Orvosi Hetilap, 1880. február (24. évfolyam, 5-9. szám)
1880-02-01 / 5. szám
— 93 — _La — 94 — T Ez nem csekélyebb hiba, mint ha valaki a hímvessző minden betegségére azt mondja, hogy bujakóros. Cruveilhier esetét tehát szorosan boncztanilag járva el, ondósipolynak, Euschkáét dülmirigysipolynak nevezném és ezektől egészen el kell különíteni Pribram esetét és a mienket, s ezeket vagy a húgycső teljes, illetőleg részletes kettőzeteinek vagy húgysipolyoknak nevezni, mely utóbbi elnevezés ellen azonban többféle ellenvetést lehetne felhozni. Azon esetek végre, hol a hímvessző hátán nyíló csatorna a húgycsővel nem közlekedik, milyeneket pl. Picardat,x) Marchal,* 2) Verneul ír le, de hol arra vonatkozó vizsgálat nem történvén, váljon van-e jelen valami közlekedés a dülmirigygyel, vagy talán az ondóhólyagcsákkal, nincsenek boncztanilag eléggé felvilágosítva tudományosan nem értékesíthetők és csak mint különlegességek említhetők fel. Az ajkak és a pofa hiányát pótló műtőeljárások esettanához, a pofahiányoknak két, ellenirányú, nyelvalakú lebenynyel pótlásának új módozatával. Adler Adolf tr-tól Nagy-Károlyban.1) III. Eset. Egész alak- és részletes állképlés. Sikolya Pál, 45 éves, földmíves, Genesről (Szatmár megyéből). Felvétetett 1874. decemb. 17-én 181. sz. a. Az egész alak, valamint az áll lágy képletei nagyrészt hiányzanak. A hiány közvetlen határa egyik szeglettől a másikig vékony, hártyaszerü, nyál csörgéstől fölernyedt és szorosan tapadva az állkapocshoz, félkörben hegképlettel van szegélyezve. Az állkapocs fogmedernyújtványának sápadt, nyakhártyaszerű, vékony takarója számos borsónagyságú kidudorodás által egyenetlen felületű; a rendetlen kiállású metszfogak ágasbogasan hajlanak el egymástól. A roncsolt alak maradványaként a jobb szájszeglettől 2 cm-nyi hosszú, 8 mmnyi széles, nyakhártyaszerű, hurkaalakú képlet vonul — nem épen függélyesen — lefelé. Beteg, kinek beszéde selypítő és nehezen érthető, a folytonossághiányt, melyen át szakadatlanul csurog a nyál, nyelvével igyekszik betömni; bajáról, mely állítólag zsenge gyermekkorában (valószínűen noma által) keletkezett, beteg bővebb felvilágosítással nem szolgálhat. De előadja, hogy arczának eltorzulása miatt már kora ifjúságában kerülte a társaságot, később pedig efölött bánatában részegségnek adta magát, mit hosszú évsoron át űzve, végre szeszőrjöngésbe esett. Az utóbbi egyik nagyobb rohama által meglepetve, jelen felvétele előtt két hóval már gyógykezelve volt 10 napon át a vezetésem alatt álló kórházban. Miután ezalatt megtudta tőlem, hogy ajkhiánya (III. 1) műtét segélyével helyrehozható, e czélból jelenleg fel is vétette magát a kórházba. A következő leírású műtétet 1874. dec. 20-kán végeztem. Mindenekelőtt a rendetlenül kiálló fogakat távolítottam el, hogy az álloldal, meg az állkapcsi háromszögek bőréből képezni terveit lebenyeket rendeltetésük helyére illeszthessem. A fogak eltávolítása után mindkét szájszöglettől egy-egy kifelé hajló, ívalakú metszést vezettem az állcsúcshoz, hol a két metszés tompa szög alatt találkozott (2). Ezen metszések közé eső minden heges képletet gondosan elválasztottam az állkapocstól, s csak a fennt leírt, hurkaszerű nyakhártyaképletet hagytam meg, melyet körülmetszvén és felválasztván, az ajkoknak bár csak részben helyreállítására volt szándékom felhasználni. Ezután az állcsúcstól kezdve, mindkét oldalt az állkapcsi háromszög felé, majd a fültőtájig felfutó, domborulatával mell- és lefelé néző két metszés segélyével ea'b' és c'ab. lebenyeket képezem. A baloldali lebenyt valamivel szélesebbre szabtam, mert ebből kellett a megfelelő oldali alak nagyobb részének kikerülni. A lebeny sülyedésének meggátlására és hogy a szájszöglet kellő alakot nyerhessen, a képzendő szájszöglet meghosszabbított vonalában a pofa bőréből egy, alapjával befelé fordított egyenszárú Burow-féle háromszöget (cc'f) metszettem ki. A jobboldali lebenyt azért véltem czélszerűnek hosszabbra metszeni, mert a már említett nyakhártyaszerű képletet a szintén elmondott okból minden áron megtartani akarván, ezen oldalon a segítő háromszög kimetszése nem látszott tanácsosnak; azért tehát egész a fültőmirigy elé vivén a metszést, a lebenyt idáig fejtettem fel. Az ekként létesített lebenyek felfejtése és felcsúsztatása által a hiány minden nagyobb feszítés nélkül is tökéletesen fedezve lett. Először a kimetszett háromszög szárait (eb és c'b), azután a lebenyeknek egymáshoz közelített széleit egyesítvén, végre d. nyakhártyaképletet a jobboldali lebeny felső szélére ajkoknak szegtem föl. (3.) A kötésnek harmadnap történt megnyitása és a varratoknak nagy részben eltávolítása alkalmával az egyesülés mindenütt megkezdődöttnek látszott, csupán a bal lebeny a szöglete mutatott borsónagyságú kiterjedésben kékes színt és csökkent hőmérséket. Később e részecskét jónak láttam eltávolítani. Beteg az ujdonképlett alakkal, mely mind beszédét érthetőbbé, mind étkezését könyebbé téve, 1875. január 12-én bocsáttatott el a kórházból azon utasítással, hogy az alajkán visszamaradt borsónagyságú hiány pótlására később ismét jelenjen meg. Ennek következtében 1875. febr. 19-én 29. sz. a. csakugyan újból felvéve, alajkán a jól odaforrt és minden lábfolyamattól immár ment volt baloldali lebenyből egy kis lebenykét felfejtvén, ezt a felfrissített ellenoldali részlethez varrtam, mire az egyén mart. 4-én teljesen megelégedve lett a kórházból elbocsátva. (4.) IV. Eset. Pofaképlés két ellenirányú, nyelvalakú lebenynyel. Templi Verőn, csanálosi (szatmármegyei), 7 éves nőgyermek, felvéve 1875. sept. 6-án 147. sz. a. a jobb szájzugtól kissé ki- és lefelé, körülbelül mm-nyi távolságban eső, körületében hegképlettel ellátott, sommag nagyságú folytonossághiánynyal, mely teljesen átható lévén, rajta folytonosan nyál csurog keresztül. A harántul fekvő hiány alsó széle a szem- és első két zápfogtól, meg a megfelelő fogmedernyujtvány-részlettől megfosztott alsó állcsonthoz vékony hegképlettel van odaforrva, felül pedig haránt irányban az állszöglet felé könyen felfelé hajló, 6 mm-nyi széles hegvonal által van szegélyezve, mely végpontjától az állcsúcs iránya felé mintegy 30° szög alatt visszahaladva, az állcsont szélén a szájzug függélyéhez és attól 1 '/a cm-nyi távolságban húzódik el. Az ezen körvonalak által szegélyzett hegképlet középső része az állcsonthoz szorosan odanőve, itt-ott egyes dudorokat és ránczokat mutat. A hiány, heges környezetével együtt kissé rézsútosan harántul fekvő, tojásdad alakú, 3 1/2 cm. hosszú és 2 cm. széles. (IV. 1.) A baj néma következménye. A műtét sept. 8-án vitetett véghez. Miután a hegképletet, az ép bőrben ama heg körül tojásdad alakban ejtett metszéssel felfejtve, gondosan eltávolítottam, az ekként támadt hiány pótlására két, egymással ellenkező irányú, nyelvalakú, s a hiány nagyságához előre pontosan hozzáarányított lebenyt szabtam ki, még pedig az egyiket az állból és alakból, míg a másikat a fültőtáj bőréből. Az első lebenyt a hiány mellső részéhez csúsztattam, a másodikat a hátsóhoz. (2.) Az egymással összehozott két lebeny a hiányt minden vonogatás nélkül teljesen és épen fedezvén, érintkező széleiket (a vérzés csilapítása után) gombos varratok segélyével S-alakú vonalban egyesítem. (3.) A gyógyulás per prímám sikerülvén, beteg tetsző arczczal lett elbocsátva sept. 30-án. (4.) (Folytatása következik). *) Recherche sur les anomalies congénitales de l’uréthre. Thése de Paris 1858. 2) Bulletin de Vacadémie de médecine 1852. 5*