Orvosi Hetilap, 1884. április (28. évfolyam, 14-17. szám)

1884-04-06 / 14. szám

351 képét nyújtja; kiemelendő csak az interlobularis szövet lobos be­­szű­rődése, továbbá az alveolusok kitöltése igen sűrű, vastag,­ gyakran hyalin rostonyatömegek által, melyek úgy, mint helyen­­kint az infundibulumok félhold­ alakú falrészletei saframm­al élénk vörösre festhetők. A bonczleletnél leírt sötét vörös góczokban az alveolusok kevés rostonyával, de annál több vörös vértestecscsel és sárga festenyrögecsekkel kitöltöttek, s itt a septalis edények is vér­dúsak és helyenkint safranin által élénk vörösre festhető hyalin anyagot tartalmazók. Hasonló leletet, mint a duzzadt lebenyke közti szövet, mutat a mediastinum phlegmonosus lágy szövete. Itt is vizenyő mellett sok halavány, nagy sejt és a merev genyes részek­nek megfelelőleg rostonya-reczézet is észlelhető. Kiemelendő itt szintén a nyirkedényeknek nagyfokú tágulata. Mind e szöveteket, az említett viola B­iod­iodhalium mód­szer szerint kezelve, azt találtam, hogy mindenütt egy és ugyanazon 6­?—0-8 fi átmérőjű, hosszúkás, itt-ott rövid lánczokat képelő diplococcusok a következő elrendeződésben találhatók. Legtöbb diplo­­coccus van a mellhártyát fedő álhártyában részben sejtekben (faxo egy-egy sejtben), részben szabadon a folyadékban. Ezen micrococcusok, iod nélkül kezelve, igen széles, halaványan festett tokot tüntetnek fel. Igen sok, tokkal ellátott vagy ezt nélkülöző diplococcus, gyakran lánczokat képezve, van a gátorban, valamint az ott beszűrődő folyadékban mint itt-ott sejtekben is. A felső tüdőlebenyben a diplococcusok az interlobularis és perivascularis szövetekre szorítkoznak. Nevezetesen a leírt sárga kocsonyás csikók központi részében majdnem mindegyik halaványodott sejt (2. ábra s.) tartalmaz 1 vagy több diplococcust (d), s itt-ott elszigetelt coccust vagy kisebb lánczot. Legnehezebben mutathatók ki a coccusok az alsó tüdőlebenyben. Itt is csak ritkán találhatók az alveo­lus belsejében, hanem itt-ott az inter­lobularis és perivascularis szövetben, s ennek nyirkedényeiben. Górcsövileg vizsgáltam még az agy­burkot és a hasűri folyadékot, továbbá vese- és máj metszeteket. Ezekben microor­­ganismusokat nem találtam. A vesékben nevezetesen a gomolyok hámjának zavaros duzzadása, a csator­­nácskáknak hólyagszerű képletekkel kitöltése és az interstitialis szövet kisebbfokú vizenyője, s itt-ott vándorsejtek felhalmozódása tűnt fel. Az interstitialis kötszövetben itt-ott egész 10 fi átmérőjű, az anilin­ iod módszerrel élénk viola-színűre festett korongok tűn­tek fel. E kezelésnél azonkívül a Henle-féle kacsok hámjában 2. ábra, számos feketés violaszínű, néha a sejtet teljesen kitöltő, egyenlőtlen nagyságú gömbölyded tömegek voltak találhatók. Itt-ott a húgy­­csatornák kisebb csoportjaiban vörös vértestecsek halmozódtak fel. Kísérletek állatokon. Igen rövid idővel a halál után Pravaz-fecskendővel, minden lehető óvatosság mellett, (a fecskendő kimosása higanychloridos borszeszszel, annak melegítése forró vízben és a bőrnek szorgos tisztítása) a mellhártya-izzadmányból és a bal alsó tüdőlebeny szöve­téből folyadék nyeretett, mely részben közvetlenül állatok, (békák, házi nyulak és egerek) különböző testrészeibe lett befecskendezve. A folyadék másik része tenyésztő-kísérletekre használtatott. Úgy a tüdőből mint a mellhártya-izzadmányból vett folyadékból 2—■2 házi nyúl lett beoltva, s a mellhártya-izzadmányt még 1 békának és 2 egér­nek oltottam be. Míg a béka 0­ 2 kcm-nek a házi nyirkzsákba be­fecskendezésétől nem betegedett meg, addig a melegvérűek, pár órá­val a befecskendezés után lázasan mind megbetegedtek és rövid idő múlva tönkre mentek. Leggyorsabban hatott a savós hártyákba való befecskendezés. A nyulakon végzett kísérletek a következőképen folytak le : 1. Egy házi nyúl, melynek mellürébe­n 1■ 1 kcm. mellhártyabeli izzadmány lett befecskendezve, már pár óra múlva nagyfokú lázat kapott, nyugtalan lett, s néhány órával a befecskendezés után gör­csök közt meghalt. Bonczolásánál a tüdők pufffadtak, s finom sárgás, genyesen széteső álhártyával fedettek, vérdúsak, s az alsó tüdőszegé­lyek sötét barnás-vörösek, tömöttek és kissé szemcsések; azonkívül a körzeten több egész kis borsónyi, hasonló, barna-vörös tömöttebb, de törékeny, nedvdús, légtelen gócz. Mindkét mellűrben 10 elogin, zavaros sárgás savó. A hasürben 30 gm, zavaros genyes savó ; a hashártya belövelt, érdes, egész papír-vastagságú, szétmálló genyes álhártyákkal fedett. Úgy a mellhártyáról mint a lobos tüdőről és a hashártyáról nyert folyadék fedőlemezekre lett kenve és az említett módon kezelve. Mindenütt meglepő nagy számú, széles tokkal ellá­tott diplococcus, többnyire kisebb, a tokok által egymástól elkülö­nített csoportokban összeállva, s itt-ott 4-es vagy 6-os számban lán­czokat képezve. Ritkán egyes coccusokat, (többnyire valamivel nagyobbakat, mint a kettős coccusok) szintén tokkal lehetett találni. Kevesebb diplococcus található a vese metszlapjáról és a vérből kapott készítményeken. A hashártya­ izzadmányából gelatinán és vérsavón 30—38° hőmérséknél tenyésztéseket tettem ugyanazon eredménynyel mint a leírandó embertől vett anyagból. 2, 3 és 4 nap múlva a szegalakú cul­­turákból kis darabot sterilizált savóra ültettem át, s itt is hasonló alakok fejlődtek. A 3. generátióból a bőr alá beoltott egér és egy házi nyúl szintén a savós hártyák nagyfokú lábjában ment tönkre; míg egy másik erős házi nyúl, ki ugyanakkor lett fertőzve, más­napra lázat kapott, de életben maradt. 2. Ugyanazon folyadékból, mint az 1. számú nyúlnál a mellső szemkamrába 1 csepp lett befecskendezve, s 1 nap múlva panph­­thalmitis fejlődött, de a folyamat a szemre marad helybelisítve. 3. Ugyanazon folyadékból házinyúl hónalj bőrébe tett 6­2 kcm. befecskendezésre az állat 3 óra múlva nagyfokú lázat mutat, mely halá­láig, 48 órával a befecskendezés után, eltart. Itt is nagyfokú mell­­hártyalob a tüdők összenyomatásával, a tüdőben környi lobos góczok, mellhártyalob és a vesék zavaros duzzadása fejlődött. Azon­kívül a máj környi részein 1—2 cm. átmérőjű fehéres szürkés, szabálytalan alakú a mélybe terjedő tömöttebb csikók találtattak, úgy a lobos termények mint szervei is górcsövileg lettek vizsgálva. Fedőlemez-készítményekben, melyek a savós hártyák izzadmányából készítettek nagyszámú jellemző diplococcus találtatott. A tüdő lobos góczai methyl B anilinvíz és iod­iodkaliumma­­s kezelésnél a következőket mutatnak: A mellhártya hólyagszeríven duzzadt genysejtekkel fedett, s itt­­ott ezekben vagy ezeken kívül is diplococcusok találhatók, úgy­szintén helyenkint az innen kiinduló a tüdőbe terjedő kötszöveti sövé­nyekben. A környi tágult intundibulumok egyesei sötét violaszínű hyalin félhold­ alakú szegélylyel bírnak. Az alveolusok a góczoknak megfelelőleg részben a nagy fokban tágult és kanyarodott hajszál­edények által szűkítettek, s ki vannak töltve részben sajátságos, finom szemcsés, erősen festett reczézet által, részben kisebb-nagyobb, i—'5 ti átmérőjű, többnyire nagyobb tömegekké összefolyt göm­bölyded, fényes, sötét violaszínű szemcsékkel, melyek legkisebbjei c/­ i. ábra. 352

Next