Orvosi Hetilap, 1875. május (19. évfolyam, 18-22. szám)
1875-05-02 / 18. szám
Május 4. A mellkasi tünetek állandók. A hörgi légzéshez csengő szörőszörejek társultak. Beteg igen gyenge, sokat köhög, légzése igen nehezített, arcza vizenyősen duzzadt. Május 11. A tompulat hátul a bal lapocz tövisétől lefelé egészen teltté lett; a tövis felett tompult, dobos. E mellkasfélen mindenütt hörgi légzés, búgás és csengő, nagyhólyagú szörcszörejek hallhatók. Május 12. A hőmérsék ápril 29. óta mindig 36.6 és 37.8 közt ingadozott. Hátul a lapocz alsó szöglete táján apró, finom, egyenlőhólyagú szörcszörej (crepitatio) hallható. Különben az egész mellkason bő, nagyhólyagú szörcszörej és búgás van elterjedve. Május 13- A szörcszörejek az egész mellkason elterjedtek. Légzés igen felületes, nehéz. Érverés gyenge, kihagyó. A folytonosan jobb oldalon való fekvés miatt a test jobb fele vizenyősen duzzadt. Arcza kékesszürke színezetű, beesett. Láz 38.4°C-ot ért el. Este 7 órakor meghalt. A láz ellen kínál (6—12 szemet naponta), köhögés ellen codein adagoltatott. A tüdővizenyő felléptével erősebb hánygyökér-forrázat aetherrel; később a nagyfokú összeesés felléptével gyökönkegyökér-forrázat aetherrel nyújtatott. A tüdőben fellépett tünetek már kezdetben embolia gyanúját kelték. Később e gyanú a tüdőlob lassú terjedése és lefolyásában igen nagy valószínűségi alapot nyert; a kórismézésnél kimondatott, hogy a tüdőlob egy vértörület környékén indult meg és terjedt tova; a vértömületnek — magának — oka pedig embolia. Vértömesz-embolus képződése az ily jelentékeny kóros változásokban szenvedő szívben könyen képzelhető (a vér lecsapódott rostonyája, vagy sarjadzások leszakadt darabja kiválón alkalmas lévén tömeszszé lenni). A május 15-kén megejtett bonczolat eredménye következő: A függér veleszületett kisfokú szűkülete. A függéri billentyűk elégtelensége a szájadék kisfokú szűkületével; a kéthegyű billentyű elégtelensége és a szájadék kisfokú szűkülete. A jobb szív tevőleges, a bal szív egyszerű tágulata. Embolia: ezt követő vértömület és idült körülírt láb a bal tüdőben. Heveny vértömületek a jobb tüdőben, régibb a bal vesében. Lépdag: Az agy környén, a jobb középbarázda tekervényei és az operculumon egy vérömleny maradványai. A méhnek — a jobb méhszalag rövidsége miatt — jobbra való eltérése. Gyomorlágyulás. 12. K. A., férjezett nő, 47 éves, 12 éves korában görvélyes mirigylobot, 13 éves korában hagymázt, 22. évében heveny lázas ízületcsúzt állott ki. Ez utóbbi bántalom 28. évében ismét fellépett, de már szívdobogástól kísérve. Beteg alacsony, rostul táplált, sápadt; mellkasa rhachiticus alkatú (a szegycsont markolata és ennek kulcscsonti ízvégei tarajként kiállók, a bordák végei duzzadtak). Szívcsúcslökés a 6. bordaközben a bimbóvonalban érezhető. Szívtompulat a bal szegy melletti vonalban az 5. borda felső szélétől a bordaívig, kifelé a bimbóvonalig, befelé a szegycsont közepéig terjed. Májtompulat felső határa rendes, de lefelé a bordaívet jelentékenyen túlhaladja; leterjed csaknem a csíptarajig, a köldökig és balfelé a rendes nagyságú léptompulattal foly össze. A szívcsúcs felett erős systolicus fúvózörejt és általa részben fedett diastolicus zörejt hallani. A függér felett erős systolicus (függérszájadék szűkülete) és gyengébb diastolicus zörej van. A tüdőtér felett erős systolicus zörej és diastolicus ékelt hang. Tüdőkben kisfokú hurut. Ütérlökés rendetlen, vékony, peczkelő. Májtájon igen élénk fájdalmat érez a beteg. Vizeletben kevés fehérnye. Két heti (1874. június 28. júl. 12-ig) gyógykezelés után (a májtájra felmelegedő hideg borogatások, kétszer szunyalbefecskendés; a hörghurut által fenntartott köhögés ellen Dower-féle por; gyomorhurut ellen savas, szénsavas nátrium) megkönyebbülve távozott. A májtompulat jelentékenyen megkisebbedett, s ezzel együtt a légzés is könyebb lett. 13. Schmidt Ferencz, 32 éves, kovács, 1874. július 3-kán vétetett fel; 1861. évben tüdőlobot állott ki; 1873. évben minden előrement ok nélkül légzése mindinkább nehezebb lett és gyakori szívdobogás lepte meg; sőt 1874. mártius 16-kán egy magasabb lépcsőzet megmászása után összeroskadt, légzése néhány pillanatra elállt és öntudata elhomályosult. Ez állapot néhány percznyi tartam után elmúlt, de a betegnek igen óvakodnia kelle bármely megerőltetéstől, mert különben ily ájulási roham fenyegette. 1874. június 26-kán az alsó végtagok és a has bőre duzzadni kezdett, s a duzzadás azóta növekvik. Beteg erős testalkatú, mérsékelten táplált, sápadt. A látható nyakhártyák kékesvörösek. A viszerek mindenütt kékes hálózatként tűnnek ki. Légzés alatt a légzési izmok erőszakos megfeszülést mutatnak. Mellkas dombordad, a szívtájon kidomborult. Szívcsúcslökés a 6. bordaközben, a bimbóvonalon másfél hüvelykkel túl érezhető, erős, emelő, körülírt. Szívlüktetés kiterjedt. Szívtompulat a balszegy melletti vonalban a 4. borda felső szélétől a 6. borda alsó széléig terjed; befelé a jobb szegyszélt egy hüvelykkel haladja túl, kifelé a csúcslökés helyével határolódik. Májtompulat nagyobb. Léptompulat rendes. Tüdőben hurut tünetei. Szívcsúcson mindkét hang helyett erős zörej. A függér első hangja tompa, a másodikat erős zörej helyettesíti. A tüdőtér 2. hangja felette ékelt. Az alsó végtagok és a has bőre kicsattanásig feszült, fénylő, viszérhálózatot mutató. Légzés felette nehéz, néha fuldoklásszerű erőltetés mellett vitetik ki. E nehéz légzés miatt a beteg éseit nyugtalanul tölti, folyton ülő helyzetben kell maradnia. Beteg ily súlyos állapotban — csak néha könyebbülve meg — maradt július 13-ig; ekkor előbbi súlyos helyzetét még a szívtájon fellépett éles fájdalom fokozta. Jul. 15. A két előbbi naphoz képest tűrhető állapot, fájdalmak időnkint szünetelnek. Este igen nagy gyengeségérzet vett erőt a betegen, annyira, hogy összeeséstől lehet félni. Jul. 16-ban nyugodt a beteg, s mint mondja, „jól érzi magát.“ Jul. 17. Gyakran megújuló szívdobogás, s ezzel nagyfokú nehéz légzés gyötri ismét a beteget. Minden ily roham után nagy gyengeség áll be, a légzés felületessé lesz, s beteg csak lassan jön ismét magához erős bor és aether adagolása után. Éjjel 10 órakor nyugodtabb lett, elaludt, s 11 órakor két erőltetett légzési mozgás után meghalt. A boncsvizsgálat eredménye a következő: A függér félholdképű billentyűinek elégtelensége a bal és jobb gyomrocsnak azt követő tágulatával; a tüdők barna tömörülése (induratio brunea). Máj, vesék és az agy vérbősége. A gyomorban vérömlenyes kiragadások. (Folytatása következik).