meg lévén győződve arról, hogy tisztelt tagtársaim az idézendő esetekből helyes tájékozást nyerendnek a szorol hatásáról a mauroticus bajok ellen. 1. Rentz Károly, 15 éves. Jobb szemével rendesen lát. Kilenc hét óta a bal szemével nem bír olvasni; annyira meggyengült látása, hogy a LXX. sz. Sn-féle betűt 15 lábnyi távolságban nem veheti ki; látköre igen megszűkült, s se puszta szemmel, se a szemtükörrel semmi kóros változást nem lehetett felfedezni. 1870. április 9. történik az első befecskendezés szorallal a halántékcsont táján Vsa sz. (3 sz. 1 ob. lepárolt vízben feloldva). Az eredmény igazán meglepő volt, mert már fél óra múlva a XV-dik számú betűket 15 lábnyi távolságból biztosan elolvasta, mi anynyit tesz, hogy a láztehetség rendessé vált. Április 11-kén (harmad napon) a második befecskendés rendeltetett (4. sz.), mely azután elegendő is volt a bal szem láterejét ugyanazon fokra emelni, a mellyel a jobb egészséges szem birt. Több befecskendésre nem volt szükség; a beteg nyolcz nap múlva teljesen felgyógyúlva haza bocsáttatott. 2. Grauer Gusztáv, 8 éves. 1870-diki mártius 1-jén kanyaróba esett. A heveny kütegláz közben nehéz agykézlábot jelző tünetek fejlődtek, ú. m.: sopor, lánggörcsök, látatágulat stb. Tíz nap múlva az agytünetek alábbhagyván, a gyermek jobban lett, azonban a szülők nagy rémületére észrevették, hogy fiuk megvakult. Mártius 15-kén, amely napon a getire gyermeket először látta, ezt következő állapotban találta: nagy testi gyengesége miatt nem tud járni; láttehetsége teljesen meg van semmisítve, s a nagy mérvben kitágult láták még a legerősebb fényre sem hatnak vissza. Szervtükrözés útján nemleges adatok találtatnak; sem izzadmány sem más kóros változás nem mutatkozik a részeghártyán, miért is azon kórfolyamat, mi neuritis optici-féle bajnak tartatik, teljesen volt kizárható. A gyermek nagy gyengesége miatt és azon indokból, hogy Nagel meggyőződhessék, váljon a láterő nem térendő vissza magától, április 5-ig — körülbelül két hétig — nem alkalmaztatott semmi. Miután azonban a láterő nem javult, s a láták csupán erős fény behatására húzódtak össze kevéssé, a nevezett napon történt az első befecskendezés 3/50 résszel. A rögtöni hatás kétségkívüli volt, mert a legnagyobb Sn.-féle betűket, melyeket azelőtt nem volt képes megkülönböztetni, azonnal tisztán felismerte. Április 9-kén, V4- sz-el alkalmazott második befecskendés után, fél órával később már a 20-as számozott betűket felismerte. April 11-kén us2-dik rész fecskendeztetett be, mire a látás 1/4-ig javult. Április 12-kén negyedszer történt a befecskendezés, mely után a látás napról napra javult annyira, hogy május 4-dikén, midőn Nagel a gyermeket láterejére tüzetesen megvizsgálta, az a Jaeger-féle első számú nyomtatványt kényedén elolvasta, mit csak rendes láterejű egyének képesek tenni. Azóta egy év folyt le, anélkül, hogy a gyermek látképessége csökkent volna. 3. Schmid Emilia, nyolcz éves, erőteljes leányka, komolyabban beteg még soha sem volt. Orrvérzés már többször jelentkezett nála, utoljára épen akkor, midőn láterejének meggyengülése bekövetkezett. 1871. január hó elején i. a tanító észrevette, hogy a gyermek nem lát rendesen ; a táblára írt betűket, számokat nem bírja megkülönböztetni. Szorosabb vizsgálat alá véve a gyermeket, kitűnt, hogy jobb szemével semmit se lát. Nagel tr. ezen gyermeket mártius 14-kén látta először. A jobb szem vaksága tökéletes; rekeszhártyája fényre visszahat. A bal szemmel lát ugyan, de gyengébben. Jaeger 4-dik számú mintáját alig képes elolvasni, külsőleg egyik szemén sem láthatni körjeleket, s szemtükörrel mindkettőben a reczeghártyán gyenge homá ,lyosodások figyelhetők meg. Mártius 15-kén fecskendeztetett be először egy szemete. része. Nyolcz perccel később semmi hatás, azonban 15 p. múlva már nagyobb tárgyakat, mint: kezet, órát lát és az ujjakat közelről képes megolvasni. Perezről perezre fokozódik a láterő, úgy hogy fél óra eltelte után jobb szemével Jaeger hármas betűit elolvashatta; még két órával később egyes szavait is olvashatja. A befecskendés még többször ismételtetett és a gyermek azután szülei kívánságára haza bocsáttatott majdnem teljesen helyreállított lázerővel. Közlemény Korányi Frigyes ny. r. tanár belkórodásából. Idült Bright-féle kór szóródásé idült szövetközi májlábbal. Edvi Illés Zsigmond tr.-tól. (Vége.) A nehéz légzés, mely a tüdőlob felléptével még nagyobbra növekedett, a nagyfokú kék kór, a soporosos állapot, mely a tüdőlob után mutatkozott, s a napról napra növekedő hasvízkór a csapolást szükségessé tette. E végre a beteget a kóroda közepén álló asztalra készített ágyra helyeztük, s minden szükséges előkészület megtörténte után a szűrcsapót jobb oldalt a köldök és mellső felső csiptövis között képzelt vonal közepén beszúrtam, még pedig míg az ellentállás meg nem szűnt, a legnagyobb meglepetésemre azonban savó folyni nem akart; erre a szűrcsapót visszadugom hüvelyébe, s még egy hüvelylyel beljebb taszítom, mire, néhány csepp vért kivéve, szinte semmi sem ömlött ki. Erre kutasszal hatoltam be, azonban az ellentálló tömött testet ért, mely érdes felülettel birt. Erre a kutaszt kihúztam, s minden egyéb műkísérlettől elállottam. A sebet bekötve, a beteget visszahelyeztem ágyába, ki az egész műtételt egész közönyösséggel tűrte. A sebre hideg borogatást alkalmaztam. A betegnél másnap láz lépett fel, mely eleinte 38 fokra emelkedett, s a has valamivel nagyobb érzékenységet mutatott, anélkül azonban, hogy azt a százseb körül külöte volna legélénkebben. A láz a következő napokban még magasabbra hágott, úgy, hogy most már közel a 40 fokot érte el. A has puffadtabb volt, s nem csak nyomásra igen fájdalmas, de a beteg egyébkor is igen élénk fájdalmakról panaszkodott. A szárseben keresztül folytonos savó szivárgott elő, úgy annyira, hogy a beteget majd minden órában tisztára kellett helyezni, hogy tócsában ne feküdjék ; a tüdőláb tünetei semmit sem változtak. A láz igen rendetlen lefolyású volt, rendetlen emelkedésekkel. A bőr a hason a szüzseb körül veresedni kezdett és orbánczosan megduzzadni, s ezen véresség, mellyel a has fájdalmassága is növekedett, mindinkább elterjedt a köldök és a bal oldali csípő tájra. A betegnél tehát hashártyalob szövődménye lépett fel. Az előadás alkalmával kiemeltetett, hogy a savós hártyák lobja a Brigth-kórnak igen gyakori szövődményét képezi, s hogy az fellép anélkül, hogy valamely mechanicus insultatio jönne közbe. Ezen esetben a műleges beavatkozás már csak azért sem szolgálhat okul, mert a szúrcsap a hasüregbe be sem hatolt és azon savószivárgás inkább a nagy mérvben savósan beszűrődött bőrből eredhetett, mi mellett szól még azon körülmény is,hogy a hasvízkór legkevesebbet sem apadt. Azután a láb tünetei nem is a szúrsebből indultak ki; végre a később a szúrseb körül élénkebben fellépő fájdalom nem annyira az ott legnagyobb fokban mutatkozó hashártyalob, mint inkább azon bőrlábnak tulajdonítandó, mely a szúrás után mindig fel szokott lépni. A folytonos szunykór, a rendkívül száraz és fénylő nyelv és garat, a nagyfokú ammoniacalis kilégzés, s végre azon körülmény, hogy a vizelet mennyisége ad minimum szállott le, azon kórfolyamatra engedett következtetni, melyet Zoksch és mások ammoniaemia-nak neveztek. S kiemeltetett, miszerint a vizeletkiválasztás ily nagyfokú csökkenése könyen a hugyang retentióját vonhatja maga után, mely azután a vérben felhalmozódva, szénsavas ammoniakká bomlik szét, s uraemicus tüneteket vonhat