Orvosi Hetilap, 1891. november (35. évfolyam, 44-48. szám)

1891-11-01 / 44. szám

Harminczötödik évfolyam. 44. szám. Budapest, 1891. november 1. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény dr. Laufenauer ny. r. tanár elme- és idegkórtani klinikájáról. Hysteriás hüdésekről. Irta Sarbó Artur dr., egyetemi gyakornok. A hysteria nagy tünetcsoportjában a h­üdések fontos szerepet játszanak nemcsak gyakoriságuknál fogva, hanem azért is, mivel sok esetben oly makacsul állanak fenn, hogy úgy a betegre, mint orvosára nézve nehéz türelmi próbakép szerepel­nek. Ha a hysteriát, a­mint azt joggal teszszük, az akarat meg­betegedésének tekintjük, úgy ennek legnyomósabb bizonyítéka­ként azon hirdési formák szolgálnak, a­melyeknél a passiv mozgások és részben az activek is kifogástalanul vizetnek ki és csupán a mozgás bizonyos neménél, pl. járásnál nyilvánul a hüdés; az ily esetekben mi sem fekszik közelebb mint azon feltevés, hogy az akarat az, mely felmondja a szolgálatot — az akarat van hü­dve. Ezek után mi a hysteriás hüdéseket két csoportba osztjuk, ú. m. 1. oly hü­dések, melyeknél csupán az akarat az, a­mely nem jut érvényre2. oly hü­dések, melyek az izmokban nyilatkozó petyhüdtségben vagy fokozott tónus­ban is kifejezést lelnek. Az első csoportbeli hüdéseket tehát tisztán psychikus hüdéseknek kell tartanunk, míg a másodrend­belieknél felteszszü­k azt, hogy valamelyes az agyban székelő dynamikus változással függnek össze. Ha tekintetbe veszszü­k azon körülményeket, melyek be­hatása alatt a hysteriás hü­dések ki szoktak fejlődni, úgy leg­több esetben két körülményt találunk fel: első­sorban a Charcot által hangsúlyozott autosuggestiót, ezenkívül pedig a hysteriás görcsrohamok azok, melyek hüdéssel szoktak befejeződni. Közelebbről szemügyre véve e két momentumot, az autosugges­tiót illetőleg megtaláljuk a kulcsot az akarat gyengeségében. Ha azt halljuk betegünktől, hogy egy psychikus shokon menve keresztül ez idő óta lábait használni nem bírja, minden járás­­kísérletnél elbukik, mindazonáltal az ágyban lábait mozgatni képes, az izmok minősége sem tónus, sem villamos tekintetben nem változott, úgy ezzel legjellemzőbben documentálódik a hüdés hysteriás volta. És ha most tekintetbe veszszük az okot, mely kiváltotta e h­üdést, úgy ennek befolyását csak úgy magyarázhatjuk meg, hogy felteszszük, miszerint az akarat az, mely ezen psychikus shok által annyira megzavartatott, hogy a mozgási kör eme részét illetőleg teljesen felmondja a szolgá­latot, az akarat az, mely, hogy úgy mondjuk, kü­dve van. Hogy ily psychikus shok az akaratlagosan mozgatható izmokra ily bénító befolyással bír, arra elég példával találkozunk a közélet­ben, a­hol mint látjuk, egy ijesztő hír hallatára hangját veszti az egyén , hirtelen kitörő tűz megbénítja az egyént stb., de a különbség az e fajta hüdés és hysteriás hüdés közt abban rejlik, hogy az ily módon meglepett egyén, belátva a veszély nagyságát, mely fenyegeti, összeveti azt a reá háramolható esélyekkel és akaratának uralmával birva megteszi a kellő intézkedéseket énjének védelmére és a még néhány pillanat előtt fennállott bénulást akaratával legyőzve intézkedik, addig a hysteriás egyénen ily körülmények között kifejlődött bénulások constans jelleget öltenek, az illető nem tud felkelni a földről, a­hová a lesújtó hír hallatára esett és nem tud azért, mivel nem tud akarni. Mindezzel korántsem akarjuk azt mondani, hogy hysteriások az élet viszontagságai között előforduló legsúlyosabb esetekben lélekjelenlétüket mindig elveszítenék, sőt a­mi talán paradoxon­nak tűnik fel, ép a hysteriásoknál tapasztaljuk azt, a­mint azt nekem is több ízben alkalmam volt észlelhetni, hogy ép ők viselkednek ilyenkor legbátrabban ; sokszor a leglesújtóbb hírt, kedveseinek halálát stb. —­melyet környezete és az orvos csak félve mer tudtára adni — ők feltűnő higgadtan fogad­ják, a káros hatás, melytől tartunk, nem mutatkozik. De nemcsak psychikus shok az, mely ily­e­idész auto­­suggestio útján vált ki, hanem trauma után fellépő bénulások­nak kulcsa is ebben rejlik. A trauma és esetleges morphológiai következményei már rég elmúltak és az illető hysteriás egyén tagjait használni még sem tudja, mivel a trauma által okozott fájdalom az egyén gondolatkörében oly nagy szerepre jutott, hogy legyőzi a józan gondolkodást, az illető meg van győződve róla, hogy ha megmozgatja tagját, az végtelenül fog fájni és nincs elég akaratereje, hogy kísérletet tegyen; csak egy ismeret­len és esetleg nagyobb fájdalomtól való félelem, mint a­milyen az orvos villamozása, indítja őt arra, hogy mozgást kíséreljen meg, melynek fájdalmatlanságáról meggyőződve, tagját ezentúl ismét használni képes. Ezen hüdési nem mellett áll a hysteriás hüdések azon csoportja, melynél az akarat szerepe már nem oly nagy, a mely hü­dések mint oly gócztü­netek lépnek fel, mint a­milye­­nek az anaesthesia, görcsök stb. Miként csak többé-kevésbé plausibilis hypothesisekkel bírunk az utóbbi tünetek magyaráza­tára, épúgy a hüdéseket sem tudjuk jobban megmagyarázni. A hysteriás hü­dések többnyire az agyi hüdéseket utánoz­zák, azaz többnyire hemiplegiák, vagy monoplegiák alakjában lépnek fel; különben a paraplegiák is eléggé gyakoriak. A végtagokon kívül előforduló hysteriás hüdésekről, mint h­ang­­szalaghüdés, arczizomhüdés stb., e helyen nem szólunk. Mint már fent említettük, a hysteriás hüdés legenyhébb alakját azon hü­dések képezik, melyeknél a bántalmazott vég­tagok passive teljesen szabadon mozgathatók, active azonban csak bizonyos körülmények között, így a beteg ágyban képes lábait használni, míg járni képtelen. Más alakját a b­idések­­nek teszik azon hüdések, melyeknél activ mozgások egyáltalán nem vizetnek ki, passive jól mozgathatók. Az izmok állapota szerint két faját különböztetjük meg a hüdéseknek: ú. m. 1. petyhüdt hüdések, melyeknél az izmok tónusa csökkent; 2. spasti­cus hüdések, a­hol a tónus növekedett, sőt az izmok contracturában is lehetnek. A hüdések okát illetőleg előidézheti azt psychikus shok vagy trauma, a fentebb kifejtett értelemben, avagy görcsroham­hoz társulnak és ekkor tűnik ki leginkább a gócztünetekkel azonos volta e hüdésnek; t. i. ugyanazon zavar, a­mely egyik esetben anaesthesiát hoz létre, máskor l­idést eredményez, gyakran e kettő egyesülten fordul elő és ekkor a hüdés hys­teriás volta mellett bizonyítékot képez. Keresve immár a hysteriás hü­désre jellemző tüneteket, úgy ki kell jelentenünk, hogy tulajdonképent biztos, minden esetre illő jele annak, hogy a hüdés hysteriás-e vagy nem.

Next