Orvosi Hetilap, 1875. május (19. évfolyam, 18-22. szám)

1875-05-02 / 18. szám

Május 4. A mellkasi tünetek állandók. A hörgi légzéshez csengő szörőszörejek társultak. Beteg igen gyenge, sokat köhög, légzése igen nehezített, arcza vizenyősen duzzadt. Május 11. A tompulat hátul a bal lapocz tövisétől lefelé egészen teltté lett; a tövis felett tompult, dobos. E mellkas­félen mindenütt hörgi légzés, búgás és csengő, nagyhólyagú szörcszörejek hallhatók. Május 12. A hőmérsék ápril 29. óta mindig 36.6 és 37.8 közt ingadozott. Hátul a lapocz alsó szöglete táján apró, finom, egyenlőhólyagú szörcszörej (crepitatio) hallható. Különben az egész mellkason bő, nagyhólyagú szörcszörej és búgás van el­terjedve. Május 13- A szörcszörejek az egész mellkason elterjedtek. Légzés igen felületes, nehéz. Érverés gyenge, kihagyó. A foly­tonosan jobb oldalon való fekvés miatt a test jobb fele vize­nyősen duzzadt. Arcza kékesszürke színezetű, beesett. Láz 38.4°C-ot ért el. Este 7 órakor meghalt. A láz ellen kínál (6—12 szemet naponta), köhögés ellen codein adagoltatott. A tüdővizenyő felléptével erősebb hány­­gyökér-forrázat aetherrel; később a nagyfokú összeesés felléptével gyökönkegyökér-forrázat aetherrel nyújtatott. A tüdőben fellépett tünetek már kezdetben embolia gyanúját kelték. Később e gyanú a tüdő­lob lassú terjedése és lefolyásában igen nagy valószínűségi alapot nyert; a kórismézésnél kimondatott, hogy a tüdőlob egy vértörület környékén indult meg és terjedt tova; a v­é­r­tö­mül­e­t­n­e­k — magának — oka pedig embolia. Vér­­tömesz-embolus képződése az ily jelentékeny kóros változásokban szenvedő szívben kön­yen képzelhető (a vér lecsapódott rostonyája, vagy sarjadzások leszakadt darabja kiválón alkalm­as lévén tömeszszé lenni). A május 15-kén megejtett bonczolat eredménye következő: A függér veleszületett kisfokú szűkülete. A függéri bil­lentyűk elégtelensége a szájadék kisfokú szűkületével; a két­­hegyű billentyű elégtelensége és a szájadék kisfokú szűkülete. A jobb szív tevőleges, a bal szív egyszerű tágulata. Embolia: ezt követő vértömület és idült körülírt láb a bal tüdőben. He­veny vértömületek a jobb tüdőben, régibb a bal vesében. Lép­­dag: Az agy környén, a jobb középbarázda tekervényei és az operculumon egy vérömleny maradványai. A méhnek — a jobb méhszalag rövidsége miatt — jobbra való eltérése. Gyomor­lágyulás. 12. K. A., férjezett nő, 47 éves, 12 éves korában görvé­­lyes mirigylobot, 13 éves korában hagymázt, 22. évében heveny lázas ízületcsúzt állott ki. Ez utóbbi bántalom 28. évében ismét fellépett, de már szívdobogástól kísérve. Beteg alacsony, rostul táplált, sápadt; mellkasa rhachiti­­cus alkatú (a szegycsont markolata és ennek­­ kulcscsonti ízvégei tarajként kiállók, a bordák végei duzzadtak). Szívcsúcslökés a 6. bordaközben a bimbóvonalban érezhető. Szívtompulat a bal szegy melletti vonalban az 5. borda felső szélétől a bordaívig, kifelé a bimbóvonalig, befelé a szegycsont közepéig terjed. Májtompulat felső határa rendes, de lefelé a bordaívet jelenté­kenyen túlhaladja; leterjed csaknem a csíptarajig, a köldökig és balfelé a rendes nagyságú léptompulattal foly össze. A szívcsúcs felett erős systolicus fúvózörejt és általa részben fe­dett diastolicus zörejt hallani. A függér felett erős systolicus (függérszájadék szűkülete) és gyengébb diastolicus zörej van. A tüdőtér felett erős systolicus zörej és diastolicus ékelt hang. Tüdőkben kisfokú hurut. Ütérlökés rendetlen, vékony, peczkelő. Májtájon igen élénk fájdalmat érez a beteg. Vizeletben kevés fehérnye. Két heti (1874. június 28. júl. 12-ig) gyógykezelés után (a májtájra felmelegedő hideg borogatások, kétszer szunyal­­befecskendés; a hörghurut által fenntartott köhögés ellen Do­­wer-féle por; gyomorhurut ellen savas, szénsavas nátrium) meg­­könyebbülve távozott. A májtompulat jelentékenyen megkiseb­bedett, s ezzel együtt a légzés is könyebb lett. 13. Schmidt Ferencz, 32 éves, kovács, 1874. július 3-kán vétetett fel; 1861. évben tüdőlobot állott ki; 1873. évben minden előrement ok nélkül légzése mindinkább nehezebb lett és gyakori szívdobogás lepte meg; sőt 1874. mártius 16-kán egy magasabb lépcsőzet megmászása után összeroskadt, légzése néhány pillanatra elállt és öntudata elhomályosult. Ez állapot néhány percznyi tartam után elmúlt, de a betegnek igen óva­kodnia kelle bármely megerőltetéstől, mert különben ily ájulási roham fenyegette. 1874. június 26-kán az alsó végtagok és a has bőre duzzadni kezdett, s a duzzadás azóta növekvik. Beteg erős testalkatú, mérsékelten táplált, sápadt. A lát­ható nyakhártyák kékesvörösek. A viszerek mindenütt kékes hálózatként tűnnek ki. Légzés alatt a légzési izmok erőszakos megfeszülést mutatnak. Mellkas dombordad, a szívtájon kidom­­borult. Szívcsúcslökés a 6. bordaközben, a bimbóvonalon másfél hüvelykkel túl érezhető, erős, emelő, körülírt. Szívlük­tetés kiterjedt. Szívtompulat a balszegy melletti vonalban a 4. borda felső szélétől a 6. borda alsó széléig terjed; befelé a jobb szegyszélt egy hüvelykkel haladja túl, kifelé a csúcslökés helyével határolódik. Májtompulat nagyobb. Léptompulat rendes. Tüdőben hurut tünetei. Szívcsúcson mindkét hang helyett erős zörej. A függér első hangja tompa, a másodikat erős zörej helyettesíti. A tüdőtér 2. hangja felette ékelt. Az alsó végtagok és a has bőre kicsattanásig feszült, fénylő, viszérhálózatot mu­tató. Légzés felette nehéz, néha fuldoklásszerű erőltetés mellett vitetik ki. E nehéz légzés miatt a beteg éseit nyugtalanul tölti, folyton ülő helyzetben kell maradnia. Beteg ily súlyos állapotban — csak néha könyebbülve meg — maradt július 13-ig; ekkor előbbi súlyos helyzetét még a szívtájon fellépett éles fájdalom fokozta. Jul. 15. A két előbbi naphoz képest tűrhető állapot, fáj­dalmak időnkint szünetelnek. Este igen nagy gyengeségérzet vett erőt a betegen, annyira, hogy összeeséstől lehet­ félni. Jul. 16-ban nyugodt a beteg, s mint mondja, „jól érzi magát.“ Jul. 17. Gyakran megújuló szívdobogás, s ezzel nagyfokú nehéz légzés gyötri ismét a beteget. Minden ily roham után nagy gyengeség áll be, a légzés felületessé lesz, s beteg csak lassan jön ismét magához erős bor és aether adagolása után. Éjjel 10 órakor nyugodtabb lett, elaludt, s 11 órakor két eről­tetett légzési mozgás után meghalt. A boncsvizsgálat eredménye a következő: A függér félholdképű billentyűinek elégtelensége a bal és jobb gyomrocsnak azt követő tágulatával; a tüdők barna tömörülése (induratio brunea). Máj, vesék és az agy vérbő­sége. A gyomorban vérömlenyes kiragadások. (Folytatása következik).

Next