Orvosi Hetilap, 1891. június (35. évfolyam, 23-26. szám)
1891-06-07 / 23. szám
Harminczötödik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1891. junius 7. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÖRBÜVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Elő légyákzák a gyomorban és a szájüregijén. Scheiber S. H. dr.-tói Budapesten. Senator tanár 1890. január havában a berlini Charitéegyletben a fenti czím alatt előadást tartott, a mely a „Bém. kim. Woeb. “ 1890. évi 7. számában megjelent. Abban elmondja S., hogy egy 28 éves könyvnyomdász 1889. szeptember havában egy üvegben mintegy 12 még élő légyárizásihoz hasonló férget hozott hozzá, amelyekről azt állítá, hogy azokat az előtte való napon a szájából egyszerűen kiköpte. Azután az illető még azt adta elő, hogy 1888. február havában galandóczelleni szert bevevén, nagyszámú ugyanily férget kihányt, a melyek a földön élénken ide és tova mászkáltak; székében azonban sem galandócztagok, sem ily férgek nem voltak feltalálhatók. Ennek utánra 1 '/a évig nem mutatkozott nála semmi, míg 1889. augusztus havában szájából több ily férget egyszerűen kiköpött. Másnap reá egy orvoshoz ment, aki gyomormosásokat végzett nála, de semminemű férget nem talált, és az egészet egyszerűen csalódásnak nyilvánította. Hat héttel azután (1889. szeptember 22-dikén) ismét, t. i. a fent jelzett férgeket kiköpte, a melyeket azután, mint már említem, Senatorhoz hozta, aki azokat a Charité-egyletben bemutatta. A férgek szakember által megvizsgáltatván, a Musca domestica L. álczáinak bizonyultak, ami már magában véve érdekes, miután az a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy ily álczák az ember belsejében nemcsak nagyobb számban, hanem még ismételve is majd hosszabb, majd rövidebb időszakokban jelentkezzenek. De még érdekesebb jelenség az, hogy az álezák nemcsak hogy kihányattak, és tehát biztosan a gyomorból származtak, hanem ismételten egyszerűen kiköpettek, ami arra enged következtetni, hogy lehetőleg a garatból vagy a choanákból származhattak. A discussióban Israel rámutatott az áleráknak kettős horgaira, amelyek a test szájvégén vannak, valamint azon analógiára, amelynél fogva a lovak gyomrában elég gyakran az ú. n. Gastrus equi-nek nagy barna álczái találtatnak, amelyek szintén a száj körül két kampós horoggal bírnak, amelyek segítségével oly szorosan tapadnak a nyakhártyához, hogy gyomormosással azokat eltávolítani nem lehet. Miután tehát, úgymond, a S. által előmutatott álczafélék valószínűleg az ember gyomrában is kampóikkal annak nyákhártyájához tapadnak, előforduló esetben mind diagnostikus, mind therapeutikus szempontból egyedül csak hánytatószer vezethetne czélhoz. Senator Israel nézetéhez csatlakozott, amely által ő is megmagyarázhatónak véli azt, hogy a gyomor kimosása eredménytelen maradt. Miután irodalmi pályám folyamában én is már több ízben behatóbban foglalkoztam a bélférgek themájával, ez Vergleichende Anatomie u. Phys. der Bremsenlarven (Sitzungsberichte d. kais. Akademie der Wissensch. zu Wien. 1861. és 1862.) — Ueber den sogen. Oestrus hominis. (Virchow Archiv-jában 1862.) — Die Trichinose in Rumänien nebst anderen helminthoL Rlitth. aus dieser Gegend. (Virchow Archiv. 55. köt.) — Ueber Iihabditis genitalis im Urin einer Kranken. (Virch. Archiv. 82. köt.) természetesen engemet felette érdekelt és indíttatva érzem magamat egy Senator-hír/. írt levélben néhány az ő előadására vonatkozó megjegyzéseket tenni. Levelemre e következő rövid feleletet kaptam. „Igen tisztelt kartárs úr ! Igen köszönöm az élősdi álcrákra vonatkozó megjegyzéseit. Azt hiszem, hogy ajánlatos volna, ha azokat a „Berliner klinische Wochenschrift “-ben közlendő czikkben tágabb köröknek is tudomására juttatná. Kiváló tisztelettel Senator dr. “ Erre azután egy a „Beri.knin Wochenschrift“ 1890. évi 18. számában „Einige Bemerkungen zu dem Vortrag des Herrn Geheimrath Prof. Senator: „Ueber Fliegenlarven im Magen und in der Mundhöhle“ czím alatt megjelent czikket írtam, amely a következőket tartalmazza : Senator tanár a fent czímzett előadása alkalmával azon nézetnek adott kifejezést, hogy a kihányt álezák bizonyosan a gyomorból, a „kiköpött“ álezák pedig vagy hasonlóképen a gyomorból vagy talán a garatból származhattak, ahol azok vagy azok petéi az ezekkel inficiált eledel lenyelése alkalmával lehetőleg visszamaradtak. Az előadást követő discussióban Israel a lovaknál előforduló analógiára utalt, amelyek gyomrában egy oestrus-légy álezát (Gastrus equi.) találtatnak; figyelmeztetett továbbá ama szájhorgokra, amelyekkel az előmutatott légyálezák épen úgy, valamint a gastrus-álezák is bírnak. Ami pedig a kiköpött álezákat illeti, amelyek Senator véleménye szerint lehetőleg a garatüregből is származhatnak, én magam részéről hasonlóképen állatoknál való analógiára utalhatok, mégpedig ugyancsak az oestrusok (bögölyök) családjából származó álezák analógiájára. E családnak ugyanis még két más neme van, amelyek álezái majd kétpatájúak orr- és garatüregében (Cephenomyia), majd azok homloküregében (Cephalomyia) mint élősdiek élnek, így pl. a Cephenomyia rufibarbis Ad. álezái a szarvasok orr- és garatüregében élnek, a Cephalomyia ovis Lin. álezái a juhok homloküregében, a Cephalomyia maculata Wd. álezái a tevék és a bivalyokéban. Különben maga az emberi élősdiek története is e tekintetben elég érdekes tüneteket mutat fel, anélkül, hogy állatoknál való analógiákhoz kellene folyamodnunk. Létezik ugyanis Dél-Amerikában egy légynem (Lucilia hominivorax Coq., Musca anthropophaga Con.), amelynek álcrái közvetlenül az ember orr- és homloküregében letelepednek és élnek, ahol természetesen jelentékeny bajt okoznak. Ezek Braunt szerint különben onnét néha tovább is mennek a szájpadlásra, a garatüregbe, sőt a gégébe is, ahol szörnyű pusztításokat visznek végbe. Létezik azonban ez oestrus-legyeknek még egy negyedik neme (Hypoderma), amelyeknek álcrái kétpatájúak bőre alatt élnek, és az ezen állatoknál előforduló ú. n. bögöly csomókat okozzák, így pl. a Hypoderma bovis álezái a marhának bőre alatt élnek, a H. actaeon álezái a szarvas bőre alatt, a II. tarandi-és a jávorszarvasé alatt stb. Ezen oestrus nem álezái könnyen belátható okokból horgokat nem viselnek, holott a többi három nem álezái, amelyek nyákhártyákon élnek, szájhorgokkal bírnak, a melyek segítségével e nyákhártyákon tapadnak. És épen ama negyedik álcranem az, a mely bennünket orvosokat az oestrusok közül leginkább érdekel, a mennyiben Die thierischen Parasiten des Menschen. 1883.