Orvosi Hetilap, 1885. július (29. évfolyam, 27-30. szám)

1885-07-05 / 27. szám

765 gondoltam is erre, de miután a hólyagseb teljes elzárása mellett a hólyagba felgyűlt vizelet bizonyos nyomás alatt áll, könyen beáll­hat azon eshető­ség veszélye, hogy a hólyag hátsó, vagy felső felén alkalmazott varratok egyike, vagy másika enged, vizelet-kiürülés jön létre, a hólyag felülete, s a lazán ráfekvő leválasztott hashártya között, mely körülménynek veszélyeit fejtegetnem felesleges. Ez okból kiterjedtebb hólyagcsonkolásnál a hólyagű­ri nyomás meg­szüntetése szempontjából czélszerűbbnek tartom a hólyagsebet az alsó zugban nyitva hagyni, s ezen át a hólyagár állandó irrigatió­­ját foganatosítani. Amint a közlött saját eseteimből kitűnik, módosított hólyag­­felsebzésem és hólyagvarratommal 2 esetben (I. II. sz.) teljes per primam egyesülést értem el. Sőt a IV. esetnél is az egyesítési vonalon per primam egyesülés jött létre, mely körülménynek köszönhetem, hogy peri- és paravesicalis beszűrődés, valamint hashártyaleb nem lépett fel. Igaz ugyan, hogy III. esetemnél sipoly-képződés jött létre a 10-dik napon, azonban nem az egyesített sebfelületeknek megfele­­lőleg, hanem attól bal oldalt 1 cm. távolra a provesicalis kötszöveti öves űrnek hatása alatt egy különben is satnya táplálkozású és hydronephrotikus egyénnél. Ezen eljárásomnak előnye a régi függélyes felsebzés felett az, hogy keskeny és függélyes sebfelület helyett lapos, vagy lapos­­tölcséres sebfelületet hoz létre, mely sokkal kedvezőbb feltételeket nyújt a per primum egyesülésre, mint az idáig gyakorlatban levő hólyagvarratok. A Lambert-ré­t varrat ugyan szintén arra törekszik, hogy az összetapadási­ felületeket megnagyobbítsa, az ephcystotomiánál azonban mások a viszonyok, mint az enterotomiánál. Tudjuk ugyanis, hogy a hólyagnak ezen mellső fala nincs savós hártyával borítva, mint a bél, vagy a gyomor külső felülete, következésképen a hólyagvarratnál a Lambert-féle eljárás nem savós hártya-, hanem rostos hártya­felületeket hoz érintkezésbe egymással, már­pedig a rostos hártya nem bír azon élénk összetapadási képességgel, mint a savós hártyafelület. Sőt a savós hártyafelületek is csak azon esetben mutatnak gyors összetapadási hajlamot, ha felületes felhám­rétegük le van horzsolva, mert, ha ez nem így állana, a több ideig nyugalmi állapotban levő savós hártyával borított hasűri szerveknek mind össze kellene tapadniuk. Véleményem az, hogy a sebfelületek, ha megvan kellő szé­lességük, biztosabb összetapadást biztosítanak, mint a savós hártya­felületek és ez okból fennt előadott módszeremet nemcsak az eph­ystotomia alkalmával tartom előnyösebbnek a Lembert-ré­z varratoknál, hanem a hólyag oly sebeinél is, — legyenek azok műtét, vagy erőszaki sértés eredményei, — melyek a savós hár­tyával bevont részét érték. Sőt tovább megyek, s azon kérdést vetem fel, nem nyújt-e biztosabb összetapadást ezen módszer némely hasűri zsigernek, mint pl. a gyomor sebeinek egyesítésénél, mint az idáig alkalma­zott Lembert-féle varrat, vagy a belső és külső varrat. Összegezve most a hólyagnyitásról mondottakat, a következő tételeket állítom fel: 1. A fanív­ feletti hólyagmetszés czélszerű hólyagvarrat alkalmazása mellett kisebb sebzési jelentőséggel bíró műtét, mint az oldal-gátmetszés. 2. A fanív feletti hólyagmetszés egyetlen módszer a hólyag belsejében ülő, széles alappal bíró újdonképletek exact eltávolítására. 3. A fanív­ feletti hólyagmetszés teljes biztosítékot nyújt a kő, nevezetesen a kődarabok eltávolítására, s általa a visszamaradt kő­darabokból származó visszaesés teljesen elkerülhető, míg ez irányban teljes biztosítékot a lithotripsia és litholapaxia, valamint a gátmetszé­sek különböző fajai nem nyújtanak. 4. Az Allarton-Thompson-féle gátmetszés a legkisebb sebzést­ jelentőséggel bíró műtét a hólyagűr hozzáférhetővé tételére. 5. Az Allarton-Thompson-féle gátmetszés rendes viszonyok között elegendő tért nyit a hólyag űrének ujjakkal kitapintására, dülmirigy túltengésénél, vagy vastag hasfalaknál a kitapintás ez úton megnehezí­tett, sőt esetleg teljesen kivihetetlen. 6. Az Allarton-Thompson-féle gátmetszés 14 éven felüli egyén­nél alkalmas út a kövek eltávolítására, jóllehet redőzetes szerkezetű, vagy öböllel bíró hólyagnál nem nyújt elég biztosítékot egyes kődara­bok bennmaradása, s az ebből származó visszaesés ellen. 7. Az Allarton-Thompson-féle metszés csakis vékony kocsányon ülő daganatok eltávolítására alkalmas, széles alapú hólyagdagok pra­­cis kiirtása ezen úton nem kivihető. 8. Az oldal-gátmetszés a dülmirigy és hólyagnyak bemetszésével az összes hólyagmetszések között a legsúlyosabb sebzési­ jelentőséggel bir­­kődarabok visszahagyása ellen nem biztosít teljesen; széles alapon ülő hólyagdagok eltávolítására ép oly kevéssé alkalmas, mint az Altarton- Thompson-féle metszés. .. Az oldal-gátmetszés, csak a dülmirigy mellső részének átmet­szésével, a hátsó résznek és hólyagnyaknak épen hagyása mellett, ép oly csekély sebzést­ jelentőséggel bíró műtét, mint a Thompson-Allarton-féle gátmetszés. 10. Nőnél a hüvelymetszés, hólyag­vizsgálat, kőműtét és vékony kocsányon ülő daganatok eltávolításánál a húgycső erőművi kitágítása által helyettesíthető. 11. Nőnél a hüvelymetszés magasra nem vt­ve csekély sebzést' jelentőséggel bíró műtét, magasra vive a hashártya megsértésének veszélye folytán súlyosabb sebzést' jelentőséggel bír, mint a fanív­ feletti metszés, sőt magasra vive sem nyújt elég tág tért a hólyagban ülő széles alapú újdonképletek exact kiirtására. 12. A hólyagcsonkolás mindazon esetben, hol a hashártya-borí­­ték ép, lehetőleg annak megsértése nélkül hashártyaűrön kívül végzendő. Ábra-m­agya­rázat.­l- ső ábra. A hólyagűr és a húgycső hátsó részlete képletileg fel­tárva ; h. húgycső hagymás része; dr. hártyás rész; dr. dülmirigyes rész; Thm. Thompson-féle metszés ; hb. hólyag belseje ; f. fekély a hólyagtetőn. II- dik ábra. A hólyag mellső felülete képletileg; hóm. hossz­úvál­­metszés a rostos lemezben. III- dik ábra. Lapos-tölcséres megnyitása a hólyagnak; rh. rostos lemez ; k­. izomréteg; ny. nyakhártya-sebszél. (Saját módszer.) IV- dik ábra. Hólyagvarrat. V- dik ábra. A hólyag belseje, a jobb vese és húgyvezeték képletileg : hb. hólyag belseje; p. papilloma; h. tágult húgyvezeték; vk. tágult vesekehely. VI- dik ábra. Górcsői készítmény az V-dik ábrán jelzett papillomá­­ból; sz. szemölcs ; kv. kötszövetváz ; f. többrétegű felhám ; v. véredény­­átmetszet. VII- dik ábra. Rákos daganat a hólyagtetőn. VIII- dik ábra. Hashártya­ alatti részleges hólyagcsonkolás; a) lapos­­tölcséres megnyitása a hólyagnak; b) csonkolási sebszélek ferdén metszve; c) leválasztott hashártya boritéka a hólyagnak, a hashártyaűr megnyitása nélkül. (Saját módszer.) IX- dik ábra. Górcsői készítmény a VII-dik ábrában jelzett újképlet­től ; kő, kötszövet; zsk. zsíros elfajulás kezdete ; zs. zsíros elfajulási góczok ; c. rákos fészkek ; c. cyrrhotikus góczok. X- dik ábra; hb. hólyag belseje képletileg kitárva ; k. a hólyag falába beágyazott kőnek szabad része ; rk. a kőnek nagyobb rejtett részlete az izomkötegek közé benyúló részekkel. A rajzokat Thanhoffer L. t­r. és Szalay B. urak voltak szívesek készíteni. 766 Közlemény az egyetemi élet- és kórvegytani intézetből. Bronchitis fibrinosa acuta genuina egy esete. Közli Mátkas Gábor Jr., tanársegéd. A bronchitis fibrinosa (seu crouposa seu pseudomembranacea seu polyposa, mely utóbbit a régiek gyakrabban használták), hogyha másodlagosan csatlakozik a gége és légcső, vagy a tüdő croup-27*

Next