Orvosi Hetilap, 1884. április (28. évfolyam, 14-17. szám)
1884-04-06 / 14. szám
351 képét nyújtja; kiemelendő csak az interlobularis szövet lobos beszűrődése, továbbá az alveolusok kitöltése igen sűrű, vastag, gyakran hyalin rostonyatömegek által, melyek úgy, mint helyenkint az infundibulumok félhold alakú falrészletei saframmal élénk vörösre festhetők. A bonczleletnél leírt sötét vörös góczokban az alveolusok kevés rostonyával, de annál több vörös vértestecscsel és sárga festenyrögecsekkel kitöltöttek, s itt a septalis edények is vérdúsak és helyenkint safranin által élénk vörösre festhető hyalin anyagot tartalmazók. Hasonló leletet, mint a duzzadt lebenyke közti szövet, mutat a mediastinum phlegmonosus lágy szövete. Itt is vizenyő mellett sok halavány, nagy sejt és a merev genyes részeknek megfelelőleg rostonya-reczézet is észlelhető. Kiemelendő itt szintén a nyirkedényeknek nagyfokú tágulata. Mind e szöveteket, az említett viola Biodiodhalium módszer szerint kezelve, azt találtam, hogy mindenütt egy és ugyanazon 6?—0-8 fi átmérőjű, hosszúkás, itt-ott rövid lánczokat képelő diplococcusok a következő elrendeződésben találhatók. Legtöbb diplococcus van a mellhártyát fedő álhártyában részben sejtekben (faxo egy-egy sejtben), részben szabadon a folyadékban. Ezen micrococcusok, iod nélkül kezelve, igen széles, halaványan festett tokot tüntetnek fel. Igen sok, tokkal ellátott vagy ezt nélkülöző diplococcus, gyakran lánczokat képezve, van a gátorban, valamint az ott beszűrődő folyadékban mint itt-ott sejtekben is. A felső tüdőlebenyben a diplococcusok az interlobularis és perivascularis szövetekre szorítkoznak. Nevezetesen a leírt sárga kocsonyás csikók központi részében majdnem mindegyik halaványodott sejt (2. ábra s.) tartalmaz 1 vagy több diplococcust (d), s itt-ott elszigetelt coccust vagy kisebb lánczot. Legnehezebben mutathatók ki a coccusok az alsó tüdőlebenyben. Itt is csak ritkán találhatók az alveolus belsejében, hanem itt-ott az interlobularis és perivascularis szövetben, s ennek nyirkedényeiben. Górcsövileg vizsgáltam még az agyburkot és a hasűri folyadékot, továbbá vese- és máj metszeteket. Ezekben microorganismusokat nem találtam. A vesékben nevezetesen a gomolyok hámjának zavaros duzzadása, a csatornácskáknak hólyagszerű képletekkel kitöltése és az interstitialis szövet kisebbfokú vizenyője, s itt-ott vándorsejtek felhalmozódása tűnt fel. Az interstitialis kötszövetben itt-ott egész 10 fi átmérőjű, az anilin iod módszerrel élénk viola-színűre festett korongok tűntek fel. E kezelésnél azonkívül a Henle-féle kacsok hámjában 2. ábra, számos feketés violaszínű, néha a sejtet teljesen kitöltő, egyenlőtlen nagyságú gömbölyded tömegek voltak találhatók. Itt-ott a húgycsatornák kisebb csoportjaiban vörös vértestecsek halmozódtak fel. Kísérletek állatokon. Igen rövid idővel a halál után Pravaz-fecskendővel, minden lehető óvatosság mellett, (a fecskendő kimosása higanychloridos borszeszszel, annak melegítése forró vízben és a bőrnek szorgos tisztítása) a mellhártya-izzadmányból és a bal alsó tüdőlebeny szövetéből folyadék nyeretett, mely részben közvetlenül állatok, (békák, házi nyulak és egerek) különböző testrészeibe lett befecskendezve. A folyadék másik része tenyésztő-kísérletekre használtatott. Úgy a tüdőből mint a mellhártya-izzadmányból vett folyadékból 2—■2 házi nyúl lett beoltva, s a mellhártya-izzadmányt még 1 békának és 2 egérnek oltottam be. Míg a béka 0 2 kcm-nek a házi nyirkzsákba befecskendezésétől nem betegedett meg, addig a melegvérűek, pár órával a befecskendezés után lázasan mind megbetegedtek és rövid idő múlva tönkre mentek. Leggyorsabban hatott a savós hártyákba való befecskendezés. A nyulakon végzett kísérletek a következőképen folytak le : 1. Egy házi nyúl, melynek mellürében 1■ 1 kcm. mellhártyabeli izzadmány lett befecskendezve, már pár óra múlva nagyfokú lázat kapott, nyugtalan lett, s néhány órával a befecskendezés után görcsök közt meghalt. Bonczolásánál a tüdők pufffadtak, s finom sárgás, genyesen széteső álhártyával fedettek, vérdúsak, s az alsó tüdőszegélyek sötét barnás-vörösek, tömöttek és kissé szemcsések; azonkívül a körzeten több egész kis borsónyi, hasonló, barna-vörös tömöttebb, de törékeny, nedvdús, légtelen gócz. Mindkét mellűrben 10 elogin, zavaros sárgás savó. A hasürben 30 gm, zavaros genyes savó ; a hashártya belövelt, érdes, egész papír-vastagságú, szétmálló genyes álhártyákkal fedett. Úgy a mellhártyáról mint a lobos tüdőről és a hashártyáról nyert folyadék fedőlemezekre lett kenve és az említett módon kezelve. Mindenütt meglepő nagy számú, széles tokkal ellátott diplococcus, többnyire kisebb, a tokok által egymástól elkülönített csoportokban összeállva, s itt-ott 4-es vagy 6-os számban lánczokat képezve. Ritkán egyes coccusokat, (többnyire valamivel nagyobbakat, mint a kettős coccusok) szintén tokkal lehetett találni. Kevesebb diplococcus található a vese metszlapjáról és a vérből kapott készítményeken. A hashártya izzadmányából gelatinán és vérsavón 30—38° hőmérséknél tenyésztéseket tettem ugyanazon eredménynyel mint a leírandó embertől vett anyagból. 2, 3 és 4 nap múlva a szegalakú culturákból kis darabot sterilizált savóra ültettem át, s itt is hasonló alakok fejlődtek. A 3. generátióból a bőr alá beoltott egér és egy házi nyúl szintén a savós hártyák nagyfokú lábjában ment tönkre; míg egy másik erős házi nyúl, ki ugyanakkor lett fertőzve, másnapra lázat kapott, de életben maradt. 2. Ugyanazon folyadékból, mint az 1. számú nyúlnál a mellső szemkamrába 1 csepp lett befecskendezve, s 1 nap múlva panphthalmitis fejlődött, de a folyamat a szemre marad helybelisítve. 3. Ugyanazon folyadékból házinyúl hónalj bőrébe tett 62 kcm. befecskendezésre az állat 3 óra múlva nagyfokú lázat mutat, mely haláláig, 48 órával a befecskendezés után, eltart. Itt is nagyfokú mellhártyalob a tüdők összenyomatásával, a tüdőben környi lobos góczok, mellhártyalob és a vesék zavaros duzzadása fejlődött. Azonkívül a máj környi részein 1—2 cm. átmérőjű fehéres szürkés, szabálytalan alakú a mélybe terjedő tömöttebb csikók találtattak, úgy a lobos termények mint szervei is górcsövileg lettek vizsgálva. Fedőlemez-készítményekben, melyek a savós hártyák izzadmányából készítettek nagyszámú jellemző diplococcus találtatott. A tüdő lobos góczai methyl B anilinvíz és iodiodkaliummas kezelésnél a következőket mutatnak: A mellhártya hólyagszeríven duzzadt genysejtekkel fedett, s ittott ezekben vagy ezeken kívül is diplococcusok találhatók, úgyszintén helyenkint az innen kiinduló a tüdőbe terjedő kötszöveti sövényekben. A környi tágult intundibulumok egyesei sötét violaszínű hyalin félhold alakú szegélylyel bírnak. Az alveolusok a góczoknak megfelelőleg részben a nagy fokban tágult és kanyarodott hajszáledények által szűkítettek, s ki vannak töltve részben sajátságos, finom szemcsés, erősen festett reczézet által, részben kisebb-nagyobb, i—'5 ti átmérőjű, többnyire nagyobb tömegekké összefolyt gömbölyded, fényes, sötét violaszínű szemcsékkel, melyek legkisebbjei c/ i. ábra. 352