Orvosi Hetilap, 1890. június (34. évfolyam, 22-26. szám)

1890-06-01 / 22. szám

255 ORVOSI HETILAP 1890. 22. sz. léj) tályogját kizárhattam, mivel sem a betegség kezdete, sem a tünetek nem feleltek meg a kóralaknak, s így kizárás útján is a vese mögötti tályogra kellett a kórismét felállítani. E fel-­­­vétel az összes tüneteket, melyeket észleltünk, minden eről­tetés nélkül megmagyarázta. A kórisme meg­lévén így állapítva, a további teendők útja elő volt írva, a tályogot megnyitni s a genyet kibocsátani kellett. A műtétet Turcsányi dr. barátom végezte, a bőr s az összes lumbalis izmok átmetszése után jutottunk a tályoghoz 10 cm.-nyi mélységben, tartalmát, körülbelül két liter jóindu­latú genyet, kibocsátották. A tályog falai szövetczafatokkal kibéleltek, az űr igen nagy, majdnem gyermekfejnyi, mellső falán homályosan tapintható valami tömött szerv, valószínűleg a vese. A tályog űrének kifecskendése, draincsövek beillesz­tése, a sebszélek részleges bevarrása után kötés. A gyógyulás a műtét után zavartalanul folyt le s a beteg négy hét múlva teljesen felépült, csekély a bal c­ombba kisugárzó fájdalmak maradtak vissza, de ezek is csakhamar elmúltak, a lép vissza­fejlődött, s normális nagyságát visszanyerte. Az önszenvi vese mögötti tályog kóroktana homályos. Azon kevés számú esetben, melyet Korányi tar­­kolódásán, mint tanársegédnek alkalmam volt észlelni, a betegek részint meghűlésre, mások csekély szerű traumatikus behatásra, meg­erőltetésre vezették vissza bajukat, voltak végül olyanok is, kik okát nem is tudták adni. Ha meggondoljuk, hogy mai ismeretünk szerint a genyedést genyt nemző baktériumok okozzák, úgy azt kell hinni, hogy azok a vérrel a vese mögötti kötőszövetbe jutottak, mint meghűlés, megerőltetés vagy isme­retlen okból kevesebb ellentállási képességgel bíró helyre, s itt a nekik sajátos elváltozásokat idézték elő, melyek végered­ménye : tályogképződés. A folyamatnak teljes, a részletekben is kimerítő magyarázata ezzel természetesen nincs megadva, de az ma nem is lehetséges. A tünetek főleg a bántalom kezdetén homályosak. A láz menete nem minden esetben egyforma. Egyszer állandó lázt tapasztalunk, máskor a hőmérsékek alább-, ismét máskor félbenhagyók, úgy hogy a láz menetében semmi támpontot sem találunk, mely a felismeréshez közelebb vezet. A tipikus­­ félbenhagyó lázak még leginkább szólnak a mellett, ha egyéb kúralakot kizárunk, hogy a szervezetben valahol genyedés van jelen, de ha a lázak alábbhagyok, vagy folytonosak, úgy­­ nagyon soká kétséges lehet a kórisme. Két körülmény az, mely főleg nehezíti a bántalom felismerését. Az egyik az, hogy a lép megnagyobbodott, a másik, hogy a helybeli tünetek igen későn mutatkoznak oly kifejlődésben, hogy azok következteté­seinkben, mint számot­tevő tényezők szerepelhetnek. A lép megnagyobbodása már a bántalom kezdetén mutatható ki s nagyon természetes, hogy ez okból a fejlődő bántalom fel­ismerése lényegesen megnehezíttetik, mert a bántalmak száma, melyek lépnagyobbodással járnak, nagyon sok, de miután a tünetet az összes esetekben, melyeket alkalmam volt látni, észleltem, a vese mögötti tályog egyik jellegzetes tünetének kell tartanom. E jelenség állandósága nagyon közel fekvőnek hozza azon gondolatot, hogy a vese mögötti tályog oly álta­lános fertőzésen alapuló megbetegedés, mely a vese mögötti kötőszövetben localizálódik. A helybeli tünetek kezdetben teljesen hiányozhatnak, sem a beteg panasza, sem az objectív vizsgálat nem irányítják a figyelmet a megbetegedés helyére, úgy­hogy a tapasztalat arra tanított már, hogy oly esetekben, melyekben a láz kelet-­­­kezésére nézve eligazodnom nem lehet, a kifejlődésben levő­­ lehető kóralakok közé a bántalmat is felveszem. A fájdalom­­ kezdetben hiányozhatik teljesen, megesik, hogy későn lép fel s akkor is csak nyomásra áll elő, máskor határozatlan érzé­kenység van jelen, mely a bántalom fejlődésével fokozódik, kisugárzik a lapocskába, vállba, az alhasba, vagy ha a lobos­­ duzzanat nagy kiterjedésű vagy a már kifejlődött tályog igen nagy, az e helyen lefutó idegekre történő nyomás folytán neuralgikus fájdalmaknak lehet okozója. A további tünetek a terime-nagyobbodás térfoglalása által vannak feltételezve, a lumbalis táj csekély mérvben kiboltosul, a tapintás a határokat fel-, be- és mellfelé kimutatja, a szervek dislocáltatnak, h­a vese s lép avagy máj, mell- s lefelé, a rekesz felfelé tola­­tik. A tapintási vizsgálat bimanualis fogással végzendő, a ki­fejlődött tályog jelenléte mellett ily kézfogással hállatk­ozás segélyével homályos hullámzás is kivehető. A kimenet a kezeléstől függ, a beteg sorsa kezelő orvosa kezébe van letéve. A gyógyulás bekövetkezhetik a lábos izzad­­mány felszívódása által, a legtöbb esetben tályog fejlődik ki, melynek jelenlétéről a teljesen veszélytelen próbapunctio által győződünk meg; ha az eredmény positiv, a sebészi kezelés — megnyitás s megfelelő utókezelés — van helyén. II. A nagy mellizom részleges s a kis mellizom teljes hiányának esete. P. 22 éves szabó poliklinikai rendelésemre azon panasz­­szal jött, hogy köhög. A beteg mellkasának megtekintésénél feltűnt, hogy a két mellkasfél felső része részaránytalan; míg a jobb kulcsalatti táj egészen szabályosan volt kifejlődve, a bal oldalon a kulcsalatti táj a 2. bordáig kiboltosult, ez alatt pedig az ellenoldallal szemben jelentékenyen lelapultnak mutat­kozott. Ez alaki eltérés okát kutatva, azon eredményre jutot­tam, hogy a bal nagy mellizom szegycsont-bordái és hasi része, tehát azon részlet, mely a szegycsont oldalsó szélén a II—VI. bordaporcz elülső felszínén s az egyenes hasizom pólyájától ered, továbbá az egész kis mellizom hiányzanak. A bordaközök e hiánynak megfelelő területen jól kive­hetők s a mellkas lapos, a mellizom fennmaradt része túl­tengett s képezi az említett elődomborodást; az izom tapadási helye a rendes. A beteg e karral minden mozgást képes végezni ép oly erővel s kitartással, mint a teljesen éppel. A mellizmok eme hiányát veleszületett rendellenességnek kellett vennem, semmi oly jelenséget nem találtam, mely arra engedett volna következtetni, hogy oly bántalom ment előre, melynek következtében az izmok sorvadása s teljes eltűnése jött volna létre. A nagy mellizom visszamaradt részletének túltengése következményes compensatorius megnagyobbodás. A mellizmok eme hiánya ritka. Az irodalomban kevés számú hasonló esettel találkozunk, a hiány ezek legtöbbjében a jobb oldalon volt, csak Noorden tesz kétoldali hiányról közlést. Trophikus zavarok, mint azok más esetekben le van­nak írva, az ez oldali szőrzet, emlő elsatnyulása, a borda­­porczok vagy szegycsont részleges hiánya esetemben nem voltak. Ziemssen s Bäumler voltak az elsők, kik hasonló esetben a bordaközök magatartását légzés alatt megfigyelték s utánuk mindama szerzők, kik hasonló izomhiányban szenvedő beteget észleltek, a kedvező alkalmat felhasználták arra, hogy a szaba­don fekvő bordaközök viselkedését légzés alatt megfigyeljék. A talált eredmények nem összhangzók. A vizsgálat esetünkben Ziemssen leletét erősíti meg. A bordaközökön csendes légzés­nél kezdetben sekély besüppedés constatálható, melyet Z. a mellkasi nyomásnak a rekesz gyors összehúzódása folytán támadt leszállítására vezet vissza, ez a belégzés második idő­szakában kiegyenlítődik a bordaközötti izmok aktív összehúzó­dása folytán. Kilégzésnél az izmok elernyednek, a bordaközök, kivált ha a mellkasi nyomás fokoztatik, köhögés stb. által, kiboltosulnak. Z. a légzési folyamat e lefolyásából azt követ­kezteti, hogy a külső borda közötti izmok aktív belégzési izmok, melyek erőltetett légzésnél a mellkas tágításához jelentékenyen hozzájárulnak. III. A galandférgek elhajlásáról. A galandférgek elhajlásának kérdése még ma sem látszik kimerítettnek. A szaklapokban elég sűrűn találkozunk újabb szerekkel vagy újabb eljárási módszerekkel, melyek mint leg­jobbak, leginkább czélra vezetők ajánltatnak. E közlések indítottak arra, hogy az eljárást tegyem közé, melyet sok­szorosan s mondhatni ritka kivétellel a kívánt sikerrel alkal­mazok már régibb idő óta még mint tanársegéd Korányi t­r­ úr korodáján s azután poliklinikai s magán gyakorlatomban. Az előkészítő kúra abból áll, hogy a beteg két napig oly ételeket kap, melyek kevés bélsárt képeznek, tehát főleg hús­féléket, mindennap egy pohár keserűvíz vétetik. Ez előkészítés

Next