Orvosi Hetilap, 1890. június (34. évfolyam, 22-26. szám)

1890-06-01 / 22. szám

1890. 22. sz. ORVOSI HETILAP czélja könnyen belátható, a belek kiürítését szándékoljuk, hogy a beadandó szer érintkezése a galandféreggel minél behatóbb legyen. A beteg a harmadik nap reggelén kapja a féreghajtó szert, mely nem egyéb, mint a már régen használt extract, lilic. maris aethereum, a szer 0e 5 adagokban gelatin-tokok­ban vétetik. A mennyiség, melyet adni szoktam, nem mindig egyenlő, én a szokottnál sokkal kisebb adagokkal is czélt érek. Az elhajtás sikerült egyik esetemben 6­0 bevétele után, ren­desen 8—10 gm.-ot adok, a veendő mennyiség a beteg korá­tól, testalkatától, táplálkozásától függ. A szer két óra lefolyása alatt elfogyasztatik, további két óra után ricinus-olaj vagy más hashajtó következik. Az eredmény, a­mint említettem teljes szokott lenni, azon számos kezelési módhoz viszonyítva, melyet alkalmaztam s ajánlatba hoznak, egyszerűségénél s biztosságá­nál fogva a legjobbnak mondható. Közlemény a kir. m­. tudomány-egyetemi II. belklinikáról (Kétli Károly ny. r. tanár). A thermopalpatorius hődifferentiák keletkezési módjának magyarázata.1 írták: Jónás Arnold dr. és Benczúr Dénes dr. Az „Orvosi Hetilap“ 1889-diki évfolyamában „Thermo­­palpatio“ név alatt egy iír physikai betegvizsgáló módszert írtunk le, melylyel a mellkason vagy hason — egyebek között — ama helyeket is pontosan meg lehet határozni, melyeken egy lég­tartalmú szerv egy kevésbé légtartalmú vagy légtelennel hatá­ros. Az egész módszer alapját azon tünemény képezi, hogy ezen határoknak megfelelőleg­ a bőrön oly hőmérsékleti differen­­tiák vannak, a­melyek némi gyakorlat után s kellő módon eljárva, már szabad kézzel is észrevehetők. Hogy a th­ermo­­palpatorius vonalak — a­melyek a percussio útján nyert hatá­rokkal igen jól esnek össze — két oldalán csakugyan van hődifferentia, s hogy a thermopalpatio tüneménye csakugyan hődifferentiák észrevehetőségén alapszik, azt thermogalvano­­metrikus vízon, differentialis lég- és külön e czélra készü­lt higany hőmérőkkel objective is bebizonyítottuk. Jelen czikkünk ezen hőmérsékbeti differentials létrejöve­­telének feltételeit, okait, a thermopalpatiónál észlelhető tüne­mények magyarázatát, valamint a magyarázatot bizonyító kísér­letek leírását tartalmazza. Hogy minden téves nézetnek már itt elejét vegyük, meg kell jegyeznünk, hogy a thermopalpatió­nál nem a tulajdonképeni bőr-hőmérsékkel van dolgunk hanem a bőr-hőmérsék ama változásaival, melyek a bőr egyenletes lehűtése (pl. a beteg levetkőztetése) vagy lassú felmelegedése közben (pl. aetherrel való lemosás után) lépnek fel. A thermo­palpatorius határok gondosan betakart testen vagy meleg fürdő­ben víz alatt nem érezhetők, de rögtön kitapinthatók, ha a takarót levesszük, vagy ha a melegvízből kijövő egyént hideg vízzel leöntjük. A thermopalpatorius hatások ezen magavisel­kedése nyilvánvalóan arra mutat, hogy a thermopalpatorius vonal két oldalán levő bőrrészletek vagy nem hűlnek le egyenlő gyorsan, vagy ha a lehűtés egyenletes volt, az erre következő felmelegedésnél különböző gyorsasággal melegednek fel. A thermopalpatorius vonalak, a­mint azt első közlemé­nyünkben kifejtettük, pontosan megfelelnek ama határoknak, melyeket kopogtatás segedelmével, mint a belső szervek érint­kezési helyeinek megfelelőket lehet meghatározni. Miután a hőmérsékleti differentiák épen ezen vonalak mentén lépnek fel, mi sem természetesebb, minthogy a thermopalpatorius határok a bőr lehű­tésének­ létrejövetelét és topographikus el­t Szükségesnek láttuk a thermopalpatio elméletét, az egyes beteg­ségekre vonatkozó — a betegágynál nyert — tapasztalatainkat felölelő, tehát a thermopalpatio gyakorlatát tárgyaló, munkánk megjelenése előtt közzé tenni. E gyakorlati részt Jónás dr. dolgozza ki. Egyúttal meg­­jegyezzük, hogy annak idején Jónás dr. fedezte fel ama tényt, mely munkánk kiindulási pontját képezte, hogy a kopogtatási határok puszta kézzel tapintás útján is meglelhetők. A­ogy ezen általunk thermopalpa­­tiónak nevezett eljárás hődifferentiák tapintásán alapul, azt Benczúr dr. ismerte fel s tőle származik e hődifferentiák keletkezésének magyarázata is. A bizonyító kísérleteket és méréseket együttesen végezzük, osztásukat főkép maguknak a belső szerveknek állapotától, nagyságától és egymáshozi elhelyezésüktől feltételezetteknek tartjuk. Nézetünk szerint a bőr lehűtésénél, ama helyek hűl­nek le jobban, vagy melegednek fel lassabban a lehűtés után, melyeknél a hőveszteség lassabban lesz pótolva. E hőpótlás gyorsasága, a­mint azt alább kísérletileg is bebizonyítjuk, igen csekély mértékben van a bőr magaviselkedésétől feltételezve, a fődolog a belső szervektől függ és nézetünk szerint míg egyrészt a test hőmérsékének szabályozásánál kizárólag a bőr­nek, illetőleg a bőr véredényeinek tulajdonított szerep túlságos nagy, addig másrészt nem lett kellő figyelembe véve azon hő­mennyiség, mely a belső szervektől lesz a test felületéhez vezetve a bőr véredényeinek közbelépése nélkül. A bőr alatti szervek befolyását a bőr hőmérsékére egy­általában igen kevesen tanulmányozták. Ziemssen (Die Elek­­tricität in der Med. 4. Aufl. 1872) az alkar-izmok faradikus ingerlésénél az izmok feletti bőr hőmérsékének 01—0’5° C. kar, sőt egyszer 4'4° C.-sali emelkedését észlelte. Kunkel (Sitzungs­berichte der phys.-med. Gesellseh. zu Würzburg 1886) szerint a bőr hőmérséke izmok felett 10 C.-sal nagyobb mint csontok felett s azt is észlelte, hogy izomösszehúzódás után az izom­feletti bőr 0‘6° C.-sal magasabb lett. Ha a mellkason egy nagyobb bőrrészletet egyenletes bő­veszteségnek teszünk ki, akár levetkeztetés, akár aetherreli lemosás segélyével, vagy egyéb módon, ama terület fog gyor­sabban lehűlni, respective a lehűlés után később felmelegedni, a­melyhez a test belsejéből az időegységben kevesebb meleg lesz odavezetve. Az egyes, a testüreg belső falát érintő, szervek úgy látszik különféle mennyiségű hőt küldenek ilyen körül­mények között a peripheriához. A peripheriához küldött hő mennyisége nem az illető bőr­részlet alatt levő szerv absolut hőmérsékétől van kizárólag fel­tételezve, hanem függ az még két tényezőtől is: 1. i. 1. a capillarisok mennyiségétől, melylyel az illető szerv a mellkas vagy hasfallal érintkezik; 2. az ezen szervekben, illetőleg ezen szervek capillaris véráram-sebességétől. E két tényező com­­binatiója eredményezi thermopalpatiónál a thermopalpatorius tünemények alapját képező hőmérsékbeti differentiákat. Az egyes szervek capillar vérsebességét illetőleg a tüdő a legelső helyen áll. A capillar vérsebesség a szerint csökken, a­mint az akadály nő. Leggyorsabb lesz rövid, tág, leglassúbb hosszú, szűk capillarisokban. Gyors lesz, ha a capillarisok végén, ott, a­hol azok a vénákba átmennek, kicsi a legyőzendő akadály, igen lassú ott, a­hol a vér egy második capillaris rendszeren megy át (vena portae) vagy ha a vena, a­melybe a capillarisok ömlenek, valami módon nyomást szenved. A­mi a capillaris vérsebesség absolut nagyságát illeti, az a capillari­sokban áramló vörös vérsejtek áramlási sebességéből lesz meg­határozva. Különböző szerzők egy ugyanazon szervben különféle sebességet találtak, így­ másodperczenként E. H. Weber (Arch. f. Anat. u. Physiol. 1838). Béka­álcza farkában ... ... ... ... ........... 0­ 573 mm. Valentin (Lehrb. d. Physiol. I. 1847). Béka úszó­hártyájában .. ... ... 051 . Volkmann (Haemodynamik 1850)......Békaálczák far­kában... ... ... ........... ... ................. ... 0 4 ., Vierordt (Stromgesch. d. Blutes 1858). Saját szemében 0'6—0'0 Vierordt (Arch. f. Phys. Heilkunde 1856). Saját szemében ... ... ... ... ... ... ... ... . 0 51—0'52 „ Hales (Hermann Handb. d. Phys. IV. 318). Béka egyenes hasizom ... ... ... ... ... ... ... 0 28 „ Hales (Hermann Handb. d. Phys. IV. 318). Béka­tüdőben ... ... ............... ... ... ... ... 12.04 .. Az aortában (Donders, Physiol. 1859. p. 133) a vér­áram sebessége körülbelül 500-szor nagyobb, mint a capil­larisokban. A vénákban (Cyon és Steinmann M. biolog de­­ Acad. St. Petersburg VIII. 1871) a véráram sebessége igen változó, de körülbelül ugyanolyan, mint artériákban. A fentebb közölt irodalmi adatokból kitűnik, még ha Hales a tüdőcapillaris véráramsebességre vonatkozó adatait túlságos nagynak tartanók is, hogy a capillaris véráram sebesség legnagyobb a tüdőben, a­­mi a capillarisok tágak, 2­56

Next