Orvosi Hetilap, 1890. június (34. évfolyam, 22-26. szám)
1890-06-01 / 22. szám
1890. 22. sz. ORVOSI HETILAP czélja könnyen belátható, a belek kiürítését szándékoljuk, hogy a beadandó szer érintkezése a galandféreggel minél behatóbb legyen. A beteg a harmadik nap reggelén kapja a féreghajtó szert, mely nem egyéb, mint a már régen használt extract, lilic. maris aethereum, a szer 0e 5 adagokban gelatin-tokokban vétetik. A mennyiség, melyet adni szoktam, nem mindig egyenlő, én a szokottnál sokkal kisebb adagokkal is czélt érek. Az elhajtás sikerült egyik esetemben 60 bevétele után, rendesen 8—10 gm.-ot adok, a veendő mennyiség a beteg korától, testalkatától, táplálkozásától függ. A szer két óra lefolyása alatt elfogyasztatik, további két óra után ricinus-olaj vagy más hashajtó következik. Az eredmény, amint említettem teljes szokott lenni, azon számos kezelési módhoz viszonyítva, melyet alkalmaztam s ajánlatba hoznak, egyszerűségénél s biztosságánál fogva a legjobbnak mondható. Közlemény a kir. m. tudomány-egyetemi II. belklinikáról (Kétli Károly ny. r. tanár). A thermopalpatorius hődifferentiák keletkezési módjának magyarázata.1 írták: Jónás Arnold dr. és Benczúr Dénes dr. Az „Orvosi Hetilap“ 1889-diki évfolyamában „Thermopalpatio“ név alatt egy iír physikai betegvizsgáló módszert írtunk le, melylyel a mellkason vagy hason — egyebek között — ama helyeket is pontosan meg lehet határozni, melyeken egy légtartalmú szerv egy kevésbé légtartalmú vagy légtelennel határos. Az egész módszer alapját azon tünemény képezi, hogy ezen határoknak megfelelőleg a bőrön oly hőmérsékleti differentiák vannak, amelyek némi gyakorlat után s kellő módon eljárva, már szabad kézzel is észrevehetők. Hogy a thermopalpatorius vonalak — amelyek a percussio útján nyert határokkal igen jól esnek össze — két oldalán csakugyan van hődifferentia, s hogy a thermopalpatio tüneménye csakugyan hődifferentiák észrevehetőségén alapszik, azt thermogalvanometrikus vízon, differentialis lég- és külön e czélra készült higany hőmérőkkel objective is bebizonyítottuk. Jelen czikkünk ezen hőmérsékbeti differentials létrejövetelének feltételeit, okait, a thermopalpatiónál észlelhető tünemények magyarázatát, valamint a magyarázatot bizonyító kísérletek leírását tartalmazza. Hogy minden téves nézetnek már itt elejét vegyük, meg kell jegyeznünk, hogy a thermopalpatiónál nem a tulajdonképeni bőr-hőmérsékkel van dolgunk hanem a bőr-hőmérsék ama változásaival, melyek a bőr egyenletes lehűtése (pl. a beteg levetkőztetése) vagy lassú felmelegedése közben (pl. aetherrel való lemosás után) lépnek fel. A thermopalpatorius határok gondosan betakart testen vagy meleg fürdőben víz alatt nem érezhetők, de rögtön kitapinthatók, ha a takarót levesszük, vagy ha a melegvízből kijövő egyént hideg vízzel leöntjük. A thermopalpatorius hatások ezen magaviselkedése nyilvánvalóan arra mutat, hogy a thermopalpatorius vonal két oldalán levő bőrrészletek vagy nem hűlnek le egyenlő gyorsan, vagy ha a lehűtés egyenletes volt, az erre következő felmelegedésnél különböző gyorsasággal melegednek fel. A thermopalpatorius vonalak, amint azt első közleményünkben kifejtettük, pontosan megfelelnek ama határoknak, melyeket kopogtatás segedelmével, mint a belső szervek érintkezési helyeinek megfelelőket lehet meghatározni. Miután a hőmérsékleti differentiák épen ezen vonalak mentén lépnek fel, mi sem természetesebb, minthogy a thermopalpatorius határok a bőr lehűtésének létrejövetelét és topographikus elt Szükségesnek láttuk a thermopalpatio elméletét, az egyes betegségekre vonatkozó — a betegágynál nyert — tapasztalatainkat felölelő, tehát a thermopalpatio gyakorlatát tárgyaló, munkánk megjelenése előtt közzé tenni. E gyakorlati részt Jónás dr. dolgozza ki. Egyúttal megjegyezzük, hogy annak idején Jónás dr. fedezte fel ama tényt, mely munkánk kiindulási pontját képezte, hogy a kopogtatási határok puszta kézzel tapintás útján is meglelhetők. Aogy ezen általunk thermopalpatiónak nevezett eljárás hődifferentiák tapintásán alapul, azt Benczúr dr. ismerte fel s tőle származik e hődifferentiák keletkezésének magyarázata is. A bizonyító kísérleteket és méréseket együttesen végezzük, osztásukat főkép maguknak a belső szerveknek állapotától, nagyságától és egymáshozi elhelyezésüktől feltételezetteknek tartjuk. Nézetünk szerint a bőr lehűtésénél, ama helyek hűlnek le jobban, vagy melegednek fel lassabban a lehűtés után, melyeknél a hőveszteség lassabban lesz pótolva. E hőpótlás gyorsasága, amint azt alább kísérletileg is bebizonyítjuk, igen csekély mértékben van a bőr magaviselkedésétől feltételezve, a fődolog a belső szervektől függ és nézetünk szerint míg egyrészt a test hőmérsékének szabályozásánál kizárólag a bőrnek, illetőleg a bőr véredényeinek tulajdonított szerep túlságos nagy, addig másrészt nem lett kellő figyelembe véve azon hőmennyiség, mely a belső szervektől lesz a test felületéhez vezetve a bőr véredényeinek közbelépése nélkül. A bőr alatti szervek befolyását a bőr hőmérsékére egyáltalában igen kevesen tanulmányozták. Ziemssen (Die Elektricität in der Med. 4. Aufl. 1872) az alkar-izmok faradikus ingerlésénél az izmok feletti bőr hőmérsékének 01—0’5° C. kar, sőt egyszer 4'4° C.-sali emelkedését észlelte. Kunkel (Sitzungsberichte der phys.-med. Gesellseh. zu Würzburg 1886) szerint a bőr hőmérséke izmok felett 10 C.-sal nagyobb mint csontok felett s azt is észlelte, hogy izomösszehúzódás után az izomfeletti bőr 0‘6° C.-sal magasabb lett. Ha a mellkason egy nagyobb bőrrészletet egyenletes bőveszteségnek teszünk ki, akár levetkeztetés, akár aetherreli lemosás segélyével, vagy egyéb módon, ama terület fog gyorsabban lehűlni, respective a lehűlés után később felmelegedni, amelyhez a test belsejéből az időegységben kevesebb meleg lesz odavezetve. Az egyes, a testüreg belső falát érintő, szervek úgy látszik különféle mennyiségű hőt küldenek ilyen körülmények között a peripheriához. A peripheriához küldött hő mennyisége nem az illető bőrrészlet alatt levő szerv absolut hőmérsékétől van kizárólag feltételezve, hanem függ az még két tényezőtől is: 1. i. 1. a capillarisok mennyiségétől, melylyel az illető szerv a mellkas vagy hasfallal érintkezik; 2. az ezen szervekben, illetőleg ezen szervek capillaris véráram-sebességétől. E két tényező combinatiója eredményezi thermopalpatiónál a thermopalpatorius tünemények alapját képező hőmérsékbeti differentiákat. Az egyes szervek capillar vérsebességét illetőleg a tüdő a legelső helyen áll. A capillar vérsebesség a szerint csökken, amint az akadály nő. Leggyorsabb lesz rövid, tág, leglassúbb hosszú, szűk capillarisokban. Gyors lesz, ha a capillarisok végén, ott, ahol azok a vénákba átmennek, kicsi a legyőzendő akadály, igen lassú ott, ahol a vér egy második capillaris rendszeren megy át (vena portae) vagy ha a vena, amelybe a capillarisok ömlenek, valami módon nyomást szenved. Ami a capillaris vérsebesség absolut nagyságát illeti, az a capillarisokban áramló vörös vérsejtek áramlási sebességéből lesz meghatározva. Különböző szerzők egy ugyanazon szervben különféle sebességet találtak, így másodperczenként E. H. Weber (Arch. f. Anat. u. Physiol. 1838). Békaálcza farkában ... ... ... ... ........... 0 573 mm. Valentin (Lehrb. d. Physiol. I. 1847). Béka úszóhártyájában .. ... ... 051 . Volkmann (Haemodynamik 1850)......Békaálczák farkában... ... ... ........... ... ................. ... 0 4 ., Vierordt (Stromgesch. d. Blutes 1858). Saját szemében 0'6—0'0 Vierordt (Arch. f. Phys. Heilkunde 1856). Saját szemében ... ... ... ... ... ... ... ... . 0 51—0'52 „ Hales (Hermann Handb. d. Phys. IV. 318). Béka egyenes hasizom ... ... ... ... ... ... ... 0 28 „ Hales (Hermann Handb. d. Phys. IV. 318). Békatüdőben ... ... ............... ... ... ... ... 12.04 .. Az aortában (Donders, Physiol. 1859. p. 133) a véráram sebessége körülbelül 500-szor nagyobb, mint a capillarisokban. A vénákban (Cyon és Steinmann M. biolog de Acad. St. Petersburg VIII. 1871) a véráram sebessége igen változó, de körülbelül ugyanolyan, mint artériákban. A fentebb közölt irodalmi adatokból kitűnik, még ha Hales a tüdőcapillaris véráramsebességre vonatkozó adatait túlságos nagynak tartanók is, hogy a capillaris véráram sebesség legnagyobb a tüdőben, ami a capillarisok tágak, 256