Orvosi Hetilap, 1891. június (35. évfolyam, 23-26. szám)

1891-06-07 / 23. szám

Harminczötödik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1891. junius 7. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÖRBÜVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK.­ ­Elő légyák­zák a gyomorban és a száj­üregijén. Scheiber S. H. dr.-tói Budapesten. Senator tanár 1890. január havában a berlini Charité­­egyletben a fenti czím alatt előadást tartott, a mely a „Bém­. kim­. Woeb. “ 1890. évi 7. számában megjelent. Abban el­mondja S., hogy egy 28 éves könyvnyomdász 1889. szeptember havában egy üvegben mintegy 12 még élő légyárizásihoz hasonló férget hozott hozzá, a­melyekről azt állítá, hogy azokat az előtte való napon a szájából egyszerűen kiköpte. Azután az illető még azt adta elő, hogy 1888. február havában galandócz­­elleni szert bevevén, nagyszámú ugyanily férget kihányt, a melyek a földön élénken ide és tova mászkáltak; székében azonban sem galandócztagok, sem ily férgek nem voltak fel­találhatók. Ennek utánra 1 '/a évig nem mutatkozott nála semmi, míg 1889. augusztus havában szájából több ily férget egy­szerűen kiköpött. Másnap reá egy orvoshoz ment, a­ki gyomor­mosásokat végzett nála, de semminemű férget nem talált, és az egészet egyszerűen csalódásnak nyilvánította. Hat héttel azután (1889. szeptember 22-dikén) ismét, t. i. a fent jelzett férgeket kiköpte, a melyeket azután, mint már említem, Senator­hoz hozta, a­ki azokat a Charité-egyletben bemutatta. A férgek szakember által megvizsgáltatván, a Musca domestica L. álczáinak bizonyultak, a­mi már magában véve érdekes, miután az a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy ily álczák az ember belsejében nemcsak nagyobb szám­ban, hanem még ismételve is majd hosszabb, majd rövidebb időszakokban jelentkezzenek. De még érdekesebb jelenség az, hogy az álezák nemcsak hogy kihányattak, és tehát biztosan a gyomorból származtak, hanem ismételten egyszerűen ki­köpettek, a­mi arra enged következtetni, hogy lehetőleg a garatból vagy a choanákból származhattak. A discussióban Israel rámutatott az áleráknak kettős horgaira, a­melyek a test szájvégén vannak, valamint azon analógiára, a­melynél fogva a lovak gyomrában elég gyakran az ú. n. Gastrus equi-nek nagy barna álczái találtatnak, a­melyek szintén a száj körül két kampós horoggal bírnak, a­melyek segítségével oly szorosan tapadnak a nyakhártyához, hogy gyomormosással azokat eltávolítani nem lehet. Miután tehát, úgy­mond, a S. által előmutatott álczafélék valószínűleg az ember gyomrában is kampóikkal annak nyákhártyájához tapadnak, előforduló esetben mind diagnostikus, mind therapeu­­tikus szempontból egyedül csak hánytatószer vezethetne czélhoz. Senator Israel nézetéhez csatlakozott, a­mely által ő is megmagyarázhatónak véli azt, hogy a gyomor kimosása ered­ménytelen maradt. Miután irodalmi pályám folyamában én is már több ízben behatóbban foglalkoztam a bélférgek themájával,­ ez­ ­ Vergleichende Anatomie u. Phys. der Bremsenlarven (Sitzungs­berichte d. kais. Akademie der Wissensch. zu Wien. 1861. és 1862.) — Ueber den sogen. Oestrus hominis. (Virchow Archiv-jában 1862.) — Die Trichinose in Rumänien nebst anderen helminthoL Rlitth. aus dieser Gegend. (Virchow Archiv. 55. köt.) — Ueber Iihabditis genitalis im Urin einer Kranken. (Virch. Archiv. 82. köt.) természetesen engemet felette érdekelt és indíttatva érzem magamat egy Senator-hír/. írt levélben néhány az ő előadására vonatkozó megjegyzéseket tenni. Levelemre e következő rövid feleletet kaptam. „Igen tisztelt kartárs úr ! Igen köszönöm az élősdi álcrákra vonatkozó megjegyzéseit. Azt hiszem, hogy ajánlatos volna, ha azokat a „Berliner klinische Wochenschrift “-ben közlendő czikkben tágabb köröknek is tudomására juttatná. Kiváló tisz­telettel Senator dr. “ Erre azután egy a „Beri.­knin Wochenschrift“ 1890. évi 18. számában „Einige Bemerkungen zu dem Vortrag des Herrn Geheimrath Prof. Senator: „Ueber Fliegenlarven im Magen und in der Mundhöhle“ czím alatt megjelent czikket írtam, a­mely a következőket tartalmazza : Senator tanár a fent czímzett előadása alkalmával azon nézetnek adott kifejezést, hogy a kihányt álezák bizonyosan a gyomorból, a „kiköpött“ álezák pedig vagy hasonlóképen a gyomorból vagy talán a garatból származhattak, a­hol azok vagy azok petéi az ezekkel inficiált eledel lenyelése alkalmá­val lehetőleg visszamaradtak. Az előadást követő discussióban Israel a lovaknál elő­forduló analógiára utalt, a­melyek gyomrában egy oestrus-légy álezát (Gastrus equi.) találtatnak; figyelmeztetett továbbá ama szájhorgokra, a­melyekkel az előmutatott légyálezák épen úgy, valamint a gastrus-álezák is bírnak. A­mi pedig a kiköpött álezákat illeti, a­melyek Senator véleménye szerint lehetőleg a garatüregből is származhatnak, én magam részéről hasonló­képen állatoknál való analógiára utalhatok, még­pedig ugyan­csak az oestrusok (bögölyök) családjából származó álezák analó­giájára. E családnak ugyanis még két más neme van, a­melyek álezái majd kétpatájúak orr- és garatüregében (Cephenomyia), majd azok homlokü­regében (Cephalomyia) mint élősdiek élnek, így pl. a Cephenomyia rufibarbis A­d. álezái a szarvasok orr- és garatüregében élnek, a Cephalomyia ovis Lin. álezái a juhok homloküregében, a Cephalomyia maculata Wd. álezái a tevék és a bivalyokéban. Különben maga az emberi élősdiek története is e tekintetben elég érdekes tüneteket mutat fel, a­nélkül, hogy állatoknál való analógiákhoz kellene folyamodnunk. Létezik ugyanis Dél-Amerikában egy légynem (Lucilia hominivorax Coq., Musca anthropophaga Con.), a­melynek álcrái közvetlenül az ember orr- és homloküregében letelepednek és élnek, a­hol természetesen jelentékeny bajt okoznak. Ezek Braunt szerint különben onnét néha tovább is mennek a szájpadlásra, a garatüregbe, sőt a gégébe is, a­hol szörnyű pusztításokat visznek végbe. Létezik azonban ez oestrus-legyeknek még egy negye­dik neme (Hypoderma), a­melyeknek álcrái kétpatájúak bőre alatt élnek, és az ezen állatoknál előforduló ú. n. bögöly csomókat okozzák, így pl. a Hypoderma bovis álezái a marhának bőre alatt élnek, a H. actaeon álezái a szarvas bőre alatt, a II. tarandi-és a jávorszarvasé alatt stb. Ezen oestrus­ nem álezái könnyen belátható okokból horgokat nem viselnek, holott a többi három nem álezái, a­melyek nyákhártyákon élnek, száj­­horgokkal bírnak, a melyek segítségével e nyákhártyákon tapadnak. És épen ama negyedik álcranem az, a mely bennünket orvosokat az oestrusok közül leginkább érdekel, a mennyiben­ ­ Die thierischen Parasiten des Menschen. 1883.

Next